Középiskola Megosztás 2024. February 05. Az alább közölt anyag ITT letölthető Hegedüs András visszaemlékezése Nagy Imre kizárásáról 1955 decemberében Kétségtelen: Rákosi elvesztette uralmát az idegei felett. Megijedt a Nagy Imre körül kialakult demokratikus ellenzéktől. Úgy gondolta, ha kizárja Nagy Imrét a pártból, akkor ezek megrettennek. Nem számolt azzal, hogy Nagy Imrét ugyan érzékenyen érintette a kizárás – ismerősei szerint sírt, amikor közölték vele –, de a köréje csoportosuló írókat, újságírókat ilyesmivel nem lehetett meghatni. Pontosan az ellenkezője következett be annak, amit Rákosi akart: a kizárás olaj volt a tűzre, megerősítette az ellenzéket. Az írók, újságírók most már egyértelműen vezérüknek tekintették Nagy Imrét. Amíg Nagy Imre hatalmon volt, és arra kényszerült, hogy különböző ellentmondásos – pártszerű – nyilatkozatokat tegyen, addig saját csoportján belül is voltak bírálói. Most azonban mindenki mártírnak tekintette, a Rákosi által üldözött nemzeti politika megtestesítőjének. (Hegedüs András: Élet egy eszme árnyékában. Bp., 1989, Bethlen Gábor Könyvkiadó, 254–280. l.) Hasznos információ Nagy Imre a szovjet vezetők 1955. januári kemény bírálata után csak részletkérdésekben volt hajlandó önkritikát gyakorolni, az „új szakasz” politikájának egészét nem vonta vissza. Rákosi ezzel nem elégedett meg: az MDP KV 1955. márciusában elítélte Nagy Imre politikájának minden lényeges elemét, áprilisban pedig Nagy Imrét leváltotta minden párttisztségéről és miniszterelnöki posztjáról. Utóda Rákosi hűséges emberének tartott Hegedüs András lett. Mivel Nagy Imre ezután is kitartott álláspontja mellett, 1955. decemberében kizárták a pártból is. Információkeresés Hegedüs András milyen okokkal magyarázta a döntést Nagy Imre kizárásáról? Milyen politikai következményei voltak a kizárásnak? Elemzés és értékelés Miért szemszögből látta Hegedüs András az eseményeket akkor és utólag? Rákosi Mátyás vajon miért nem érzékelte a Nagy Imre kizárásával járó politikai kockázatokat? Elképzelhetőnek tartható-e, hogy a kizárás csak a Nagy Imrével való teljes politikai és fizikai leszámolás első lépésének gondolták Rákosiék? A belpolitikai és külpolitikai körülmények figyelembe vételével mérlegeld ennek a lehetőségnek az esélyeit! Hosszabb változat Nagy Imre akkori kizárása organikus következménye volt a párton belüli szokásos rítusnak: nem gyakorolt önkritikát, ki kell zárni. Mai szemmel nézve azt mondom, nagyon helyesen cselekedett, amikor nem volt hajlandó önkritikára, de akkor úgy gondoltam: a párt nem tűrhet ilyesmit. A pártnak van egy sablonos rutinja ezekben a kérdésekben. Ez egy tipikusan sztálinista párt, amely ha valaki nem gyakorol önkritikát, kizárja. Más kérdés, hogy Rákosi részéről szörnyen ostoba dolog volt Nagy Imre kizárása. Azt kellett volna tennie, hogy elhúzza az ügyet a végtelenségig. Nagy Imre állandóan levelezett párttagsága ügyében. Hát leveleztek volna tovább. Kétségtelen: Rákosi elvesztette uralmát az idegei felett. Megijedt a Nagy Imre körül kialakult demokratikus ellenzéktől. Úgy gondolta, ha kizárja Nagy Imrét a pártból, akkor ezek megrettennek. Nem számolt azzal, hogy Nagy Imrét ugyan érzékenyen érintette a kizárás – ismerősei szerint sírt, amikor közölték vele –, de a köréje csoportosuló írókat, újságírókat ilyesmivel nem lehetett meghatni. Pontosan az ellenkezője következett be annak, amit Rákosi akart: a kizárás olaj volt a tűzre, megerősítette az ellenzéket. Az írók, újságírók most már egyértelműen vezérüknek tekintették Nagy Imrét. Amíg Nagy Imre hatalmon volt, és arra kényszerült, hogy különböző ellentmondásos – pártszerű – nyilatkozatokat tegyen, addig saját csoportján belül is voltak bírálói. Most azonban mindenki mártírnak tekintette, a Rákosi által üldözött nemzeti politika megtestesítőjének. (Hegedüs András: Élet egy eszme árnyékában. Bp., 1989, Bethlen Gábor Könyvkiadó, 254–280. l.) Fotó forrása: Hegedüs András beszédet mond egy Kossuth-, Lenin- és Rákosi-portrékkal díszített tribünön, 1953Forrás: Blinken OSA Archívum, Hegedüs András iratai, Fényképek Hegedüs András politikusról
