Kettős ítéletek születtek a politikai perekben 1945 és 1956 között?

Mv: Egy ítélet - több év kényszermunka vagy halálos - politikai bűnökért, rettenetesen sok. Na de kettő? 1945 és '56 között például volt katonatiszteket a Szovjetunió elleni kémkedés vagy államellenes tevékenység miatt a magyar bíróság, illetve a szovjet katonai bíróság is elítélt. Mindez a Nemzeti Emlékezet Bizottsága egyik tagjának tűnt fel, aki a kommunizmus áldozatainak sorsát, fennmaradt dokumentumait kutatja. De miért született kettős ítélet? Bank Barbarát Nagy Katalin kérdezte.

.

R: Hogyan derült az ki, hogy tulajdonképpen kettős ítéletek születtek?

Bank Barbara: Úgy derült ki, hogy hála Istennek vannak visszaemlékezéseink, és a visszaemlékezésekben többször mondták azt a szemtanúk, túlélők, hogy őt mondjuk első körben a szovjet katonai bíróság ítélte el. Erre van egy egész kalandos történet, amit meg lehetne egyszer majd filmesíteni is, ez Dózsa Attila és társainak a pere. Őket Bécsből nem a szovjet megszállási részről lopják el a szovjetek, a szovjet NKVD-sek, és átviszik szovjet területre, a megszállási zónába, és utána Baden bei Wien-ben bíróság elé állítják őket, Fehérváry Istvánt, Dózsa Attilát és a társaikat. Elítélik őket kényszermunkára, és valamiképpen működik ugye a magyar politikai rendőrség, működik közben a szovjet állambiztonság is, és átadják a magyar állambiztonsági szerveknek, meg a Katonapolitikai Osztálynak, és itt csinálnak belőle egy második pert. Na most, ez megvan. Kihallgatási jegyzőkönyvek, minden és Dózsa Attilát halálra ítélik és kivégzik. Fehérváry István „megússza börtönbüntetéssel”, és ő ugye csinált… Már a '70-es években összegyűjtött a Börtönvilág Magyarországon című kötetbe nagyon sok pert, nagyon sok kalandot, nagyon sok történetet, és abban leírja azt, hogy ez a lopás, illetve ez az embercsempészés és a perük hogyan zajlott kint. Erről igazából jelenleg nincsen semmilyen anyag, viszont a magyarországi per megvan.

Megszólaló: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, szigorúan titkos: A Népköztársaság nevében a Katonai Főtörvényszék a hűtlenség bűntettével és más bűncselekményekkel vádolt vizsgálati fogságban lévő Dózsa Attila és társai ellen Budapesten, 1950. évi március hó 22-én, 23-án és 28-án megtartott, nem nyilvános tárgyaláson a következő ítéletet hozta. A Katonai Főtörvényszék a vádlottakat bűnösnek mondja ki, éspedig Dózsa Attila volt határőr hadnagy, elsőrendű vádlottat folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntettében, továbbá az elsőfokú bíróság által megállapított tiltott határátlépés vétségében, és ezért őt összbüntetésül kötéllel végrehajtandó halálbüntetésre, mint főbüntetésre, továbbá hivatalvesztésre, és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére, teljes vagyonelkobzásra és végül lefokozásra mint mellékbüntetésre ítéli.

Bank Barbara: Van a GULAG lexikon nevezetű kötet, ahol pedig én pont egy előadásra gyűjtöttem össze olyan eseteket, ahol a magyar királyi honvédtisztek ellen indultak eljárások. Halálos ítéletek születtek, vagy magasabb, kényszermunka-büntetések. Tehát ez a magasabb az 10 és 25 év kényszermunkát jelent, és nem Magyarországon, hanem a Szovjetunió területén. Volt két-három olyan név, akit a szovjet katonai bíróság ítélt el. Na most, ott vannak a rehabilitációs ítéletek számai is. Nem mondanám azt, hogy a szerző nem volt precíz. Évtizedekig gyűjtötte az adatokat, az anyagokat, és voltak ott olyan nevek, amelyeket én ismertem, merthogy gyűjtöttem rájuk anyagot. Kutatom a kivégzetteket, a halottakat '45 és '56 között, és én úgy tudom, hogy a magyar katonai bíróság ítélte el. Most akkor mi van? És ez a kutatás nem zárult le, mert a magyar oldalon megvan az ítélete. Viszont a szovjetnek hozzá kell majd jutni és utána kell járni, hogy ténylegesen megvan-e, és ténylegesen jók voltak-e a GULAG lexikon szerzőjének az információi ezekről az anyagokról, illetve ezekről az emberekről.

R: Mind a két esetben ugyanaz volt a vád?

Bank Barbara: A vád mindig a Szovjetunió elleni kémkedés, szervezkedés, hűtlenség vádja. Tehát ez nemcsak Szovjetunió, hanem, a magyar demokrácia, a magyar népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vagy hűtlenség bűntette. Tehát semmilyen háborús bűntett nincsen benne. Ezeknek a nagy többsége tartalékos vagy hivatásos katonatiszt volt, és bizony nagyon nagy többségben halállal végződtek ezek az esetek és ezek a perek.

R: Na, de akkor hogyan lehet kétszer is elítélni ugyanazt az embert, és hogyha az első ítélet után végrehajtják az ítéletet mondjuk, akkor már nem keletkezhet egy második per, nem?

Bank Barbara: Minden lehetséges. Történt olyan is, hogy egy magyar királyi katonatiszt, hadifogolyként volt kint a Szovjetunióban, és voltak ott is felülvizsgálatok. Tehát a hadifgolyok között is működtek a szovjet tisztek, és főleg a magas rangú katonatisztek között azért a kihallgatások folytak. Anyaggyűjtés folyt ellenük vagy mások ellen, akikről tudtak, és volt olyan eset, amikor hazaengedték és átadták a magyar igazságügyi szerveknek. Itthon bíróság elé állították, elítélték és kivégezték. Tehát ilyen is van. Olyan is van, hogy hadifogságba esett és kint '50-'51 környékén fölülvizsgálták az ügyét, bíróság elé állították, kényszermunkára ítélték. Illetve nem kényszermunkára, hanem halálra és kint végezték ki, a Szovjetunióban. Több eset volt itt. Ez főleg '44-'45, tehát '44 vége, '45, amikor Magyarországon szovjet katonai bíróság - Szekszárdon, Pécsen, nem Baden bei Wien-ben, hanem magyar területen - szovjet katonai bíróság halálra ítélt leventéket, elkapott katonákat. De nem is kell hozzá katonaság. Nagyon sok civil is volt, akiket halálra ítéltek, elvitték Odesszába, majd az odesszai börtönben végezték ki őket.

R: A magyar hatóság tudott vajon ezekről a szovjet hatóság által hozott ítéletekről?

Bank Barbara: Az 1944-45-ös időszakban nagyobb káosz uralkodott, megszállt terület, hadműveleti terület volt Magyarország sokáig. Akkor nem biztos, hogy ezekről értesültek a hatóságok. Magyarország úgy néz ki 1945 tavaszán, hogy a keleti, úgymond „felszabadított” vagy a szovjet hadsereg által megszállt területeken az ideiglenes kormány, a nemzeti kormány regnál, a nyugati területeken pedig április-májusig, ameddig a német hadsereg ki nem vonul, addig a régi Szálasi-kormánynak a különböző minisztériumai még mindig működnek, tehát az Igazságügyi Minisztérium márciusig, 1945 március-áprilisáig működik. Ezek ilyen párhuzamos történetek, a Magyar Államrendőrség nem alakul még meg teljes mértékben, hivatalosan egyáltalán nincsen. A városokban, községekben a polgárőrségtől kezdve félkatonai, katonai elemek vigyáznak úgymond a „közbiztonságra”, vagy egyáltalán nincs is. Ezeket meg kellett szervezni, fel kellett újra állítani mindent. Jelentésekből, akár katonai jelentésekből vagy különböző polgári bejelentésekből, levelekből tudhatnak róla, illetve akik nagyon sok mindent tudtak, azok az egyházfők voltak. Püspököknek, érsekeknek a lakosság valahogyan mindig jobban eljuttatta ezeket az információkat levél formájában, segítségkérés formájában. Mindszenty ugye akkor még püspök, de akár Grősz József kalocsai püspök is sokkal jobban informáltak. A későbbiekben, amikor feláll a Magyar Államrendőrség, megalakul ezen belül a Politikai Rendészeti Osztály és a Honvédelmi Minisztériumon belül a Katonapolitikai Osztály, akkor már sokkal szervezettebbek a dolgok. Egymásnak adják oda és hozzák el az embereket. A szovjet állambiztonsági tisztek, illetve csoportok, akik kihallgatnak személyeket, azok átadják a politikai rendőrségnek, vagy a Katonapolitikai Osztálynak, és fordítva. Tehát a Páter Kiss Szaléz-ügyben ott is nagyon sok halálos ítélet születik, ott is a csapat egyik felét a katonapolitika tartóztatja le, a másikat a szovjet hatóságok. Ezek így keresztül-kasul adják, veszik az embereket kihallgatásra, és Páter Kiss Szaléz esetében ugye nem katonatiszt, hanem egy szerzetes, bizony a szovjet katonai bíróság ítéli őket halálra és végzi őket ki Sopronkőhidán.

R: Körülbelül meddig tartatott ez az időszak, amikor előfordult ilyen kettős ítélkezés? '44-45-öt kezdő időpontnak tekinthetünk, aztán...?

Bank Barbara: Igen, '45-öt mindenképpen kezdő időpontnak tekinthetjük, azt mondom, hogy egészen olyan '49-ig, '50-ig.

R: Körülbelül mennyi ilyen ügy lehet, hogy saccolja?

Bank Barbara: Az, hogy szovjet és magyar bíróság előtt is álltak emberek - nem ezres létszámban… Olyan félszáz, harminc és ötven között biztos, hogy vannak ilyenek, csak meg kell őket keresni. Reméljük, hogy egyszer felszabadulnak, de ténylegesen felszabadulnak az orosz levéltárak is, és ott azt gondolom, hogy ha más nem, akkor jegyzék vagy jegyzet, bármi van ezekről. Ez bármilyen anyagban meglehet, akár egy hazahozatali kormánybiztossági anyagban, akár egy jelentésben, akár egy kérvényben, és nem szabad elfelejteni, hogy 1948-49-től a szovjet tanácsadók is itt vannak folyamatosan Magyarországon. Előtte a szovjet katonai parancsnokok, ugyan nem szovjet tanácsadói minőségben, de ők is folyamatosan ránéztek és felügyelték ezeket a dolgokat, ha tudtak róla. Márpedig tudtak róla. És a későbbiekben a szovjet politikai tanácsadók pedig kimondottan akár a koncepciógyártásban is részt vettek, illetve segítették a magyar hatóságokat.

Mv: Az 1945 illetve '56 közötti időszak kettős ítéleteiről a Nemzeti Emlékezet Bizottsága történészével, Bank Barbarával Nagy Katalin beszélgetett.