Kényszerkollektivizálásról szól a Rubicon legfrissebb száma

Kényszerkollektivizálás Magyarországon címmel jelent meg - a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont közös Vidéktörténeti Témacsoportjának együttműködésével - összeállítás a Rubicon legfrissebb számában.

Varga Zsuzsanna, Galambos István, Rigó Róbert, Káli Csaba, Czetz Balázs, Cseh Géza, Farkas Gyöngyi, Tóth Judit, Soós Viktor Attila, Horváth Gergely Krisztián, Ö. Kovács József a tanulmányok szerzői.

---

Részletek a tartalomból:

„Az ország szovjetizálásának részeként az MDP 1948-ban úgy tervezte, hogy 3-4 éven belül be tudja kényszeríteni a parasztságot a szovjet kolhozok mintájára szervezett termelőszövetkezetekbe. Ebbe a feladatba azonban az ötvenes évek első felében kétszer is belebukott a Rákosi-féle vezetés, s végül Kádárék nyilatkoztathatták ki 1961-ben: falun is leraktuk a szocializmus alapjait. A két dátum között eltelt bő egy évtized alatt három kollektivizálási kampányt (1949-53, 1955-56, 1959-61) szenvedett végig a parasztság.. (...)"

„Hogyan látta a szovjet pártvezetés a magyar mezőgazdaság helyzetét 1953 nyarán? Berija: Magyarországon a szövetkezeti szektor sokkal jobban dolgozhatna, ha a Központi Vezetőség és a kormány több figyelmet fordítana a mezőgazdaságra. (...) Nem volna olyan helyzet, hogy a paraszt nem tudja, mennyit kell neki jövőre beszolgáltatni. (...)"

Levél zárszámadás idején... „A dobozi Petőfi Tsz tagsága írta 1961 elején: Nálunk a zárszámadás könnyhullással végződött, mert semmit nem kaptunk, még kenyerünk sincs. Mindenki a zárszámadásra várt, de se pénz, se posztó (...) Az elnök megígérte: nem marad kenyér nélkül senki - de hazudott. (...)"

„1953-ban Nagy Imre parlamenti beszédének hatására valóságos kilépési hullám indult meg a termelőszövetkezetekből. Nagycserkeszen július végén ifj. Pokoraczki János - a későbbi ítélet szerint a termelőszövetkezet legjobb munkása - a hírek hatására kihúzta a „tsz címtábláját" és bejelentette kilépését. (...) A hatalom nem nézte tétlenül a termelőszövetkezet szétesését, ifj. Pokoraczki Jánost letartóztatták és „termelőszövetkezeti csoport elleni izgatás bűntettének" vádjával perbe fogták. (...)"

„Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztálya 1960. február végén március 15-ig összefoglaló jelentést kért megyénként, hogy hol, „milyen mértékben sértették meg egyesek a párt politikáját, az önkéntességet, hogy a megyében milyen durvaságok, tettlegességek történtek, kik követték el azokat, mi volt a durvaság oka, milyen módon zárták le ezeket az ügyeket, esetleg milyen káros visszahatást szültek a meg nem engedett módszerek". Tehát a pártvezetés az általa utasításba adott kollektivizálást önkéntes belépésnek, a földnek, a termelőszövetkezeteknek, az állatoknak a „közösbe" adását, az államosítást, a parasztság tulajdonától való megfosztását mintegy önkéntes lemondásnak próbálta beállítani.(...)"

„Megrendítő vallomások: Leszünk-e emberek, vagy vegyünk vándorbotot, s hagyjuk el falunkat? Mondás tartja, szemet szemért, fogat fogért, de mi ezt nem tehetjük, mert arra hivatkoznak a szervezők, hogy ez a megbízásuk, állami emberek. Tűrnünk kell, hogy ütnek, köpködnek, mezítelenre vetkőztetnek, több fegyvert fognak ránk, felakasztással fenyegetnek bennünket. Őszülő emberek hangosan zokognak megalázásukért, gyermekek sírnak az édesapjuk után, aki nem az otthon tölti az éjszakát, kéken-zölden látják viszont. (...)"

Kapcsolódó tartalom:

• Sorsforditas45-62.hu

• Facebook-Sorsforditas45-62