Kegyelettel emlékeztek a délvidéki magyar tragédia áldozataira

Nagyon nehéz helyzetben van az, aki a magyar tragédia délvidéki fejezetével kapcsolatban bármit is kíván mondani- hangsúlyozta az isterbáci áldozatok emlékkeresztjénél dr. Máthé Áron történész. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnökhelyettese beszédében kiemelte: a második világháború utolsó másfél éve egyértelműen a magyar tragédia időszaka volt. Igaz, hellyel-közzel tovább is tartott, de a fő vonalak ekkor rajzolódtak ki.

Az egész nemzet számára tragikus eseménysorozat vette kezdetét a német megszállással, majd folytatódott a szovjet megszállással, illetve a trianoni országhatárokon túl az újra berendezkedő államok magyarellenes kampányaival- emlékezett Máthé Áron. Rámutatott, ismerjük a huszadik század cinikus természetét leíró mondást: egy ember halála tragédia, százezreké statisztika. Nos, a mi számunkra minden magyar ember halála tragédia, illetve fordítva, senkié sem statisztika. Mivel mindent összeadva százezrekről van szó, ezért nehéz erről megindulás nélkül beszélni. Egyetlen halottunkat sem fogjuk elfeledni és azért küzdünk, hogy méltóképpen megsiratva, elgyászolva, a történelmi igazságot kimondva nyugodni tudjuk hagyni elődeinket – mondta a NEB elnökhelyettese.

Az 1944. november 3-án Isterbácon halomra lőtt száznál több bezdánira és a temető végében elhantolt, 1944 őszén visszavonuló 37 ismeretlen honvédre emlékező ünnepség a hagyományhoz híven kegyeleti szentmisével kezdődött, amelynek idén is a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége volt a szervezője.

A megboldogultak mártíromságát, a fiaikat sirató anyák és a férjeik elvesztését fájlaló özvegyek fájdalmát, az egész falu hetvenegy évvel ezelőtti gyászát felidéző Zélity Mihály plébános egyebek között emlékeztetett arra, hogy a megmagyarázhatatlan, érthetetlen történések mellett a fájdalmat növelte a tény, hogy még csak el sem mertek menni a családtagok szeretteik holttestéért, csak jóval később temethették el őket.

A megemlékezés szervezői nevében Neveda Ferenc, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) helyi szervezetének elnöke üdvözölte a jelenlevőket. A kegyeletadást a történelmi VMDK kezdte 1990-ben, majd folytatta a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, és tíz éve a szervezéshez csatlakozott a VMDK. „Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy a többiek nincsenek itt. Mindenki itt van”– hangsúlyozta Neveda Ferenc.

Az 1944-ben a visszavonuló magyar hadsereg 37, Kiskőszeg felé tartó honvédje Bezdánban rekedt, s ott is lelte halálát. Még csak a hadifoglyokat megillető bánásmódban sem reménykedhettek, életüket, mint oly sokakét, brutális módon oltották ki. A temető végében hantolták el őket, s most, sok évi törekvés nyomán emlékmű került sírjuk fölé- emlékeztetett Kun Szabó István vezérőrnagy, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára annál az emlékműnél, amelyet Zöldkerti Ottó, csonoplyai származású, Magyarországon élő szobrászművész készített.

Az emlékmű létrejöttéhez hazai és anyaországi intézmények, egyesületek, vállalkozók és magánszemélyek egyaránt hozzájárultak.

Az isterbáciak emlékkeresztjénél és az ismeretlen honvédek emlékművénél a kegyelet virágait a megemlékezést szervező VMDP és VMDK mellett a Vajdasági Magyar Szövetségnek, a Demokrata Párt bezdáni szervezetének, a bezdáni Helyi Közösség tanácsának, a budapesti Keskenyúton Alapítványnak, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának, Csátalja önkormányzatának, a Szent György Lovagrendnek a képviselői helyezték el.

Tovább a teljes tartalomhoz:

• Kegyeletadás emlékműavatással Bezdánban

• A NEB elnökhelyettesének beszéde