Jó Reggelt, Magyarország! Kossuth rádió

A kommunista diktatúra emlékezete a magyar társadalomban ez egy kötet, amelyet tegnap mutattak be a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Századvég Alapítvány közös kutatásain alapul. Több lépcsős kutatás, ennek során áttekintették a magyar társadalom úgynevezett emlékezethelyeit a kommunista diktatúrák időszakáról. A stúdióban köszöntöm Máté Áront, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettesét. Jó reggelt kívánok! - Jó reggelt kívánok! - Mit határoz meg tulajdonképpen a nemzeti emlékezet? Hogyan kutatható?

-Nagyon nehéz kérdés, hiszen ez egyrészt vélekedésekből, fejekben őrzött képzetekből - ha szabad így fogalmazni, áll össze, másrészt olyan dolgokból, amik talán jobban kézzelfoghatóak, le vannak írva, filmszalagokon, hát ugye most már hupgrive-okon vannak, tehát ezt a kettőt próbáltuk meg átnézni. Ugye volt dokumentumelemzés, és ezeket a vélekedéseket, attitűdöket is megpróbáltuk megnézni.

-Ugye, ami a dokumentumtárban van, az tény, de nem biztos, hogy a nemzeti emlékezet már a köztudatban, akkor lehet, hogy külön kell választani. Tehát a köztudatban úgy szerepelnek, hiszen azért a rákosista, kádárista történelemoktatás nyilván magáról nem beszélt kritikusan egy csomó tényt elhallgatott, ugyanakkor például a jobb oldallal kapcsolatban egészen más alapokról indult és egészen más következtetésekre jutott, mint ami az pedig a valóság volt. Tehát a nemzeti emlékezetet, akár a köztudatot is formálta ez az időszak. Sikerült ettől akár 30 év után megszabadulni, vagy még mindig egy ilyen szűrő van, mindig vannak ennek nyomai.

-Én szerintem nem is annyira elsősorban ennek vannak nyomai, ennek is vannak. Tehát vannak ilyen mitológiák, ilyen kis alakzatok, amik azért megmaradnak. Annak van nyoma, hogy nyilvánvalóan magyar társadalomból több millió ember, akkor volt fiatal. És hogyha valakinek az ifjúsága idején nincs háború, nincs véres történet, nincs éhínség, tehát borzalmas dolog, hogy ne adj isten járvány, ugye, akkor azért alapvetően ő nem fog negatívan visszaemlékezni a fiatal éveire. Ráadásul már korábbi kutatásokból a Tárkinak '89-ben volt egy felmérése, és az derül ki, hogy a középtávú memória visszafelé megszépíti a dolgokat, akkor azt mondták az emberek, hogy a '60-as évek elején volt a legjobb a Kádár-rendszer, ami egyszerűen egy nonszensz, hiszen nemcsak szegény volt az ország, de bőven akasztottak, folyt a téeszesítési kampány. Itt ugye több százezer életút tört ketté. Tehát egész egyszerűen az emberi memória is így működik. Na most, ha mindezt összevetjük azzal, hogy ezeket adják tovább, már amennyire továbbadják, ez is egy izgalmas kérdés, akkor azt láthatjuk, hogy bőven van még dolgunk, még egy tényezőre hadd hívjam fel a figyelmet. A vidéktörténet kutatása, feltárása az utóbbi néhány évben kapott igazából nagy lendületet. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága részben az MTA, a BTK, ez most már a kutatói hálózat, részben az országos levéltárra, bocsánat, nemzeti levéltárral közösen, a megyei levéltárakkal együtt különböző kutatási programokat indított. Vannak olyan dokumentumok, ügyek akták, amiket a levéltárba helyezésük óta mi szedettünk ki és poroltattunk le, tehát itt azért nincs minden trauma, nincs minden bántalmazás még elmesélve, nagyon sok dolgunk van a kutatással.

-Azért is van ennek jelentősége, mint ahogyan mondták a kötet bemutatásakor, hogy jelentősen befolyásolja ez a bizonyos nemzeti emlékezet, a társadalmi köztudat, hogy a társadalom szereplői miként tekintenek napjaink politikai, gazdasági vagy társadalmi folyamataira, történéseire és az azoknak keretet adó közösségre is. Hogy lehet a köztudatba emelni mindazt az információt, ami az önök birtokában van. Egyrészt ebben komoly felelőssége van a történészeknek, hiszen az derült ki, hogy megbízható információforrásként tekintenek a történészekre a kutatás adatai alapján az emberek. Tehát olyan témákat kell feldolgozni, olyan ügyeket kell előhozni, amelyek inkább az építést, az összekötést, a munka elfogadását szolgálják, és a nemzeti múltunk felderítését, megismerését, és ezek után van egy gát, amit élő történész nagyon-nagyon nehezen tud átlépni az, hogy ezeket az eredményeket a tömegkultúrába tovább kell vinni. Ez már nem a történészek felelőssége, nekünk az a felelősségünk, mint ahogy az előbb is mondtam, hogy előszedjük azokat az ügyeket, tehát a kádári társadalomnak ez az elhallgatása épül, nem is társadalomnak, inkább rezsimnek ez az elhallgatásokra épülő hagyatékát megtörjük, beszéltessük, szólaltassuk meg az áldozatokat.

-Hogyan lehet ezt megtenni? Ugye mondja, hogy gátja van. Egyrészt gátja van a kultúrában, mintha sok lenne az ellendrukker, aztán gátja van más területen is, hiszen tulajdonképpen annak a politikai örökségnek a képviselői továbbra is jelen vannak a politikai életben. Akár családi összefüggéseket is, ha tekintünk.

-Igen, de az egész narratíva vagy szókészlet. Tehát a mai napig arról beszélünk, hogy kádári modernizáció. Kérem szépen, nekem azt mondta a Berényi Gyula nevű elhunyt professzor társadalomtörténész, hogy az a gazdaság, ahol kötött munkaerő gazdálkodás van, márpedig akkoriban az volt, az azért nem tekinthető modernnek. És akkor ilyen kádári kispolgárosodás. Szóval ezeket a fogalmakat kéne lecserélni.

-Hát ők vezették be.

-És ezek sajnos tovább mennek, vagy azt mondjuk, államszocializmus. Miért, milyen van még? Ez azt a képet sugallja egyébként, hogy hát azért ezt lehetne jobban is csinálni, az ötlet jó volt. Nem, kérem szépen. Tehát a magyar társadalom 1956 után tudomásul vette, hogy erre a térfélre vagyunk leosztva, senki nem választhatja meg a házszámát, ahogy a miniszterelnök úr mondta, és innentől kezdve egészen odáig, hogy lehetőség nyílt a nagyhatalmi zónákban egy mozgása, a magyar társadalom élte az életét, mert egyszerűen élni kellett.

-Azok a generációk, akik egyrészt már azt nem élték meg, hanem mondjuk tájékozódnak, mondjuk akár egyetemi tanulmányokat folytatnak. Mekkora eséllyel ismerhetik meg egyrészt a valóságot, és hogy tudnak részt venni aztán a nemzeti emlékezet, a köztudat alakításában? Mi alapján?

-Én azt gondolom, hogy mindazok mellett, amit elmondtunk, az a legjobb hír talán, hogy van igény a nemzeti múlt megismerésére. Sajnos, mivel kevéssé jut el hozzájuk, sok esetben pedig a kutatások most indultak, nem kis részben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kezdeményezésének köszönhetően, nem is voltak ezek az ügyek köztudata, ezért az, hogyha neki van egy igénye arra, hogy valamit megismerjen a múltból, de nincs, ami ezt kielégítse, akkor olyan dolgokhoz fog fordulni, mint a retró. És akkor kialakul egy ilyen sosem volt nosztalgia, hiszen nem élt akkor, tehát betölti ezt az űrt, amit a nemzeti múltnak kéne betöltenie, mondjuk a retró érzés. - Köszönöm szépen Máté Áront, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettesét hallották.

Szereplő Máthé Áron, elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Műsorvezető Kakuk L. Tamás

Forrás:

• JÓ REGGELT, MAGYARORSZÁG! A beszélgetés 8:40-nél hallgatható.