Jeges fürdő

Magyar Nemzet Hétvégi Magazin melléklet - 2014. február 22. (21,30,31. oldal)

  • Megosztás
  • 2014. February 21.

Kerekasztal-beszélgetés a kommunista diktatúráról és utóéletéről

szereplők: Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Hantó Zsuzsa és Bank Barbara történészek, valamint Tóth Miklós villamosmérnök

riporter: Hanthy Kinga

Február 25-én emlékezünk a kommunista diktatúrák áldozataira: 1947-ben ezen a napon hurcolták el a szovjet hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Az emléknap törvénybe iktatását Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő kezdeményezte 2000-ben. Az indítványt a Fidesz, az MDF és a kisgazdapárt képviselői, illetve három MSZP-s szavazta meg, az SZDSZ tartózkodott. A Magyar Nemzet kerekasztalánál Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Hantó Zsuzsa és Bank Barbara történészek, valamint Tóth Miklós villamosmérnök beszélgetett arról, mikorra sikerülhet, egyáltalán sikerülhet-e megnyugtatóan lezárni a közelmúltat.

MAGYAR NEMZET: Ki tekinthető a kommunista diktatúra áldozatának?

BANK BARBARA: Magyarországon 1919-ben végigsöpört a Tanácsköztársaság, amikor nem egy, nem két embert végeztek ki, vertek agyon a kommünárok.

Az áldozatok leszármazottai ma is élnek. Aztán következik az 1944 novembere utáni időszak, amikor megkezdődik a magyarok és a népi németek malenykij robotra hurcolása. Ingyenmunkára vittek őket a Szovjetunióba. És sorolhatjuk az áldozatokat: a hadifoglyokat, akik évek után tértek haza, a szovjet katonai bíróságok által elítélteket és a gulágba hurcoltakat, a nőket, akiket a szovjet katonák megerőszakoltak, az 1945 tavaszán legyilkolt fegyvertelen férfiakat, akiket azzal gyanúsítottak, hogy részt vesznek a szovjetellenes ellenállásban. A hadi cselekmények elmúltával következnek a perek: egy részük valós, de 1947 elejétől már elkezdődnek a koncepciós eljárások, az internálások, a kitelepítések: 1950-től megtörténik a magyar családok zárt táborokba hurcolása az ország déli és nyugati területeiről, aztán 1951-ben a budapesti lakosok következnek. Majd összegyűjtötték és táborba zárták a vidéki nagyvárosok demokratikus rendszerre veszélyes lakóit. A sor folytatható ötvenhaton át egészen a nyolcvanas évek végéig. Nem nagyon volt olyan család Magyarországon, ahol ne történt volna valamiféle ütközés a rendszerrel. Nem feltétlenül ítélték el vagy végezték ki az érintett családtagot, lehet, hogy a padláslesöprésnél érte sérelem, vagy feketevágással gyanúsították, esetleg kiderült róla, hogy csendőrleszármazott. Emiatt a népi demokrácia ellenségévé minősítették, és a minősítést ráhúzták az egész családra. Ad absurdum még a kivégzett pártfunkcionárius Rajk László is a kommunizmus áldozatának tekinthető.

HANTÓ ZSUZSA: A diktatúra szélesebb körű annál, mint hogy nevesíteni lehessen az áldozatait.

Például 1944 novemberében, amikor az NKVD tisztjei a szovjet hadsereggel megérkeztek, rögtön elfogták és internálták a politikai ellenfeleiket, így a nemzeti ellenállás tagjait, a Horthy köreihez tartozó, a kiugrási kísérletben is részt vevő politikusokat és tiszteket, illetve a kastélyok, kúriák tulajdonosait. Őket megelőző célzattal. Voltak, akik éppen a Gestapo börtönéből szabadultak, és rögtön az NKVD fogságában találták magukat. A szovjet hatóságok ugyanis úgy gondolták, hogy azok, akik a németekkel szemben védték a nemzet függetlenségét, ugyanezt fogják tenni velük szemben is. Ezt meg akarták akadályozni. Nagyon nehéz végül is pontos számokat mondani. Több mint hétszázezer embert hurcoltak el különböző jogcímeken a Szovjetunióba. Hadifoglyokat, malenykij robotosokat, utcán elfogott embereket, akiket a rögtönítélő szovjet bíróságok tíz-tizenöt évre ítéltek. Az 1953as amnesztia 758 611 embert érintett. Ebben nem szerepelnek a munkaszolgálatosok, ők csak 1954től szabadultak. Ez még 16 163 fő.

BANK BARBARA: A katonai munkaszolgálatosok azok voltak, akik megbízhatatlan családból származtak, fegyvert nem foghattak, de fiatal erejükre, ingyenmunkájukra szüksége volt a rendszernek az újjáépítéshez. Három-négy évig dolgoztatták őket.

A helyzetük nem sokkal volt jobb, mint a kitelepítetteké, a lágerlakóké. A recski kényszermunkatábortól körülbelül tíz kilométerre volt a katonai munkaszolgálatosok egyik tábora. Barakkokban laktak, ugyanolyan rossz ellátást kaptak, mit az internáltak. Nehéz fizikai munkát végeztek ők is, de természetesen a helyzetük azért más volt. Olykor hazamehettek. De ők is megbélyegzettek voltak.

Forrás:


Címkék

Bank Barbara