Jampecek a Pagodában

Kultura.hu- 2016.02.26.

  • Megosztás
  • 2016. February 25.

Dr. Csatári Bence történészt, újságírót, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) tudományos kutatóját kérdeztük egyetemi rocktörténeti szemináriumáról, a februárban bemutatott Jampecek a Pagodában című könyvéről, a Magyar Rádió műsorpolitikájáról és a másfél éve alakult NEB munkájáról. (...)

Egy rocktörténeti szemináriumot vezetek, amelynek az őszi féléve mindig az Eötvös Loránd Tudományegyetem van, ahol a doktori iskolámat is végeztem. A tavaszi félévet pedig a Balassi Intézetben tartom. A kurzuson Az ész a fontos, nem a haj című könyvem tematikáját követjük. Fontosnak tartom a történelmi ismeretek alapos átadását, de azért a hallgatók igényeihez is alkalmazkodom. Ha például valaki mondja, hogy a szülei nagyon szeretik az Illést, akkor arról egy picit többet beszélünk. A Balassi Intézetben folyó munka pedig azért is érdekes, mert a tanítványaim nagyon sokfelől érkeznek, vannak arab, lengyel, szerb és orosz diákjaim is. Ők hungarológiát tanulnak, a magyar kultúrával ismerkednek. Pont ezért is gondoltam, érdemes eljönni a múzeumba, hogy a korabeli zenei életet ne csak könyvekből ismerjék, hanem tárgyiasult, kézzel fogható formában is láthassák. (...)

Fotó: kultura.hu

A kötetben részletesen ír a Z-sítés folyamatáról. Mit takar pontosan ez a fogalom?

A „Z” a zene szóból jön, a Z-sítés pedig a zenei szerkesztésre alkalmas számok meghatározását, kijelölését jelöli. A Z-sítésben a Zenei Főosztály több szervezeti egysége működött közre, és alkalmasint több szűrőn is keresztül kellett mennie egy-egy számnak. Nagyon fontos szerepe volt a lektoroknak is, akik a külföldi számok szövegeit fordították. Nekik kellett állást foglalni, hogy az adott számot mondanivalója alapján le lehet-e adni a rádióban. A Z-sítés többféle kategóriát is jelentett, volt, amit mindig szabad volt játszani, míg másokat csak bizonyos műsorokban lehetett megjelentetni, külön főszerkesztői engedéllyel. Egyesek egyáltalán nem kaptak engedélyt, sőt, akiket beszerkesztettek, még őket is újabb revízió alá vethették. Például aki disszidált, azt rögtön törölték a menüből, ilyen volt Németh Lehel is, akit az első modern, nyugati értelemben vett magyar sztárnak tekinthetünk. Szerencsére dalai nem tűntek el a süllyesztőbe, egy trükk segítségével az egyik szerkesztő átmentette őket egy másik tekercsre, így azok megmaradtak az utókornak. Ugyanakkor mások mellett a későbbikben Koós János és Aradszky László is énekelte Németh Lehel számait. A hatalom megfontolásából éppen azért, hogy ezek az egyébként nagyszerű slágerek ne menjenek veszendőbe, csak éppen ezzel együtt Németh Lehelt igyekeztek kitörölni a nemzet emlékezetéből.


Kapcsolódó tartalom


Címkék

Csatári Bence