IX. A második világháború alatt

  • Megosztás
  • 2021. May 18.

A második világháború kitörése után a szovjet pártvezetés a Komintern tagpártjainak tevékenységét teljes mértékben Moszkva érdekeinek rendelte alá. Ráadásul a sztálini logika alapján nemcsak az országokat, de a kommunista pártokat is majdani győztesekre és vesztesekre osztották fel. Mindez erősen behatárolta Rákosiék mozgásterét a szomszédos államok „testvérpártjaival” szemben. Zátonyra futott azon próbálkozásuk is, hogy magyar hadifoglyokból állítsanak fel egy alakulatot a németek elleni küzdelemre.
      1941 júniusától a magyar pártvezetés legfontosabb feladata a keleti fronton harcoló magyar alakulatok felé irányuló, illetve a magyar hadifoglyok körében végzett propaganda- és agitációs tevékenység volt. Ezt a célt szolgálta a Kossuth Rádió elindítása, amely 1941. szeptember 29-én kezdte meg működését. Az adásokat Moszkvából (az evakuálás ideje alatt Ufából) sugározták, de igyekeztek azt a látszatot kelteni, mintha magyar területen működő illegális rádióállomásról lenne szó. Az adó felelős, majd főszerkesztője Révai József volt, de a párt vezérkaraként működött szerkesztőség munkájában a legtöbb meghatározó magyar kommunista részt vett.
      A Komintern 1943-as – taktikai – feloszlatása után a formálisan önállóvá vált KMP vezetését a Külföldi Bizottság vette át, élén Rákosi Mátyással. Az ő kezdeményezésére került be a testületbe Farkas Mihály, majd Révai József, végül Manuilszkij közbenjárására Gerő Ernő. A Külföldi Bizottság már 1944 tavaszán kérte, hogy a KMP vezetése érintkezésbe léphessen a Vörös Hadsereg „Magyarország megszállásával kapcsolatos politikai-adminisztratív terveit kidolgozó bizottságával”, ez azonban, a csehek és a lengyelek hasonló törekvéseivel ellentétben, Moszkva határozott visszautasításába ütközött – a magyar pártvezetésnek igen csekély hatása volt a Vörös Hadsereg magyarországi magatartására és a hazánkkal kapcsolatos szovjet politikára. A front Magyarország felé közeledtével a szovjet frontparancsnokságok alárendeltségében magyar propagandacsoportokat állítottak fel. Az emigráns pártvezetés tagjai 1944–1945-ben a Vörös Hadsereg kötelékében, illetve védelme alatt léptek magyar földre.

Gábor Andor levele Szántó Zoltánhoz a taskenti életkörülményekről, 1941. december 18.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 517. Л. 12, 13.

Fogarasi Béla levele Rákosihoz a taskenti életkörülményekről, 1942. november 2.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 175. Л. 37.

Fogarasi Béla ideiglenes katonai igazolványa, 1943. január 4.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 175. Л. 96.

1941 őszén a szovjet vezetés a német csapatok közeledése miatt elrendelte Moszkva kiürítését. Mindez az ottani magyar kommunista emigrációt is érintette. A pártvezetés egy részét Ufába menekítették, mások Kujbisevbe (Szamara) vagy Taskentbe kerültek, de igyekeztek tartani egymással a kapcsolatot. A hadihelyzet fordultával, 1942 tavaszán visszatérhettek Moszkvába.
      A levelek szerzői:
      Gábor Andor író, költő, műfordító, publicista. A második világháború éveiben a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztőségének tagja, több, hadifoglyok részére készített kiadvány, így a Tábori Újság szerkesztője volt.
      Fogarasi Béla filozófus. Az 1930-as években Varga Jenő munkatársaként a Világgazdasági és Világpolitikai Intézetben tevékenykedett. A második világháború alatt különböző antifasiszta tanfolyamok oktatója volt.

A keleti fronton harcoló magyar katonákat megadásra felszólító röplap, 1942. november.
Ф. 495. Оп. 147. Д. 6. Л. 15.

A megadásra felszólító röplapok hozadéka meglehetősen csekély volt. A magyar kommunisták közül többen is szóvá tették, hogy elhibázott az a propaganda, amely a szemben álló katonáknak saját érdekükben kizárólag a megadást javasolja. „Ne agitáljunk a hadifogság mellett!” – írta Farkas Mihály 1944 júliusában.

Szántó Zoltán levele Rákosi Mátyáshoz az antifasiszta propaganda magyar hadifoglyok közötti terjesztésének nehézségeiről, Szuzdal, 1943. december 24.
Ф. 495. Оп. 142. Д. 827. Л. 10, 10об.

Szántó levelében rámutat a hadifoglyok körében végzett eredményes szervezőmunka egyik alapvető korlátjára. Mivel az antifasiszta koalíció nem garantálta Magyarország 1941-es határait, a hadifogságba esettek túlnyomó többsége nem volt hajlandó mellettük bekapcsolódni a harcokba. A másik nehézséget az jelentette, hogy a németellenes küzdelemre kapható tisztek Horthynak tett esküjükhöz továbbra is hűek kívántak maradni. Bár Rákosi és a magyar kommunisták egy része utóbbi tekintetében hajlott a kompromisszumra, a Manuilszkij támogatását élvező Gerő ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar hadifoglyok „antifasiszta tevékenysége” ne csak Hitler, hanem Horthy ellen is irányuljon, és elkötelezettségüket nyilatkozatban is erősítsék meg. Ezt azonban a hadifoglyok döntő többsége megtagadta.

Antifasiszta fogadalom, 1944.
Ф. 495. Оп. 147. Д. 2. Л. 36.

A nyilatkozat szövegét a hadifoglyok körében agitáló magyar kommunisták állították össze, számos nyilatkozat készült ezzel a típusszöveggel.

Az Ivan Tyernovoj hadnagy parancsnoksága alatt álló partizánszázad felépítési rajza, 1944.
Ф. 495. Оп. 147. Д. 2. Л. 148.

Mivel a szovjet vezetés nem engedélyezte önálló magyar egységek felállítását, ezért a németek elleni harcra jelentkező hadifoglyokat partizániskolába irányították. A Kijev mellett 1944 májusában létrehozott partizániskolán belül Nógrádi Sándor, majd Révész Géza parancsnoksága alatt önálló magyar részleg működött. Itt 1944 októberéig több mint 600 magyar hadifogoly kapott partizánkiképzést, akiknek közel fele egykori munkaszolgálatos volt. A kiképzettek mintegy negyedét vetették be vegyes (szovjet–magyar) összetételű partizánegységekben Magyarországon. A front mögött ledobott partizáncsoportok sokszor már a földet érés pillanatában jelentős veszteségeket szenvedtek. A legismertebb alakulatokat Nógrádi Sándor, Uszta Gyula és Pataki Ferenc vezették.

Uszta Gyula partizáncsoportja tagjainak névsora (táblázatos névmutató).
Ф. 495. Оп. 147. Д. 2. Л. 1.

Uszta Gyula a 2. hadsereg katonájaként a Don-kanyarban esett hadifogságba. Antifasiszta iskolát végzett, és kiképezték partizánharcra. Ezt követően Ukrajnában vett részt bevetésen, majd 1944 augusztusától novemberig a Rákóczi-csoport parancsnoka volt Kárpátalján.

Rákosi Mátyás belépési engedélye a Marx–Engels–Lenin Intézetbe, 1944–1945.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 57. Ч. II. Л. 176.

Az intézet, koronként változó névvel, a szovjet éra egyik legfontosabb szellemi-ideológiai műhelye volt. Rákosi nem volt az intézet munkatársa, de a Komintern feloszlatása után az épületben biztosítottak neki irodát.

További témák...