IV. Moszkvában

  • Megosztás
  • 2021. May 18.

A szovjetunióbeli magyar kommunista emigráció tagjai különböző pályákat futhattak be. A pártfunkcionáriusok egy része a Kommunista Internacionálé apparátusába került, ahol a központ összekötőiként a KMP vagy egy másik európai párt ügyeivel foglalkoztak. Mások kutatóintézetek munkatársai, vezetői lettek. Akadtak, akik szakmájukban helyezkedtek el, és beilleszkedtek a helyi társadalomba. A bemutatott dokumentumok, fotók, kartotéklapok, igazolványok elsősorban a moszkvai magyar kommunista emigráció azon tagjainak életébe engednek bepillantást, akik 1945 után meghatározó szerepet játszottak hazánk szovjetizálásában.

Varga Jenő portréja az 1930-as évekből.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 180. Л. 25.

Varga Jenő a Tanácsköztársaság idején gazdasági ügyekkel foglalkozó népbiztos, 1921-től a Berlinben működő Statisztikai Tájékoztató Intézet (az ún. Varga Iroda) vezetője volt. 1927-től a szovjet csúcsvezetés tagjai részére – sajátos agytrösztként – rendszeresen háttéranyagokat, elemzéseket készítő Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági és Világpolitikai Intézete élén állt. Tagja volt az 1942 januárjában a háború utáni rendezés kérdéseinek megvitatása céljából létrehozott, Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos vezette bizottságnak. Javaslatainak szerepe volt a civileket sújtó kényszermunka, a „málenkij robot” rendszerének kialakításában. Az emigráció azon tagjai közé tartozott, akik 1945 után nem tértek vissza Magyarországra.

Friss István „Kovács Dezső” névre szóló magyar útlevele
Ф. 495. Оп. 199. Д. 245. Ч. 1. Л. 77.

Friss István önéletrajza, 1941. június 4.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 245. Ч. 2. Л. 81.

Friss István 1922-ben kapcsolódott be a kommunista mozgalomba. 1928-tól a Kommunista című illegális újságot szerkesztette és terjesztette, ami miatt letartóztatták, és 1929-ben négy év börtönre ítélték. Ennek letöltését követően a Szovjetunióba távozott, ahonnan hamarosan Csehszlovákiába küldték pártmunkára; itt tagja lett a KMP Prágában létrehozott Ideiglenes Titkárságának. 1939-től rövid ideig Lengyelországban, majd Svédországban élt, az 1940-es évek elején visszatért a Szovjetunióba. 1945-ben hazajött Magyarországra, és nyugdíjazásáig a gazdaságirányításban töltött be különféle pozíciókat.


HAMISÍTOTT ÚTLEVELEK

A Komintern Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának egyik kiemelt feladata volt, hogy hamis papírokkal lássa el a szervezet funkcionáriusait. Teljesen hamisított útlevelet szinte soha, ellopott vagy elvesztett preparált dokumentumot ritkán használtak erre a célra. Előfordult, hogy az adott ország rendőrségi, útlevél-kiállító apparátusában volt beépített emberük, aki segített üres nyomtatványok megszerzésében. A kifinomultabb módszerek közé tartozott, ha az adott országban kiválasztottak valakit, aki külsőre, valamint adatai terén a legjobban hasonlított az útlevél leendő tulajdonosához, és ő fordult a hatóságokhoz, de az útlevélkérő lapra már nem az ő fotója és adatai kerültek. Mivel az okmányt valóban az adott ország hatóságai állították ki, tulajdonosának tényleges személyazonosságát a határátlépés során nehéz volt megállapítani.

Farkas Mihálynak, a KI VB póttagjának mandátuma Georgi Dimitrov saját kezű aláírásával, 1935. szeptember.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 52. Папка 1. Л. 1.

Farkas Mihály mozgalmi pályafutását Csehszlovákia Kommunista Pártjában kezdte. Az 1930-as években bekapcsolódott a Kommunista Ifjúsági Internacionálé tevékenységébe, a szervezet egyik titkára lett. 1935-ben a Komintern VII. kongresszusán a Végrehajtó Bizottság póttagjává választották. 1936–1937-ben részt vett a spanyol polgárháborúban. Ezt követően ismét a Komintern központi apparátusában dolgozott. 1941-ben a csehszlovákból átigazolt a magyar pártba.

Révai József kérelme pártbüntetésének törlésére, 1936. március 17.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 58. Ч. I. Л. 119.

Varga Jenő német nyelven írt jellemrajza Révai Józsefről, 1939. augusztus 29.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 58. Ч. II. Л. 173, 173об.

Révai József a Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság munkatársa volt, a bukás után Bécsben és Berlinben élt, bekerült a KMP Központi Bizottságába. 1930 decemberében a pártvezetés határozata alapján Budapestre utazott, itthon azonban szinte azonnal őrizetbe vették, s bíróság elé állították, amely három és fél éves fegyházbüntetést szabott ki rá. 1934-es szabadulása után a Szovjetunióba távozott. A rendőrség előtt tett vallomásáért a KB fegyelmi eljárást indított ellene, és megrovásban részesítette, ennek eltörlését kérte a szovjet pártba való átvétele előtt. 1937 elején a KI VB Nemzetközi Ellenőrző Bizottsága is felelősségre vonta, a vizsgálat eredményeképp szigorú megrovásban részesítette és eltávolította a KI VB apparátusából. Az ügyet 1939-ben ismét elővették, de Gerő Ernő és Varga Jenő is kiálltak mellette. Utóbbi a Nemzetközi Ellenőrző Bizottsághoz írt levelében azzal igyekezett Révait menteni, hogy a több mint két évvel korábban letartóztatott Kun Bélával (akiről Varga legalábbis sejthette, hogy már halott) való feszült viszonyának részleteit hangsúlyozta.

Nagy Imre által kitöltött kérdőív a Külföldi Munkások Klubjába történő felvételhez, 1936.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 54. Л. 167.

Nagy Imre önéletrajza, 1943. november 20.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 54. Л. 135.

Nagy Imre mint első világháborús hadifogoly Szibériában ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, s lépett be a pártba. 1921-ben hazatért. 1930-ban a KMP II. kongresszusára érkezett ismét Moszkvába. A tanácskozás után a Szovjetunióban maradt, s a Komintern Nemzetközi Agrárintézetének munkatársa lett. 1936-ban kizárták a pártból, és elbocsátották munkahelyéről. Ezt követően kérvényezte felvételét a Külföldi Munkások Klubjának magyar szekciójába, amelyet azonban a KMP-t sújtó retorziók részeként még abban az évben feloszlattak.
      A második dokumentum, Nagy Imre orosz nyelvű önéletrajzának első oldala 1921-gyel bezárólag ismerteti életének fontosabb eseményeit: hadifogságát, belépését a Vörös Gárdába, alakulatának lefegyverzését és irkutszki pártmunkás időszakát.

Rudas László szakszervezeti tagsági könyve, 1941. március.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 1641. Л. 45.

Az igazolvány tanúsága szerint tulajdonosa a filozófia professzora, 31 éves munkaviszonnyal rendelkezik, 1923 óta szakszervezeti tag, 1937 óta tagja a sajtómunkások szakszervezetének, azon belül az idegen nyelvű és tudományos szótárak kiadásával foglalkozó szervezethez tartozik.

Kun Béla személyi kartonja a kádernyilvántartáshoz, 1936. november.
Ф. 495. Оп. 199. Д. 6810. Ч. II. Л. 63.

A dokumentum Kun Béla személyi adatait tartalmazza. Párttagsága kezdetének az 1903-as évet adták meg (vagyis beszámították a szociáldemokrata pártban eltöltött időt is). A társadalmi státusznál a „hivatásos forradalmár” meghatározás szerepel. A Kominternnél befutott karrierjének állomásait 1933-tól jegyezték fel címszavakban a káderlapra, a beosztásával járó illetmény összegével együtt. A KI VB Titkárságának döntése értelmében 1936. november 16-i dátummal elbocsátották a Komintern apparátusából, és eltávolították a KMP vezetéséből. 1937. június 29-én koholt vádak alapján letartóztatták, s a következő évben, minden bizonnyal 1938. augusztus 29-én, kivégezték.

További témák...