Hogyan lehet értelmezni napjainkban Magyarország keresztény gyökereit?

Műsorvezető (mv): Köszöntöm a hallgatókat! Marton Adrienn vagyok, a két vendég pedig a stúdióban Papp Miklós atya, görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola docense, erkölcsteológus, valamint Soós Viktor Attila egyháztörténész. A keresztény gyökerek a napjainkban hogyan értelmezendők? Egyáltalán át kell-e értelmezni ezeket a keresztény gyökereket? Manapság a híreket hogyha nézzük, egyre többször merül fel ez a kérdés és azt is megvizsgálhatnánk, hogy vajon miért merül fel ez a kérdés?

Papp Miklós: (...)

Mv: Soós Viktor Attila?

Soós Viktor Attila, egyháztörténész: Talán itt, Szent István király ünnepe kapcsán arról azért érdemes elgondolkozni, hogy mit jelent nekünk Szent István, vagy ez az ünnep, amely egyszerre állami és egyszerre egyházi ünnep? Mit köszönhetünk mi, magyarok így 2020-ban Szent Istvánnak és a gyökér az azért fontos, amit Miklós atya mond, mert ha nincs Szent István, nincs a kereszténység felvétele, akkor valószínűleg itt, ma nem beszélgetnénk, pláne nem magyar nyelven, és egyháztörténettel vagy erkölcsteológiával foglalkozó szakemberként. Persze nagyon sok minden kellett ahhoz, hogy ezer év alatt ez a nemzet kitartson hitében, elköteleződésében, de az elindulás, ez nagyon fontos és nekünk is fel kell tenni 2020-ban azt a kérdést, hogy mit adunk át a gyermekeinknek, a tanítványoknak, a hozzánk közelállóknak és miért fontos Szent István elköteleződése, hiszen azért itt egy államalapításról, egy egyházszervezésről beszélünk, amely hozzákötődik és ez mégiscsak, bár nagyon sok külsősége alakult ki augusztus 20-ának, de azért alapvetően itt, ha tetszik, ha nem és bármilyen ideológiák is próbálkoznak ezzel, itt mégiscsak azért alapvetően egy keresztény ünnepről, egy keresztény gyökérzetről van szó.

Mv: Mi történik akkor, vagy mi történne akkor, hogyha ezt a keresztény szemléletet, a keresztény gyökereket megpróbálnák kivenni az ünnepből? Volt már erre kísérlet Magyarország történelmében a kommunista diktatúra ideje alatt és nem sikerült, de mégis megpróbálták.

Soós Viktor Attila: Hát megpróbálták és nyilván azáltal, hogy mondjuk az új alkotmány ünnepéről beszéltek 1949 után, amely ugye egy sztálini alkotmány, de azért legyünk őszinték, ha ma, 2020-ban a Kossuth téren vagy (...) megállítunk valakit, akkor azért nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel az ünneppel. Sajnos vannak ünnepeink, gondolunk akár a pünkösdre, vagy gondolhatunk egyéb, más egyházi ünnepeinkre, amelyek sajnos az egyre inkább elvilágiasodó emberek számára nem jelentenek semmit, de azért egy ünnepnél fontos az, hogy megálljunk, tudjunk ünnepelni. Tudjuk azt, hogy kit, mit ünnepelünk, hova tartunk és ez az ünnep ez az egész magyar nemzethez szól, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Papp Miklós: (...)

Soós Viktor Attila: Ugye maradva Szent István ünnepénél, augusztus 20-a viszonylag gyorsan, hiszen hogyha mondjuk 1948 júliusától, amikor kialakul az egypártrendszer, igaz, hogy vannak ennek '45-től meglévő előzményei, de gyökerében, de mégiscsak az egypártrendszer '48 júniusa. '49 augusztusára új Alkotmány születik, és innentől kezdve ezt ünnepelteti a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer, egészen a rendszerváltozásig. És érdekes azt látni, hogy Szent István, és gondoljunk arra, hogy egy szentet ünnepelünk, mint a magyar nemzet alapítóját és az egész államiságunk megteremtőjét, ezt felekezetektől függetlenül tudta ünnepelni izraelita, református, akár még hitetlen ember is. Persze vannak olyan ünnepek, amit könnyű kilúgozni, könnyű kiüresíteni, hiszen valljuk be, minden szentnek, vagy minden Szűz Mária-ünnepnek könnyű volt ezeket azért viszonylag az elvilágiasodó társadalomból kivonni. Na de azért vannak olyan ünnepek, amelyeknek például a munkaszüneti nappá történő eltörlését nem tették meg. Tehát mondjuk igaz, hogy alakítottak az ünnepek rendjén, és bevezettek mit tudom én, a tavaszi, ugye március 21. és április 4-e között ilyen tavaszi napokat rendeztek, ugye a tanácsköztársaság és úgymond idézőjelben Magyarország felszabadulásának az ünnepén, és ezáltal mind március 15-ét, mind az általában, bár ugye ez mozgó ünnep, de viszonylag ebbe az időbe eső húsvétot próbálták...

Mv: Összevonni.

Soós Viktor Attila: ...összevonni, vagy megváltoztatni. De ez egy tudatosan kigondolt és felépített mechanizmus. A másik, ami meg talán ennél még egy picit, hogy is fogalmazzam, trükkösebb vagy ügyesebb volt, amikor egy társadalomnak a legfo... három legfontosabb ünnepét, amikor megszületik egy újszülött, és megkeresztelik, amikor házasságot köt valaki, és erre az egyház áldását kéri, és amikor elköltözik a mennyei atyához, és a temetés van, ezt a három egyházi ünnepet különböző mértékben, de igyekeztek profán módon átalakítani. És ebből talán a névadó lett a, hogy fogalmazzak, talán a legsikeresebb termék a kommunizmus szempontjából, hiszen nagyon-nagyon sokak beleestek abba a csap... tehát temetést azért azt mégis csak az egyház legyen ott, az a biztos. De az, hogy milyen, idézőjelbe téve nem liturgia, mert az egyházi kifejezés, hanem milyen ünnepséget, vagy milyen valamilyen cselekményt tettek e mellé, azért az mégiscsak szánalmas és tragikus. Ugyanakkor ezekre kifejezetten odafigyelt a párt, és ha valaki pártvezetőként kérte, hogy a gyermekét megkereszteljék, vagy a hozzátartozóját eltemessék, ezt ugyan nem tudták teljesen kitiltani, de még a 60-as, 70-es években is vannak erre vonatkozó pártértekezletek, hogy mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni. Szóval itt ebben volt egy nagyon tudatos, és a mai liberális világfelfogás és az ideológiai értelemben vett kommunizmus azért sok szempontból rokon. Ebben mindenképpen, hogy az ünnepeknek a vallási felekezeti tartalmát igyekeznek lenullázni.

Papp Miklós: (...)

Soós Viktor Attila: Talán ezért is ezeket az eseményeket nem tekinthetjük igazándiból ünnepnek, valamilyen fajta kikapcsolódás vagy szabadidő-eltöltés. Ugye maga az ünnep azért mégiscsak a teremtő Istenre mutat és irányul. Bármelyik szentre, bármelyik eseményre gondolunk, akkor az a teremtő Istenre irányítja a figyelmünket. És azért valamilyen szinten a saját családi ünnepeinkkel is így kellene, hogy legyünk. Hiszen a születésünk ünnepe az nem a saját magam megünneplése, hanem kegyelem és ajándék, hogy a jó Isten ajándékozott nekem, és a házastársamnak és nekem gyermeket, és akkor az ő teremtését is megünnepeljük. Vagy amikor a házasságkötésünkre gondolok, amely egy szentségi házasság, akkor abban ott van a teremtő, gondviselő Isten. És nagyon fájdalmas persze a halál is, de amikor az ember egy hozzátartozójára gondol, emlékezik, akkor is valamilyen módon a teremtett Istenre figyel, és persze nem ünnepel, de mégiscsak hálát ad azért az életért, amely itt ebben a földi világban adatott. De pont azért, mivel ez nem egy véges, hanem az örök élet szempontjából tekintünk rá, ezért mégiscsak ott van benne, ott van mögötte az egyház, a teremtő Isten. És például ezért nagyon fontos talán, hogy mondjuk a védőszentjeinket, akik egy különleges közvetítő szerepet tudnak adni, az ő ünnepükre is megpróbáljuk a gyermekeink, a körülöttünk élők figyelmét felhívni. Szóval ezek az igazán fontos események azok tényleg ünnepek, a többi az pedig valamilyen szabadidő-eltöltés. És ezért is fontos az, hogy az ünneplésnek a kultúráját megteremteni a saját családunkban, a saját otthonunkban, amelynek nagyon-nagyon szerteágazó és fontos részei vannak. De az, amikor csak úgymond az étkezésről, vagy bocsánat, de henyélésről és fetrengésről szól az a nap, akkor az nem pihenés, az nem az ünnepnek a megélése. Tehát itt azért ebben nagyon sok ideológia, nagyon sok izmus tett azért, hogy a mai ember így éljen, de megvan a lehetőségünk, hogy átgondoljuk, átértékeljük a szokásainkat, az életünket, és ezen változtassunk.

Papp Miklós (...)

Mv: Soós Viktor Attila egyháztörténész?

Soós Viktor Attila, egyháztörténész: Fontos az, hogy mire irányul a tiszteletünk. Tehát azt gondolom, talán Szent István is jól, az élete jól mutatja azt, hogy ugye meghal Imre herceg, aki a trón várományosa, egy kilátástalan helyzet, és fölajánlja az országot Szűz Máriának, és ezáltal a Jóistennek. Tehát az egész élete az a teremtő Istenre irányul, és ezt kell talán az ünnepeknél is látnunk, és különösen itt augusztus 20-án, hogy nem a világi hatalmak azok, tehát ha reálisan megnézzük ezt az elmúlt ezer évet vagy akár még a Szent István előtti időszakot is, az, hogy ma Magyarország, még ha csak, idézőjelben csak, ilyen kis csonka, amilyen éppen, de ez nem emberi ésszel magyarázható és felfogható. Az a 15 millió magyar, amely a Kárpát-medencében és szerte a világban van, rég a népek olvasztótengelyében felolvadhatott volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy most akkor mi itt hátradőlünk, és akkor nem csinálunk semmit, mert majd a Jóisten úgyis megvéd bennünket, ahogy tette ezt az elmúlt ezer évben, tehát azért itt nem, tehát bele kell tenni a sajátunkat, a magunkét, de mégis azért érezni kellene legalább augusztus 20-án, hogy itt a Jóistennek az áldása van ezen a népen. Tehát ez a, és ez persze tudom, hogy részben felekezetfüggő és hit kérdése, no, de azért egy Istennek felajánlott nemzet, egy Szűzanyának felajánlott nemzet, azért az, annak máig ható üzenete, ereje kell, hogy legyen, és hát ezt látjuk, hogy talán van is.

Papp Miklós: (...)

Mv: Soós Viktor Attila?

Soós Viktor Attila: Abszolút kapcsolódva a Miklós atyához, Szent István ezer éve élt, uralkodott, és 1083-ban avatta az egyház szentté. Talán egy picit távoli, és számos ilyen szentet tudunk felsorolni, akik egy picit időben távoliak. Azért jó az egyháznak a gyakorlata, tanítása, hogy mindig az újabb és újabb szent és boldoggá avatásokkal kap a hívő ember olyan példaképeket, olyan fogódzókat, akik abból a korból származnak, és lehet, hogy nem is avatta őket boldoggá vagy szentté az egyház körülöttünk, akik példaképek, akikre fel lehet tekinteni. És nem ilyen rövid idejű celebekről van szó, hanem akik komoly dolgokat tettek le az asztalra, megvallották a hitüket, kiálltak a számukra fontos értékek mellett. És az talán a nagyon szép, hogy az ember a saját családjában, a nagyszülei, a dédszülei, szomszédok vagy egy jó lelkipásztor, egy jó tanár, egy jó munkahelyi kolléga tud olyan példakép lenni, hogy én a munkámat lelkiismeretesen végzem el vagy sem, az elém tett dologból elemelek-e valamit vagy otthagyom. Szóval ezek nem nagy dolgok, de azért egy nagyon fontos erkölcsi mércét jelentenek. És ezeket nagyon sokan otthonról, jó környezetből érkezve hozzák, kapják, de ezért azért nap mint nap meg kell küzdeni, de sajnos persze vannak olyanok, akik ezt nem kapják meg mondjuk otthon a szülői házban, de mégis dönthetünk bármelyik nap a saját életünkben, hogy megváltoztatjuk az eddig kialakult szokásainkat, tevékenységünket, és ezek az előttünk járó, számunkra példát adó emberek ebben tudnak segíteni bennünket. És lehet, hogy egy nagy szemlélődő szent vagy egy szent király, az egy pici távoli, nemcsak időben, hanem a tevékenységében, de a hozzánk közel álló emberek, akik ebben a korban éltek, mint amelyben mi vagyunk, sokkal közelebb kerülhetnek hozzánk, és ezáltal jó példát adnak számunkra.

Papp Miklós: (...)

Mv: Köszönjük figyelmüket. Ezt a műsort is visszahallgathatják majd a mediaklikk.hu weboldalon. Vendégeink voltak itt, a stúdióban Papp Miklós atya görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola docense, erkölcsteológus, valamit Soós Viktor Attila egyháztörténész. Köszöni figyelmüket a szerkesztő-műsorvezető, Marton Adrienn.