Középiskola Megosztás 2024. September 26. Az alább közölt anyag ITT letölthető Nagy Imre beszéde a Parlament erkélyéről 1956. október 23-án (Részlet) Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Minden nagyrabecsülésem a magyar demokratikus ifjúságé, amely a mai demokratikus megmozdulásával és tettrekészségével elő akarja segíteni az akadályok leküzdését a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése útjából. (…) Kedves barátaim! Engem azért hívtak, hogy mondjam meg a véleményemet. Tehát véleményemet akarom nyilvánítani! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok! (Zúg a tömeg. Helyeslő moraj: Úgy van! Úgy van!) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton eltávolítja az akadályokat, és napirendre kerülnek azok a demokratikus szempontok, amelyeket megkövetelnek az események! Éljen a párt! Éljen a Népköztársaság! (A tömeg tovább morajlik. Nagy Imrét akarja hallani.) (…) Bízom abban, hogy a fegyelem és a rend terén kommunistákhoz méltóan viselkedtek. Fogadjatok nekem szót, és rendben, fegyelmezetten vegyünk most búcsút egymástól. (További moraj, helyenként éles fütty) (…) Bízzunk a jövőben, és abban az erőben és igyekezetben, amelyek engem is eltöltenek, s amely alapja kell hogy legyen jövőnk, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Ismételten hangsúlyozom: józanságra mindennél nagyobb szükség van. Most pedig énekeljük el a Himnuszt! (Megjelent: Kortárs Krónia, 1956. Válogatta és szerkesztette: Nóvé Béla. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. 26-27.l.) Hasznos információk Nagy Imre nem értett egyet az október 23-i tömegtüntetés tervével. Attól tartott, hogy Gerőék egy ilyen tömegmegmozdulás kiprovokálásával, majd leverésével akarják hatalmukat megőrizni. Éppen ezért barátainak javaslata ellenére sem kívánt megjelenni a tüntetők között. A párt nevében Erdei Ferenc és két miniszter-elnök társa hívta Nagy Imrét este a Parlamenthez, hogy megjelenésével és szavaival csillapítsa le az ott gyülekező tömeg indulatait. Csak utólag közölték ezt Gerővel, aki nem emelt kifogást ellene. Nagy előre megírta beszédét, de a parázs hangulatot érzékelve abból egész bekezdéseket kihagyott. A beszéd leírt változata nem maradt fenn. Beszédét „Elvtársak!” megszólítással kezdte, amelyre a tömeg füttyel és hangos nem tetszéssel reagált: „Nem vagyunk mi elvtársak!” „Nincs elvtárs!” A megszólítás miatt kialakult zavar és feszültség nem múlt el a beszéd alatt sem. Információkeresés Nagy Imre minek nevezi és hogyan értékeli a nap addigi eseményeit? Mit ígér a tüntetőknek? A kibontakozás szempontjából milyen szerepet szán a pártnak, illetve a pártvezetésnek? Mire lehet következtetni a tömeg reakcióiból? Elemzés és értékelés Mi volt Nagy Imre legfőbb célja e beszéddel? Melyek azok a részletek, amelyek ezt támasztják alá? Vitassátok meg, milyen hatást kelthetett a beszéd a Parlament előtt állók körében? Csillapította, vagy fokozta a feszültséget? Miért? (Hosszabb változat) Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Minden nagyrabecsülésem a magyar demokratikus ifjúságé, amely a mai demokratikus megmozdulásával és tettrekészségével elő akarja segíteni az akadályok leküzdését a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése útjából. (Közbekiáltások. Lássuk Nagy Imrét! Egy kis fény megvilágítja az egyik harmadik emeleti erkélyt, és a Parlament nemzetiszínű lobogója alatt Nagy Imre integető kezét látni.) A lelkesedésnek és a tettvágynak azonban párosulnia kell a józansággal és felelősségérzéssel. Ennek hiánya nagy károkat tehet eddigi demokratikus vívmányainkban, demokráciánk eddig elért eredményeiben. (Zúg a tömeg: Nem engedjük!) Vannak, akik ennek a kibontakozásnak élére állnak, akik ezen fáradoznak. A kibontakozás lehetősége pedig a párton belüli tárgyalás és tisztázás útja. Éppen ezért mindennél fontosabb megőrizni józanságunkat! Felelősségérzéssel és józansággal kell haladnunk ezen az úton előre, és előre is fogunk haladni. Az alkotmányos rend és fegyelem megőrzése a célunk, s ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség rövidesen, még ezekben a napokban meghozza a döntést, amely szilárd alapot teremt szabad, független, szocialista hazánk megteremtése érdekében. A kormány sem késlekedik a kibontakozással. (Zaj, moraj.) Kedves barátaim! Engem azért hívtak, hogy mondjam meg a véleményemet. Tehát véleményemet akarom nyilvánítani! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok! (Zúg a tömeg. Helyeslő moraj: Úgy van! Úgy van!) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton eltávolítja az akadályokat, és napirendre kerülnek azok a demokratikus szempontok, amelyeket megkövetelnek az események! Éljen a párt! Éljen a Népköztársaság! (A tömeg tovább morajlik. Nagy Imrét akarja hallani.) [...] Bízom abban, hogy a fegyelem és a rend terén kommunistákhoz méltóan viselkedtek. Fogadjatok nekem szót, és rendben, fegyelmezetten vegyünk most búcsút egymástól. (További moraj, helyenként éles fütty) [...] Bízzunk a jövőben, és abban az erőben és igyekezetben, amelyek engem is eltöltenek, s amely alapja kell hogy legyen jövőnk, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Ismételten hangsúlyozom: józanságra mindennél nagyobb szükség van. Most pedig énekeljük el a Himnuszt! (Megjelent: Kortárs Krónia, 1956. Válogatta és szerkesztette: Nóvé Béla. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. 26-27.l.)
