Forráselemzés: Antall József megfigyelése

Középiskola

  • Megosztás
  • 2024. November 13.
Antall József Forrás: Mol.hu

Az alább közölt anyag ITT letölthető

Szigorúan titkos belügyi jelentés,1968. február 21.

Belügyminisztérium Szigorúan titkos!
II/III-3. Osztály
Tárgy: Ifj. Antall József ügye
11-12/7.
Jelentés
Budapest, 1968. február 21.

Ifj. ANTALL JÓZSEF budapesti lakos Kádár Elvtárshoz és Miniszter Elvtárshoz 1968. február 10-én küldött beadványaiban felvetett "zaklatásokat" megvizsgáltam. Az ellenőrzés alapján jelentem:

Ifj. ANTALL JÓZSEF 36 éves, szakképzettsége: tanár, jelenleg az Orvostörténeti Intézet könyvtárosaként van állásban, nős, 2 gyermeke van, pártonkívüli, büntetlen előéletű, budapesti lakos.

Apja felszabadulás előtt a Belügyminisztériumban osztálytanácsos volt. 1945-től az FKP képviselőjeként aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Jelenleg nyugdíjas. Ifj. ANTALL JÓZSEF iskoláinak elvégzése után az "Eötvös" gimnáziumba került, magyar-történelem szakos tanárnak. Az ellenforradalom alatt az "Eötvös" gimnázium "Forradalmi Bizottságának" egyik vezetője volt. A gimnázium diákjaiból fegyveres csoportot szervezett, az ellenforradalom alatt újjáalakult FKP V. kerületi székházának védelmére. 1957 év elején áthelyezték a "Toldy Ferenc" gimnáziumba, ahol 1957. október 23-án az ellenforradalom évfordulójára néma tüntetést szervezett. Kezdeményezésére a tanulók nyilvánosan elégették az orosz nyelvtankönyveiket.

Ellenforradalmi tevékenysége miatt büntető eljárás ellene nem folyt. 1960-ban azonban a tanári pályáról kiszorítást nyert. Ettől kezdve dolgozik az Orvostörténeti Intézetnél mint könyvtáros és a Jurányi utcai gimnázium esti tagozatán másodállásban óraadó tanár.

Ifj. ANTALL JÓZSEF ellenséges nézeteket valló személy. Kapcsolatai főleg hozzá hasonló politikai beállítottságú személyek. 1963-ban a BRFK. Politikai Osztály ellenforradalmi tevékenységét figyelembe véve Figyelő-dossziét nyitott nevezettre. 1967-ben kapcsolatba lépett TARR PÁL volt ellenforradalmárral, akivel együtt tevékenykedett az FKP-ban 1956-ban. Tarr Pál a felelősségrevonás elől 1956 decemberében nyugatra szökött és Franciaországban telepedett le. Aktív, ellenséges tagja az emigrációnak. 1967-ben tett első hazalátogatása alkalmával személyes kapcsolatot létesítettek.

1967 november-december hónapban szorosabb ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy: jobboldali személyekkel tart fenn kapcsolatot, azokkal konspirált találkozókat folytat. Kapcsolatuk jellege azonban nem tisztázott.

Ellenséges beállítottsága változatlan.

A fentiek tisztázása érdekében a BRFK Politikai Osztálya 1968 február 8-13 között külső figyelést alkalmazott. A figyelést végző elvtársak február 10-én írott jelentésükben jelentették, hogy nevezett KLEINK VILMOS tanár, budapesti lakos kapcsolatát megbízta ellenfigyeléssel, ugyanakkor önellenőrzést is folytatott. A figyelés felfedéséről közölt alapos gyanú ellenére a megfigyelést tovább folytatták. Ennek tudható be, hogy az 5 napos megfigyelés során érdemleges adatokat nem sikerült megállapítani. A figyelést egyébként 10 napra tervezték, de fontosabb feladatok miatt megszakították és később kívánják folytatni.

Összefoglalva: Ifj. Antall József beadványában megjelölt időben tehát valóban fennállt küldő megfigyelés. A dekonspiráció felmerülését az elvtársak nem értékelték súlyosnak, ezért a figyelést tovább folytatták. A figyelés alkalmazása egyébként indokolt volt. Figyelembe véve ifj. Antall József magatartását, rövid időn belül újabb külső figyelése nem vezetne eredményre. Ezért a BRFK-nak szólni kell, hogy az operatív). ellenőrzés során a figyelést ne alkalmazzák. (Megjegyzés kézírással a lapszélen: Karasz et. intézkedett. 68. II. 28-án)

Javaslat: Antall Józsefet levélben értesíteni. Hogy panaszát megvizsgáltuk. Közölni vele, hogy életét és munkáját az állampolgári jogok és kötelességek szem előtt tartásával nyugodtan folytassa tovább.

Agócs István r. alezr. osztályvezető

(Megjelent: Népszabadság 2003. december 13.)

Hasznos információk

  1. Antall József (1932-1993) Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke volt a rendszerváltás után.

  2. 1962 után a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnöksége látta el a különböző állambiztonsági feladatokat: a hírszerzést, kémelhárítást, a belső reakció elhárítását, a katonai elhárítást, az útlevelek ügyintézését, valamint a fentiek ellátásához szükséges különböző technikai és operatív teendőket. A belső ellenség megfigyelésével és ellenőrzésével a III./III-as ún. Belső reakció és Szabotázselhárító Csoportfőnökség foglalkozott.

  3. Antall József 1968. február 10-én három azonos tartalmú levelet adott fel Kádár Jánosnak, Fock Jenő miniszterelnöknek és Benkei András belügyminiszternek. Panaszt tett amiatt, hogy a rendőrség állandó személyi megfigyelés alatt tartja, s kéri a felsőbb politikai vezetés intézkedését ennek megszüntetéséről.

  4. A "kiszorítás" korabeli belügyi definíciója: a "negatív magatartás okainak, lehetőségeinek szűkítésére irányuló konkrét megelőző intézkedési típus: munkahelyéről, állásából történő áthelyezéssel, elbocsátással, leváltással, fegyelmi eljárással, vagy más előírás alkalmazásával".

  5. A Budapesti Rendőr-főkapitányság politikai osztálya 1963-ban nyitott figyelődossziét Antallról. Több beszervezett ügynök is rendszeresen jelentést küldött róla. Közöttük volt egykori osztálytársa is, aki Antall egyik legközelebbi barátja volt.

  6. A belügyminiszteri titkárság vezetője küldött 1968. március 14-i keltezéssel néhány soros választ Antall Józsefnek mindhárom címzett helyett. "Az MSZMP Központi Bizottságához, a Minisztertanács Elnökéhez, valamint a Belügyminisztériumba írt beadványaiban foglaltakkal kapcsolatban értesítem, hogy panaszát, mint alaptalant lezártnak tekintjük."

Információkeresés

  • A Kádár-rendszer szemében milyen körülmények tették politikailag gyanús személlyé ifj. Antall Józsefet?

  • Milyen intézkedéseket tettek a „politikai veszély” elhárítása érdekében?

  • Mit állapított meg a jelentés Antall József panaszának tényszerűségéről?

Elemzés és értékelés

  • Mi lehetett Antall József célja a panaszlevél megírásával?

  • Milyen következtetéseket lehet levonni ebből az esetből a Kádár-rendszer 60-as évekbeli működéséről?