Középiskola Megosztás 2024. February 05. Az alább közölt anyag ITT letölthető Andropov titkos, soron kívüli távirata a szovjet külügyminisztériumnak (1956. október 23.) (Részlet) Tegnap a honvédelmi miniszter, Bata elvtárs a katonai főtanácsadónkkal, Tyihonov elvtárssal folytatott beszélgetés során elmondta, hogy amikor október 20-án parancsot adott az egységek harckészültségbe helyezésére, arra az esetre, ha a lengyel eseményekkel összefüggésben az országban zavargások lennének, számos helyen a parancsnokok és a politikai munkatársak kérdéseket tettek fel: teljesíteni kell-e a miniszter parancsát a zavargások leverésére. Bata elvtárs szavai szerint ilyen kérdést tett fel a budapesti rendőrség vezetője is. (…) Mindezekben a megnyilvánulásokban látható a magyar elvtársak zavarodottsága, és úgy tűnik számunkra, bizonyos fokig elvesztették azon meggyőződésüket, hogy a kialakult nehézségeket még le lehet küzdeni. Úgy látszik, hogy a kialakult helyzetben a magyar elvtársak segítség nélkül, maguktól aligha tudnak bátor és határozott cselekvésbe kezdeni. (…) (Megjelent: Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról 1953-1956. Szerk.: Baráth Magdolna. Budapest, 2002. 360-365. l.) Hasznos információk Lengyelország drámai napokat élt át október 19-21. között. A lengyel pártvezetés a társadalmi elégedetlenség lecsillapítása érdekében visszaemelte a vezetésbe Gomulkát, akit a hivatalos szovjet politikától eltérő nézetei miatt korábban onnan eltávolítottak. E döntést követően a szovjet vezetés fenyegetően lépett fel: Hruscsov azonnal Varsóba utazott, a szovjet csapatok pedig – hadgyakorlat címén – megindultak a lengyel főváros felé. Október 20-án reggelre azonban megegyezés született a reformok folyatásáról és a személyi változásokról. A szovjet vezetők hazatértek, s másnap Varsóban Gomulkát a LEMP KB első titkárává választották. Bata István pártfunkcionáriusból lett katonatiszt. A moszkvai Katonai Akadémia elvégzése után először a légvédelem parancsnoka majd vezérkari főnök. 1953. július 4-én, Farkas Mihály leváltása után honvédelmi miniszterré nevezték ki. A KV júniusi ülésén kooptálták a KV-ba, a PB póttagja lett. 1954-ben vezérezredessé léptették elő. Információkeresés Hogyan reagált a magyar parancsnokok egy része az esetleges zavargások elhárítására elrendelt harckészültségre? Elemzés és értékelés Mi késztethette a szovjet nagykövetet arra, hogy soron kívüli táviratban tájékoztassa a legfelső szovjet vezetést a magyarországi helyzetről? Szerinted mi volt, ami leginkább megijesztette a szovjet nagykövetet? Milyen következtetést vonhattak le a magyar politikai és katonai vezetők a Lengyelországban történtekből? Mit érthetett a nagykövet „segítség”, illetve „bátor és határozott cselekvés” alatt? Hosszabb változat Az utóbbi napokban néhányszor beszélgettem az MDP KV titkárával, Ács Lajossal, aki akkor Gerő és Kádár elvtárs távollétében a Politikai Bizottságot vezette. Ács elvtárs több alkalommal aggodalmát fejezte ki az ország belpolitikai helyzete miatt, amelyet "nagyon feszültnek és veszélyesnek" értékelt. Nyíltan bevallotta, hogy a PB jelenleg lényegében nem tud semmiféle komoly befolyást gyakorolni a párton belüli és az országban kialakult helyzetre, miközben Nagy Imre és az ellenzék egyre nagyobb tekintélyre tesz szert a tömegek körében. (…) Ács elvtárs elmondta, hogy a "lengyel események" a magyar vezetést komoly aggodalommal töltik el, mivel ezek "rossz például" szolgálhatnak. Magyarországon ma jelentős erők vannak, amelyek ezeket az eseményeket ki tudják használni annak érdekében, hogy "zavargásokat" keltsenek. Ennek megelőzése érdekében a Politikai Bizottság megbízta a belügyminisztert és a honvédelmi minisztert, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a társadalmi rend megőrzése érdekében. (…) A szovjetellenes hangulat eléggé széles körben elterjedt az egyetemisták és a dolgozó ifjúság egy részének körében. Ez a hangulat csapataink Magyarországról történő kivonásának követelésében, valamint az orosz nyelv tanítása és a "magyar urán" Szovjetuniónak történő eladása elleni tiltakozásban nyilvánul meg. (…) Október 16-án a szegedi egyetemen gyűlést tartottak, ahol megvitattak egy "memorandumot". A népes gyűlésen 15-20 személy szólalt fel. A résztvevők különösen viharosan reagáltak azokra a felszólalásokra, amelyek "Rákosi akasztását" követelték. A gyűlés elfogadta a "memorandumot", A mai újságokban közleményt adtak ki arról, hogy 3000 hallgató kilépett a DISZ-ből és "létrehoztak egy új autonóm szervezetet - a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét". Hasonló gyűlésekre került sor a budapesti, pécsi, veszprémi és miskolci egyetemeken. Gyűléseiken és "memorandumaikban" a diákok kijelentik, hogy amennyiben követeléseiket nem fogadják el, a harcot "kiviszik az utcára". Úgy tűnik számunkra, hogy a küzdelem jelenlegi szakaszában az ellenzékiek és a reakció éppen aktívan készülődnek „a harc utcára történő kivitelére”. (…) Az ellenzék képviselői által irt cikkek hangvétele időnként leplezetlenül fenyegetővé, megírásuk módszerei pedig különösen provokatívvá válnak. Október 20-án a "Van bérük, van-e örömük?" című cikkben Horváth György egy sor rágalmazó megállapítást tesz a magyar dolgozók állítólagos jogfosztott helyzetéről. Azt írja: ,.A gyárakból fényes nappal hurcoltak el munkásokat bilincsbe verten.” „Miközben a fórumokon egyre többet szavaltak a munkásosztály vezető szerepéről ...hogyan éltek a nem-kiemelt százezrek? Belenéztünk-e lakásaikba, fazekaikba?" A cikk hazugnak tekinti azokat az állításokat, miszerint a magyar munkások életszínvonala emelkedik, kulturális színvonala nő. Kijelenti, hogy "a munkások szájuktól megvont falatokból" tartanak fenn "minden nevetséges kirakatintézményt, amelynek épületei, autói, funkcionáriusai vannak, csak éppen semmi hasznos dolga az égvilágon". "Ne hazudjunk tovább, barátaim, ne hazudjunk egymásnak és az országnak... Nincs elég bérük és nincs elég örömük" - jelenti ki Horváth. Sajnos, még egy ilyen cikk is válasz nélkül maradt. A másik cikkben, amely a "Miért hallgat a csepeli munkás?" címet viseli, a szerző egyenesen felhívja a kombinát dolgozóit, hogy juttassák kifejezésre elégedetlenségüket. Jellemző, hogy néhány magyar munkással beszélgetve az ellenzék egyik képviselője, Haraszti igyekezett tisztázni, "alkalmaznak-e erőszakot", válaszul egy lehetséges "utcai fellépésre". Meg kell mondani, hogy az ilyen cikkek a munkások körében egészségtelen hangulatot váltanak ki. Hasonló hangulat kezd terjedni egyre inkább a hadseregben is. Tegnap a honvédelmi miniszter, Bata elvtárs a katonai főtanácsadónkkal, Tyihonov elvtárssal folytatott beszélgetés során elmondta, hogy amikor október 20-án parancsot adott az egységek harckészültségbe helyezésére arra az esetre, ha a lengyel eseményekkel összefüggésben az országban zavargások lennének, számos helyen a parancsnokok és a politikai munkatársak kérdéseket tettek fel: teljesíteni kell-e a miniszter parancsát a zavargások leverésére. Bata elvtárs szavai szerint ilyen kérdést tett fel a budapesti rendőrség vezetője is. Maga Bata elvtárs, valamint a politikai csoportfőnök, Hazai elvtárs pesszimistán ítélik meg a helyzetet és a fejlődés perspektíváit. Katonai főtanácsadónk, Tyihonov elvtárs szavai szerint a beszélgetés során Bata elvtárs bizalmasan közölte vele, hogy a KV-ban már nem hivatalosan tárgyalták Nagynak a kormány és a párt élére kerülését. Várható, hogy Nagy elfoglalja a miniszterelnöki posztot, Vas Zoltán pedig az MDP KV első titkárának posztját. Haraszti és Losonczy bekerülnek a Politikai Bizottságba. A honvédelmi miniszteri posztot Janza vagy Tóth tábornok foglalják el. Bata elvtárs elmondta, hogy ő és más elvtársak "már felkészültek az új kabinet eljövetelére". Bata közölte, lehet, hogy az ország rettenetes események küszöbén áll. Ami a hadsereg politikai főcsoportfőnökét, Hazait illeti, ő a tanácsadónkkal, Glazunovval folytatott beszélgetés során a lengyel események kapcsán kijelentette, hogy "a béke és demokrácia tábora, mint látható, nem tartós". Mindezekben a megnyilvánulásokban látható a magyar elvtársak zavarodottsága, és úgy tűnik számunkra, bizonyos fokig elvesztették azon meggyőződésüket, hogy a kialakult nehézségeket még le lehet küzdeni. Úgy látszik, hogy a kialakult helyzetben a magyar elvtársak segítség nélkül, maguktól aligha tudnak bátor és határozott cselekvésbe kezdeni. Lehetséges, hogy célszerű lenne, ha az SZKP segítségnyújtásával párhuzamosan, a magyarországi belpolitikai helyzet kapcsán a kínai, a német és a csehszlovák elvtársak is hozzájuk fordulnának. Az említett országok testvérpártjai vezetőségének az MDP tagjai körében nem kis tekintélye van. Másrészt az olyan testvérpártok, mint a csehszlovák és a német közvetlenül érdekeltek abban, hogy megállítsák az MDP tagsága egy részének körében meglévő kapitalista hangulatok terjedését. (Megjelent: Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról 1953-1956. Szerk.: Baráth Magdolna. Budapest, 2002. 360-365. l.) Fotó: Andropov és Nagy Imre (pestisracok.hu)
