Férje letartóztatásától az akasztófáig írta naplóját az 56-os mártír özvegye

1956 nem csupán a megtorlás, nemcsak 231 kivégzett ember, hanem 231 család kálváriája is, így ideje megismerni a kevésbé ismert áldozatok körét is. Ehhez ráadásul nem rég egy nagyon különleges kordokumentum került a történészek, és általuk az olvasók kezébe – állítja Földváryné Dr. Kiss Réka történész, néprajzkutató, a kommunista diktatúra működésének feltárására alapított Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének kutatója.

-Júniusban többnyire egymást érik az 1956-os megemlékezések, miután 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, és 1989-ben is e napon zajlott az ünnepélyes újratemetés. Az idei évforduló alkalmából azzal kerestél meg, hogy van nálad egy elképesztően különleges 56-os dokumentum, egy ismeretlen női történet, amiről szeretnél mesélni.

• Amikor 1956-ra gondolunk, többnyire eszükbe jutnak a híres budapesti helyszínek, a Műegyetem, a Corvin köz vagy a Széna tér, a hősök közt pedig a fegyvert fogó pesti srácok, a követeléseket pontokba foglaló, a szabadságért tüntető diákok, a sebesülteket mentő orvosok, ápolók, akárcsak a saját elvtársaival szemben a forradalmárokat választó Nagy Imre. Ahogy szintén beugorhat Mansfeld Péter mint legfiatalabb kivégzett áldozat, a nőalakok közül pedig a szintén tragikus sorsú Tóth Ilona. Arról viszont általában jóval kevesebbet beszélünk, hogy 1956-nak van egy nagyon erős vidéki története is. Amikor kitör a forradalom Budapesten, zajlik a szabadságharc, ropognak a fegyverek, jönnek a szovjet tankok, vidéken alapvetően egy rendpárti, vértelen forradalom zajlik. A helyi, vidéki kommunista hatalmat sűrítő tanácsrendszert, a tanácselnököt, a párttitkárt 1956 őszén elzavarják, vagy ők menekülnek maguktól, a helyükre pedig megtalálják a helyben hiteles, megbízható civileket, tanárokat, jogászokat, lelkészeket. Veszprémben ilyen a vidéki 1956 egyik szimbolikus alakjaként Brusznyai Árpád is. Bár elmenekülhetett volna, nem hagyta el hazáját. Őt 1957 áprilisában tartóztatják le, majd 33 évesen, 1958. január 9-én kivégzik. Most Brusznyai Árpádné Honti Ilona, a feleség naplóját tartjuk a kezünkben.

Forrás, további részletek:

• Férje letartóztatásától az akasztófáig írta naplóját az 56-os mártír özvegye: a Brusznyai család szívszorító története