Együtt dobbant a szívük: lengyel–magyar kiadvány Poznan és Budapest forradalmáról

HIRADO.HU - 2022.02.23. (UDVARDY ZOLTÁN)

  • Megosztás
  • 2022. February 23.

Genotipikus eleme volt a kommunista államnak, hogy elnyomta az emberi igényeket, megtörte a gerinceket – mondta Rafał Reczek történész A szabadság városai, Poznań és Budapest, 1956 című könyv bemutatóján, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A könyv egyik szerzője, Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának alelnöke kijelentette: 1956 talán a legnagyobb esemény volt számunkra a 20. században.

Rangos, különleges helyszínen, a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-termében került sor A szabadság városai, Poznań és Budapest, 1956 című könyv bemutatójára kedden. A bemutatón megjelentek a könyv szerzői: Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának alelnöke, Rafał Reczek történész, a poznańi Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója, Rafał Kościański, a poznańi Nemzeti Emlékezet Intézete archívumának vezetője. A könyv negyedik szerzője, Stanisław Roman Jankowiak történész, a poznańi Adam Mickiewicz egyetem professzora elfoglaltságai miatt nem tudott megjelenni az eseményen.

A beszélgetést, melyen megjelent és köszöntőt mondott Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság nagykövete, valamint jelen volt Joanna Urbańska, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója is, Tischler János történész, a varsói Magyar Kulturális Intézet volt igazgatója vezetette. A rendezvényen megjelent és azt köszöntötte Karol Nawrocki, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet elnöke is. (Nawrockival készült interjúnk rövidesen olvasható a hirado.hu-n – a szerk.)

„Nincs törékenyebb dolog a demokráciánál”

Mintegy tizenöt és fél évvel ezelőtt, amikor 2006-ban a Magyar Írószövetség ünnepi programján megemlékeztünk arról is, hogy a magyar és lengyel írók milyen soros barátságban voltak és hogyan dobbant együtt a szívük a magyar forradalom ügyére gondolva, az ünnepséggel egy időben, néhány száz méterre tőlünk, elkezdte a békés tüntetőket ütlegelni az akkori karhatalom. Megéreztük azt, hogy nincs törékenyebb dolog a demokráciánál – fogalmazott L. Simon László, az esemény házigazdája.

A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója hozzátette: nemsokára állandóan megnyitják a közönség előtt „ezt a gyönyörű, patinás termet”. A nagyközönség számára csak ritkán látható Széchenyi-teremben az egykori Herzog-gyűjtemény ezüst ötvösremekeit csodálhatják meg a látogatók.

Becsmérelték Nyugaton a lengyel munkásokat

Az igényes kiadású könyv először magyar nyelven jelent meg, s rövidesen kézbe foghatják a lengyel olvasók a saját nyelvükön kiadott változatot is. Az igényesen kiállított, rengeteg fényképpel és térképpel is dokumentált, több mint 460 oldalas kiadványban hatalmas mennyiségű tényanyag olvasható olyan, mindeddig kevésbé szokványos megközelítésekből, mint például hogy a CIA, a nyugati sajtó vagy éppen a nyugati értelmiség miképpen reagált a történtekre.

Figyelemre méltó, máig ható üzenet például a később a magyar forradalom mellett is kiálló Albert Camus felszólalása, melyet a poznani munkások melletti megmozduláson olvasott fel. Camus kirohan azon nyugat-európai baloldaliak ellen, akik „a tankok ellen szorosra zárt sorokban vonuló, kenyeret és szabadságot követelő munkásokra mindössze azzal reagálnak, hogy fasisztának nevezik ezeket a hősöket, és nemeslelkűen sajnálkoznak azon, hogy nincs annyi türelem bennük, hogy csöndben éhen haljanak arra várva, hogy a rendszernek kedve támad – hogy is mondjam – liberálisabbá válni (…)”

A kezek levágásával is fenyegetőzött a hatalom

Csak a poznańi eseményekről rendelkezésre álló titkosszolgálati anyagok kitesznek 13 tonnát – érzékeltette Rafał Kościański a kommunista szolgálatok hihetetlen túlbuzgóságát. Amikor kitört 1956 júniusában a poznani munkásfelkelés, a hatalom úgy tett, mintha meg lennének lepődve – pedig tudták, mi készül, csak bagatellizálták az emberek elégedetlenségét – összegezte kutatásait Kościański. Elmondta: minden munkahelyen voltak beépített, belbiztonsági egységek, ezek tevékenységét a történészek eddig még nem dolgozták fel.

Kościański a hatalomnak a felkelésre adott, elvakult reagálásai közül kiemelte Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök hírhedt beszédét (1956. június 29-én, pénteken reggel fél nyolckor hangzott el a poznańi rádióban – a szerk.), melyben a politikus azzal fenyegetőzött: „Levágjuk a kezet, amelyet a népköztársaság ellen emelnek!” A munkások erre válaszként az egyik felvonuláson demonstratívan eldugták a kezüket.

Megrendítő áldozatok: Romek Strzałkowski és Mansfeld Péter

Megy az idő, el fogjuk veszíteni a kapcsolatot a történelem élő tanúival! – figyelmeztetett Rafał Reczek. Az igazgató rámutatott: a kommunisták 1945-ben „drámát rendeztek nekünk, ai 1990-ig tartott”.

Ha a diktatúra megzavarodottságát érezték, könnyen fegyvert ragadtak a polgárok – így vonta meg a párhuzamot a két esemény között Máthé Áron, aki szerint 1956 üzenete mindkét országban az volt, hogy az emberek a saját életüket akarták élni. Máthé a diktatúrák természete kapcsán idézte Adolf Hitlert, aki kijelentette: „Én a népet fogom államosítani.”

Rafał Reczek és Máthé Áron is kiemelte, hogy a történtek feltárásakor a legmegrendítőbb a diktatúrák gyermek- és fiatalkorú áldozataival szembesülni. A történészek egyaránt méltatták a Poznańban életét vesztett 13 éves lengyel fiú, Romek Strzałkowski és a Kádár pribékei által „éppen a Tanácsköztársaság évfordulójára időzítve, eleven emberáldozatként kivégzett” Mansfeld Péter emlékét.

Forrás:


Címkék

Máthé Áron