Egyházüldözők

A második világháború befejeződését követően a Szovjetunió ellenőrzése alá került kelet-közép-európai régió államaiban fokozatosan kiépülő, önmagukat „népi demokráciának” hívó kommunista diktatúrák kezdettől ellenfélként tekintettek a rendszer hivatalos ideológiájával szembenálló, ugyanakkor jelentős társadalmi beágyazottsággal és önálló intézményi háttérrel rendelkező egyházakra. Bár a szocializmus évtizedei alatt az egyházpolitikai eszköztár sokat módosult (a nyílt egyházüldözéstől a vallás felszámolását célzó burkoltabb, ideológiai eszközökig) a pártállam célja mindvégig az egyházak tevékenységének ellenőrzése, korlátok közé szorítása, az egyházi autonómia felszámolása s függőségi helyzetük konzerválása volt. A vallási közösségek erős állami ellenőrzés alatt álltak, a hívőket másodosztályú állampolgároknak tekintették. Az egypártrendszer létrejöttétől az egyházpolitikát az állampárt – Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd 1956 után Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) – határozta meg, irányítása alatt összehangoltan működtek együtt a különböző szintű párt-, állami és társadalmi szervek.

Oldalunkon az egyházpolitika végrehajtásáért – így többek között – a magyarországi egyházi személyiségek tevékenységét a kommunista diktatúra idején felügyelő, ellenőrző, esetenként manipuláló és kihasználó, máskor kötelező „vegzálásukért”, esetleges megnyomorításukért felelős két legfontosabb szervezet: az Állami Egyházügyi Hivatal, valamint a politikai rendőrség egyházi elhárítással foglalkozó egysége vezetőinek és beosztottjainak karrierútjait tesszük közzé. Folyamatosan frissülő adatbázisunk első közzétételének időpontjaként az Állami Egyházügyi Hivatal „születésnapját”, 1951. május 18-ai megalakításának 65. évfordulóját választottuk.