Boldog Apor Vilmos 80 éve lett a Győri Egyházmegye püspöke – Papi működésére, püspökké szentelésére és szolgálatára, vértanúságára emlékezve II.

A második világháború alatti katolikus szellemi élet talán legérdekesebb epizódja játszódott le 1943. augusztus 26-án Győr városában. Ekkorra hívta össze ugyanis eszmecserére a Püspökvárba Apor Vilmos a keresztény szellemi élet szociálisan is nyitott tagjait. A téma, amelyet át kellett beszélni, nagyon is aktuális volt, és kicsit sem vidám: a háború utáni Magyarország sorsáról kellett értelmes vitát folytatni, melyről viszont ekkor még nem lehetett semmi konkrétumot tudni.

Aporék egy dologban teljesen biztosak voltak: Németország a háborút nem nyerheti meg, az európai új rend pedig nem a náci Pax Germanica kiteljesedését fogja elhozni, hanem nagy valószínűséggel a Szovjetunió expanzióját. Természetesen Aporék az arányokkal nem lehettek tisztában, ugyanakkor azt elég jól látták, hogy az új társadalmi rend szociális fordulaton fog alapulni. Célként merült fel továbbá az addigra már intézményesült katolikus szociális népmozgalom párttá integrálása is, mely szakítana a korszak keresztény pártjainak hatalomelvű politizálásával, és korszerű, szociálisan érzékeny programmal léphetne fel. Azaz Aporék egy eljövendő baloldali fordulat esetén is igyekeztek volna konkurenciát támasztani a munkáskérdést marxista alapokon megoldani szándékozó pártok számára.

A győri találkozón – jelen ismereteink szerint – 23 egyházi és világi személyiség jelent meg, többek között Kerkai Jenő SJ (KALOT), Kovrig Béla, gróf Pálffy József, Beresztóczy Miklós (a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. katolikus osztályának vezetője), Mihalovics Zsigmond (Actio Catholica), Mindszenty József (ekkor még zalaegerszegi plébános), Közi Horváth József (Győr országgyűlési képviselője), Varga Béla, Balassa Brunó OCist, Kiss Szaléz OFM és Pfeiffer Miklós. Megjelentek még az Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSzO) vezetői, így Freesz József, Meggyesi Sándor, valamint Márton Áron képviseletében Sándor Imre.

Az értekezlet a német vereségből indult ki, és ekkor született arról is döntés, hogy a különböző szervezeti keretekben működő katolikus reformszervezetek föderációt hoznak létre Katolikus Szociális Népmozgalom néven. Fontos hangsúlyozni, hogy az így létrehozott ernyőszervezet ekkor még nem volt hivatalosan párt, csupán társadalmi szervezet. Alapítása mögött azonban kifejezetten a majdani pártalakítás igénye sejlett fel, és a pártszerű működés csíráit a mozgalomban is fel lehetett fedezni. A szövetség egyházi védnöke maga Apor Vilmos, világi elnöke pedig a Teleki Pál szociális elképzeléseit kidolgozó egyetemi tanár, Kovrig Béla lett.

Apor Vilmosra nagyon komoly szerep hárult a mozgalom elfogadtatása érdekében: ő volt az, aki Serédi Jusztinián támogatását is megnyerte egyrészről a népmozgalom, másrészről az abból kinövő Keresztény Demokrata Néppárt iránt; ez utóbbi a nyilas puccs előtt két nappal, 1944. október 13-án alakult meg hivatalosan. A párt azonban ténylegesen föld alatt tevékenykedett, hiszen a Szálasi-féle hungarista hatalomátvétel minden legális keretet ellehetetlenített az új keresztény politizálás előtt.

Apor Vilmos 1943. október 6-án jelezte a püspöki kar ülésén, hogy az Egyháznak komoly irányváltására lesz szükség a közeljövőben, pont a fentebb említett folyamatok miatt. Az esztergomi érsek elméletben ezzel ugyan egyetértett, de fokozott óvatosságra intette a püspöki kart, és előbb komoly háttérmunkával, a legnagyobb titoktartás mellett gondolta kidolgozni az irányváltás részleteit. Ehhez Aport és Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt nyerte meg, akik neki is fogtak a részletek megbeszéléséhez. Az események azonban radikálisan felgyorsultak. 1944 március 19-én ugyanis a német csapatok megszállták Magyarország területét, és kezdetét vette a nyílt zsidóüldözések kora. Apornak olyan válsággal kellett szembenéznie, mellyel korábban nem: a tényleges embermentést kellett ugyanis megszerveznie.

Apor Vilmos – miként láthattuk – már a német megszállás előtt is komoly szerepet vitt az üldözöttek védelmében, de 1944 tavaszától kifejezetten kulcsszereplővé lépett elő. Serédi Jusztinián mellett ő is tagja volt a magyar kormánnyal tárgyaló katolikus delegációnak, és komoly szerepet játszott a püspöki kar tiltakozó memorandumának megfogalmazásában is. Apor nem köntörfalazott elöljárójának sem cselekvési programjáról, és a szerinte kívánatos katolikus magatartásról: „Jól tudom, hogy egy ilyen lépésnek különféle kellemetlen következményei lehetnek: újságproblémák, rágalomhadjárat a papság ellen, anyagi károsodás, lefoglalások, korlátozások iskolai és egyesületi viszonylatban, esetleg lefogások és kínzások. Meggyőződésem szerint azonban mindezt vállalnunk kell...”

Apor 1944 tavaszán mondta el talán leghíresebb prédikációját, amelyet a győri gettó felállításának a híre inspirált. A püspök, tudomást szerezve az embertelen tervről, spontán megváltoztatta aznapi prédikációjának szövegét, és az alábbi beszéddel állt ki Győr katolikusai elé:

„Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát, a szeretet parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyeknek a gyűlölete meg van engedve; aki azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek, vagy zsidók, azt – bármennyire is dicsekszik a kereszténységével – pogánynak kell tekintenünk... Mindenki, aki emberkínzást helyesel, vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el, és mindaddig nem kaphat feloldozást, amíg ezt a nagy vétket jóvá nem teszi...”

Apor és Serédi között a munkakapcsolat e sorsdöntő hónapokban jelentősen elmélyült, annak ellenére is, hogy az esztergomi érsek ebben az időben már betegeskedett. Apor Vilmos kifejezetten kérte, hogy Serédi hivatalos formában álljon ki minden megkeresztelt híve érdekében. Végül 1944. április 13-án sikerült találkozót kieszközölni Serédi és Sztójay Döme között, de a találkozónak érdemi eredménye nem volt.

Májusban jutott el Magyarországra az ún. Auschwitz Jegyzőkönyv, melyben két szlovák menekült adott számot átélt szenvedéseikről, és melyet vezető magyar kormánykörök is megismerhettek. Ezt követően Éliás József református lelkész, a Jó Pásztor Bizottság titkára és Cavallier József Győrben meglátogatta Apor Vilmost, ahol az egyházak közös fellépését szorgalmazták, melyet Apor is teljes mellszélességgel támogatott.

Apor Vilmos életének utolsó szakasza 1944. október 15-én vette kezdetét, azon a napon, amikor Magyarország kormányzója proklamálta az ország kiválását a német szövetségből, egyúttal a világháborúból. A kiugrási kísérlet kudarca után azonban a magyarországi szélsőjobboldal – március 19. után immáron másodszor – került hatalomra, mégpedig Szálasi Ferenc személyében, aki neki is kezdett zavaros ideákon alapuló hungarista államának kiépítéséhez.

Apor Vilmos a Győrt érő egyre szaporodó légitámadások elől sem menekült vidéki egyházi ingatlanok valamelyikébe. Ezt annál inkább nem tette meg, hiszen ekkor már az általa bújtatott menekültekkel volt tele szinte minden fontosabb püspöki ingatlan. Sokak mellett a bethleni külpolitikai vízió fontos személyisége, a korszakos történetíró Szekfű Gyula is Apor segítségével nyert menedéket. E zaklatott időkben Mindszenty József veszprémi püspök is a cselekvés útjára lépett, és memorandumot szerkesztett, melyben a dunántúli püspökök az országrész megkímélése érdekében emeltek volna szót. Mindszenty Aport is meglátogatta, és kérte, hogy csatlakozzon kezdeményezéséhez, melyet Apor meg is tett, de Shvoy Lajos székesfehérvári püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát is aláírta a tiltakozó nyilatkozatot.

Idővel a háború a végéhez közeledett, a német és nyilas csapatok nyugati irányba szorultak ki az országból, a Vörös Hadsereg – és a kötelékében harcoló magyar alakulatok – pedig szintén nyugati irányba törtek elő. Apor ezekben a napokban is aktív volt, fennmaradt egy 1945 februári levele, melyben a Szálasi-kormány belügyminiszterétől kérte a zsidók és nem zsidók közötti házasságok automatikus felbontását előirányzó rendelet eltörlését. A front átvonulása hihetetlen szenvedést hozott az ország lakosságára, ráadásul a magyar katolikusokat is nagy veszteség érte: a válság tetőpontján ugyanis, 1945. március 29-én elhunyt Serédi Jusztinián esztergomi érsek. Ekkor már folyt Győr ostroma, melynek során jelentős számú menekült – többek között nagyszámú nő – talált védelmet Apor rezidenciáján, a Püspökvárban. Apor Vilmos karitatív, szociálisan érzékeny lelkipásztor volt, aki már gyulai plébánosként, majd győri megyéspüspökként sokat tett a szegények, nehéz helyzetben lévők megsegítéséért, vagyonát, befolyását, vezetői pozícióját arra használta fel, hogy segítse a rászorulókat. Ugyanígy tett a II. világháború idején, amikor az üldözötteknek adott menlevelet, menedéket, közbenjárt azokért, akiket származásuk miatt üldöztek, a német megszállás, a nyilas hatalomátvétel alatt bántalmaztak. Nem hagyta szó nélkül a szovjet csapatok által fenyegetett emberek helyzetét, sokaknak nyújtott menedéket a győri Püspökvár pincéjében. Védte a lányokat, nőket, asszonyokat a szovjet csapatok erőszakoskodásaitól. Így tett 1945 nagypéntekén is, amikor szembeszállt a szovjet katonákkal, amikor munka címén próbáltak nőket magukkal vinni; nyilván nemcsak dolgoztatni akarták őket, hanem bele akarták kényszeríteni őket egy-egy olyan szituációba, ami testi és lelki szenvedést, megpróbáltatást okozott volna nekik. Erélyes fellépése oda vezetett, hogy életét adta, és így védte meg azokat, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerülhettek volna. Március 30-án eldördültek a végzetes lövések, melyek Apor Vilmost érték. Április 2-án Győr 53 éves püspöke elhunyt – és vele olyan egyházi életút szakadt meg, amely sok nagy pillanatot tartogathatott volna a Magyar Katolikus Egyháznak.

Apor Vilmos embermentésben játszott szerepe, az üldözöttek érdekében kifejtett működése ugyanakkor azt példázza, hogy egy elveiben szilárd, és a cselekvéstől sem visszariadó főpap még a legembertelenebb körülmények közepette is példát tud mutatni. Apor a magyar katolicizmus – Mindszenty József és Márton Áron mellett – talán legjobb arcát mutatta föl a második világháború alatt. A bátor főpap cselekedetei bebizonyították, hogy az embertelenségben is lehetséges volt a krisztusi tanok hirdetése, még inkább pedig azok gyakorlati alkalmazása.

Mindszenty József így írt Apor Vilmos vértanúságáról: „Ő nagypénteken lett orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében. Golyószóróval ölték meg, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni. A jó pásztor életét adja juhaiért.” Apor Vilmos megtört életútja tehát önmagában is teljes és elismerést parancsoló egész: halála viszont felbecsülhetetlen vesztesége volt az 1940-es évek magyar egyházi társadalmának, melyre 1945-től újabb, de szintén totalitárius kihívások leselkedtek.

Forrás:

• Boldog Apor Vilmos 80 éve lett a Győri Egyházmegye püspöke – Papi működésére, püspökké szentelésére és szolgálatára, vértanúságára emlékezve II. - 2021.05.17.

Kapcsolódó tartalom:

• Boldog Apor Vilmos 80 éve lett a Győri Egyházmegye püspöke – Papi működésére, püspökké szentelésére és szolgálatára, vértanúságára emlékezve I. - NEB.HU