Boldog Apor Vilmos 80 éve lett a Győri Egyházmegye püspöke – Papi működésére, püspökké szentelésére és szolgálatára, vértanúságára emlékezve I.

A nagyhét, különösen is nagypéntek és húsvét a Győri Egyházmegyében összefonódik Boldog Apor Vilmos megyéspüspök vértanúságával. 2021-ben a vértanúságára való emlékezés mellett adódik egy másik évforduló is. Nyolcvan évvel ezelőtt – 1941. január 21-én – nevezte ki XII. Pius pápa a gyulai plébánost a Győri Egyházmegye 73. főpásztorává. Február 24-én, Szent Mátyás apostol ünnepén Gyulán szentelte püspökké Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek, valamint Czapik Gyula veszprémi és Glattferder Gyula csanádi püspökök. A II. világháború éveiben, különleges időben különleges püspökszentelés volt ez, hiszen a korábban a Nagyváradi Egyházmegyéhez, majd 1929-től a Debreceni Apostoli Kormányzósághoz tartozó plébánián ekkora ünnepre sem korábban, sem később nem került sor.

Apor Vilmos a magyar katolikus egyháztörténet – és a modern magyar történelem – egyik legfontosabb egyházi személyisége, aki nem pusztán mártírhalálával, hanem lelkipásztori szolgálatával, különösen pedig püspöki tevékenysége okán méltán tölt be előkelő helyet emlékezetkultúránkban. Személyét ugyan a pártállam éveiben igyekeztek kitörölni a honi történeti tudatból, kultusza – ha csak látens formában is – kisebb egyházi közösségekben vagy Győr polgári társadalmában azért tovább élt. A rendszerváltás e korábbi elhallgatást törte meg, Apor Vilmosnak is meghozva a hivatalos elismerést. Ami miatt sokan ismerik Apor Vilmos nevét, személyét, az a vértanúsága. Fontos azonban kiemelni, hogy nemcsak egy pillanatban tette a kötelességét, védte a megtámadott nőket, asszonyokat, hanem egész életét olyan szemlélet jellemezte, amely tiszteletet érdemel és kiemelte őt korának papjai közül.

Osztatlan szívvel fordult minden ember felé plébánosként és püspökként is. Apor Vilmos több mint 25 évig szolgált lelkipásztorként Gyulán; először újmisésként került oda, kápláni beosztásban 1915. augusztus 31–1917. január 17. között, majd 1918 nyarán plébánosnak nevezte ki Széchenyi Miklós nagyváradi megyéspüspök. Amikor Apor Vilmos Gyulára került, Magyarország különösen nehéz időszakban volt: a nagy háború vége, amely vereséget hozott, forradalom, Tanácsköztársaság, román megszállás, majd Trianon, mind-mind jelentősen érintette Gyulát. Ezekben a nehéz időkben a rábízottakért, a településen élő minden emberért cselekedett, akár a hitoktatás betiltása ellen szólalt fel a kommunisták ténykedése alatt, akár a foglyok ügyében járt el Bukarestben. A trianoni békediktátum kettévágta a Nagyváradi Egyházmegyét és jelentősen megváltoztatta a település helyzetét, az ott élők kapcsolatait. Egy ilyen traumákkal teli időszak után két évtized adatott számára Gyulán, amikor kibontakoztathatta lelkipásztori ténykedését, amikor építkezhetett, és minden lakos számára lehetőséget, pozitív képet adhatott. Az apostolkodás modern eszközeit alkalmazta. Elindította 1921 májusában az egyházközség területén a havonta megjelenő Gyulai Katolikus Egyházi Tudósítót, ami később Őrszem címmel jelent meg, azzal a céllal, hogy beszámoljon a közösség életéről. Itt időről időre megjelentek szentbeszédei is. A híveket különböző közösségekbe, hitbuzgalmi egyesülésekbe fogta össze. Négy Mária-kongregáció alakult meg egy 1922 októberi népmisszió után. A két világháború közötti időszak kiemelkedő eseménye volt Gyulán a III. Alföldi Katolikus Nagygyűlés, melyre 1924. augusztus 15–17. között került sor. A szervezés lelke Apor Vilmos plébános volt, a rendezvényen nagy tömeg vett részt, jelen volt Lorenzo Schioppa nuncius, Glattfelder Gyula csanádi, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, Horváth Győző kalocsai érseki helynök, segédpüspök, Czettler Jenő közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója.

Komoly lelkiélet volt Gyulán, több lelkészséget szervezett Apor plébános, akinek a munkáját a húszas években már négy káplán és egy hitoktató segítette. A településen új plébániák alapítására ebben az időszakban nem került sor, de több lelkészséget is felállítottak. 1932. szeptember 8-án Apor Vilmos közel 500 zarándokot vitt Máriaradnára, amire a világháború óta először került sor. 1930-ben a József Szanatóriumban a betegek ápolását a szombathelyi annunciáta nővérek vették át. Szalézi szerzeteseket hívott Gyulára fiúkollégium vezetésére. A szegények gondozására Apor Vilmos meghívta az egri norma szerint dolgozó Ferences Szegénygondozó Nővéreket, akik 1934 decemberében kezdték meg munkájukat. Gyulán katolikus elemi iskola és gimnázium is működött, amelyek szintén Apor Vilmos lelkipásztori ellátása alatt álltak. 1929-ben csolti címzetes apáttá nevezte ki a debreceni apostoli kormányzó, Lindenberger János. A kor hitbuzgalmi egyesületei közül az Actio Catholica (AC) helyi szervezete 1934 februárjában alakult meg Gyulán. 1935. február 24-én az AC már katolikus napot rendezett a városban, melyen olyan neves előadók voltak jelen, mint P. Bangha Béla jezsuita szerzetes, Huszár Károly volt miniszterelnök, vitéz P. Horváth Róbert Béla premontrei szerzetes, gróf Zichy János, Stadler Frida és Zahoray József csorvási plébános. A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete (KALOT) 1935 októberében szerveződött meg Gyulán. Máriafalván a hívek részére napközi otthont épített a plébánia. 1937. július 1-jén kezdte meg működését a településen az első egyházközségi nővér. Az Eucharisztikus Világkongresszusra készülve, a megelőző évben november 14-én eucharisztikus napot rendeztek, 1938. július 3-án pedig a Szent Jobb is Gyulára látogatott. Nagy számmal vettek részt a gyulai hívek plébánosuk vezetésével a budapesti eucharisztikus kongresszuson. 1938 szeptemberében a galbácskerti és krinolinkerti hívek részére napközi otthon építése kezdődött meg, melynek felszentelésére 1941 januárjában került sor.

Apor Vilmos 1941. február 24-ei püspökszentelése után, március 1-jén foglalta el a győri püspöki széket. Győrben négy év adatott neki püspökként a II. világháború idején, a német megszállás, a zsidóság üldözésének közepette. Ennek fényében érdemes megvizsgálni, mi mindent tett, mi mindenre volt lehetősége, de érdemes azt is végiggondolni, hogy milyen időszak, milyen hitélet, milyen főpásztori működés várhatott volna rá nyugodt körülmények között. A jó Isten azonban ilyen nehéz, embertelen körülmények közé rendelte és a vértanúság koronáját ajándékozta neki.

Apor Vilmos a püspöki székben is az maradt, ami plébános korában volt: elsősorban és mindenekelőtt lelkipásztor, csak magasabb szinten, szélesebb hatósugárral és nagyobb felelősséggel. Első körlevelében így vázolta lelkipásztori programját: „A lelkekért való munka, a lelkek iránti szeretet és lángolás, a vágy, hogy mindenkinek mindene legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé. Ebben a magasztos hivatásban kapcsolódik össze a főpásztor és az egyházmegye papsága egy szent és meghitt szövetséggé. A szeretet, melynek hirdetői vagyunk, fűzze össze elsősorban papi szíveinket egymáshoz!”

A főpásztor ismerte a falu problémáit és vallotta, hogy azok megoldásától függ az ország jövője. Fenntartás nélkül magáévá tette a magyar püspöki karnak már évekkel előbb hozott határozatát, hogy az Egyház a földbirtokreform végrehajtásakor nem kíván kivételes elbánást. Nagyra becsülte és minden tőle telhető eszközzel támogatta a Kerkai Jenő jezsuita atya által megindított, és néhány év leforgása alatt helyi szervezeteivel az egész országot behálózó katolikus agrárifjúsági mozgalmat, a KALOT-ot, mely a vallási, kulturális, szakmai és politikai nevelés terén egyaránt mintaszerűen működött és hallatlanul nagy eredményeket mutatott fel. Anyagilag is jelentős összeggel segítette a mozgalomnak a Sopron megyei Egyházasfaluban létesített népfőiskoláját, melyet személyesen adott át.

Végiglátogatta az ipartelepeket, gyárakat, bányákat, elbeszélgetett a munkásokkal és bányászokkal, igyekezett megismerni lelkületüket és problémáikat. Anyagilag is támogatta a keresztény munkásszervezeteket, és örömmel vett részt a munkásegyesületek ünnepségein, szórakozásain. A munkásifjúság kérdései országos viszonylatban is foglalkoztatták. A püspöki konferencia ugyanis őt bízta meg a két katolikus munkásifjúsági szervezet, a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesülete (KIOE) és a Dolgozó Lányok (DL) védnökségével. Ő ezt a megbízatást is – mint minden más feladatát – igen komolyan vette. Nem névleg, hanem teljes szívvel, erkölcsi és anyagi támogatással volt a védnökük. Rendkívül érdekelte a munkásifjúság helyzete. Egyházmegyéjében külön körlevélben hívta föl papjai figyelmét a KIOE és a DL fontosságára, és szorgalmazta a munkásplébániákon a helyi csoportok megalakítását.

Apor Vilmos 1942 őszén – miután a korábbi fővédnök, Zichy Gyula kalocsai érsek elhunyt – lett az 1939 tavaszán alakított Magyar Szent Kereszt Egyesület védnöke. Az egyesületet azért hozták létre, hogy a zsidótörvények hatálya alá került katolikusokat védelmezzék. Ez azt jelentette, hogy a katolikus egyház a zsidótörvényeket saját felekezetén belül nem szándékozott alkalmazni, vagy legalábbis orvosolni kívánta a törvény okozta jogsérelmeket. Mindent meg is tett azért, hogy az üldözött zsidóság katolikus vallásúvá vált közössége a lehetőségekhez képest kis veszteségekkel vészelhesse át a diszkrimináló intézkedéseket. Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy Apor püspök nem pusztán a római katolikus egyház tagjainak védelmében nyilatkozott meg, hanem minden üldözött védelmében. Szokásos karácsonyi üzeneteiben – melynek sajtómegjelenését 1942 után a hatóságok nem engedélyezték – mindig felemelte szavát az elesettekért, s mindezt teljesen felekezetsemlegesen tette. Karácsonyi üzenetei nem hagytak kétséget a püspök embermentő szándéka és humanitása felől sem:

„Krisztus Urunk tanítását követjük, aki szűkkeblű és önző farizeusokkal szemben hirdette, hogy minden emberért jött le égből a földre, és mindegyikért ontotta drága vérét a keresztfán. Az Anyaszentegyházzal tartunk, mely Krisztus tanítását minden népnek hirdeti, mindenkinek osztja a kegyelmet és hívének, gyermekének tekinti mindazt, aki a keresztség szentségével és hitének megvallásával a katolikus egyház közösségébe lépett. (…) Vannak köztük számosan, kik születésük után azonnal megkereszteltettek, keresztény nevelésben részesültek és felnőtt korukig nem is tudták, hogy valamelyik nagyszülőjük vére miatt nem tekinthetők teljes jogú magyaroknak. Sokan közülük a vallásos életnek kimagasló példáját adják és az önzetlen áldozatkészségnek erényeit hősiesen gyakorolták, amíg csak képesek voltak rá. Szent Karácsony ünnepe mindnyájunkat fokozott szeretetre és jótékonyságra int. Tegyünk jót hitfeleinkkel, kik ma különösen rászorulnak segítségünkre!”

A karitatív cselekedeteken túl Aporék komoly jogsegélyszolgálatot is üzemeltettek, azaz biztosították a jogi tanácsadást a zsidótörvények kijátszása érdekében, ezen túl pedig konkrét anyagi segítséget is folyósítottak a rászorulóknak, de akár lakhatási gondokat is igyekeztek megoldani, ha szükséges volt.

Forrás:

• Boldog Apor Vilmos 80 éve lett a Győri Egyházmegye püspöke – Papi működésére, püspökké szentelésére és szolgálatára, vértanúságára emlékezve I. - gyor.egyhazmegye.hu (2021.04.09.)