2015. június 4. Megosztás 2015. June 03. A Nemzeti Emlékezet Bizottságnak állásfoglalása báró Bánffy Dániel háborús bűnösségének kérdésében 2015. június 4. Báró Bánffy Dániel ellen sem a Magyar Királyság (1946. február 1-ig), sem a Magyar Köztársaság (1946. február 1. – 1949. augusztus 20.), sem pedig a Magyar Népköztársaság (1949. augusztus 20-tól) fennállása alatt nem folyt sem peres-, sem pedig kiadatási eljárás háborús bűn vádjával vagy gyanújával. Báró Bánffy Dániel (1893-1955) földbirtokos az 1940. évi XXVI. tc. alapján lett képviselő a magyar országgyűlésben, az Erdélyi Párt színeiben. 1940. december 30. és 1944. március 22. között pedig földművelésügyi miniszter volt a Teleki-, a Bárdossy-, és végül a Kállay-kormányokban. A Bárdossy-kormány minisztereként 1941. június 26-i kormányülésen Bánffy a háborúba lépés ellen érvelt. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, koronatanácsi jegyzőkönyv a háborúba lépésről, K27 (1941.06.26.) 1R/8, 6R/8, 7R/8, 8R/8, 9R/18, 14R/18, 15R/18, 17R/18, 18R/18). Ugyanezt erősítette meg a Bárdossy László ellen folytatott népbírósági perben 1945. október 26-án tett tanúvallomásában (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, V-128424, 184-186.o.). A Bárdossy-kormányban is a Teleki Pál-féle függetlenségi politika képviselőjeként tartották számon (Ráday Levéltár, Soós Géza hagyaték, C/230, 17.doboz, Soós Géza olaszországi küldetése a Magyar Függetlenségi Mozgalom által – Gróf Teleki Pál és a magyar nemzeti ellenállás, 4.o.). Minisztersége alatt a kormány részéről ő nyújtotta be a zsidók erdő- és mezőgazdasági ingatlanairól szóló törvényt, és eljárt annak végrehajtása érdekében. A törvény alkalmazása során felmerült intézkedések kapcsán, szigorúbb eljárást követelve a nyilas parlamenti képviselők több alkalommal bírálták. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Digitális Könyvtár, Képviselőházi Napló IX. kötet, 1941. február 12., 178. ülés, 337.o., illetve: Képviselőházi Napló XIV. kötet, 1942. július 15., 283.ülés, 532-533.). 1941. augusztus 30-án mentesítési kérelmeket nyújtott be egyes zsidó származásúnak minősített állampolgárok érdekében. (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 3.16. P-2254, 1-42.o.). A nyilvánosan elérhető adatbázisokban (pl.: Holokauszt Dokumentációs Központ honlapja http://www.hdke.hu/tudastar/enciklopedia/banffy-daniel) is olvasható leírások szerint 1944. szeptemberében fegyverszünetet követelt, illetve, hogy a Margit körúti fogházból kellett megszöknie a nyilas hatóságok által kiszabott halálos ítélet elől.. (Váradi Aranka: Naplóm, in: Korunk folyóirat, harmadik folyam, XIII/12., 2002. december, 111.o.). Saját beszámolója szerint 1944. májusában a Gestapo elfogta, de a Magyar Élet Pártja valamint az Erdélyi Párt intervenciójára elengedték. (Hadtörténeti Levéltár – Ellenállási gyűjtemény, Magyarország, 369. Bánffy Dániel nyilatkozata, oldalszám nélkül). A nyilas államhatalmi és igazságügyi szervek vonatkozó iratanyaga hiányos a háborús körülmények közötti irat-megsemmisülések miatt. Annyi bizonyos, hogy a német biztonsági szervek 1944. október 15-én elfogták, és Budapesten a Gestapo Istenhegyi úti központjában, majd a Royal Szállóban végül a Fő utcai fogházban tartották őrizetben. (Hadtörténeti Levéltár – Ellenállási gyűjtemény, Magyarország, 369. Bánffy Dániel nyilatkozata, oldalszám nélkül; illetve: Emlékirat a náci-fasiszták által kivégzett Kudar Lajos csendőr alezredes náci-fasisztaellenes működéséről, közli: Török Bálint: Két ellenálló katonatiszt, in: Magyar Szemle, Új folyam XVII. 7-8. sz., 2008. augusztus, 72.o., illetve: Hlatky Endre naplója, magánkiadás, 2003., 25., 44, 46., 47., 54., 65., 78., 86.oldalak). Az őrizetbe vétel oka az volt, hogy a magyar függetlenségi törekvésekhez kapcsolódva kormánytagként igyekezett a háborús erőfeszítések, illetve a szállításokra vonatkozó német követeléseket elszabotálni. (Hadtörténeti Levéltár – Ellenállási gyűjtemény, Magyarország, 369. Bánffy Dániel nyilatkozata, oldalszám nélkül). Ezt követően bekapcsolódott a „kiugrási kísérlet” előkészületeibe, az alábbiak szerint. Bánffy részt vett azon a titkos értekezleten, amelyet Horthy Miklós kormányzó a tengelyhatalmi szövetségből való kiválás előkészítésére hívott össze, és amelyen a fegyverszüneti egyezmény minél hamarabbi megkötésének módját vitatták meg (Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa-História, 1993. Bp. 297. old., illetve 8. sz. melléklet, Domokos Szent-Iványi: The Hungarian Independence Movement 1936-1946, Hungarian Review Books, 2013., 514.o.). Szeptember folyamán elősegítette egy olyan emlékirat eljuttatását Horthy kormányzóhoz, amelyben az erdélyi szempontokat hangsúlyozva a háborúból való minél előbbi kilépést követelték, és ezeket a követeléseket egy kormányzói kihallgatáson ő maga is hangsúlyozta. (Domokos Szent-Iványi: The Hungarian Independence Movement 1936-1946, Hungarian Review Books, 2013., 514.o., 528.o.) Ezt követően 1944. októberében készült egy megbízás két példányban, melyben Horthy megbízta Dálnoki Veress Lajost, amennyiben ő „szabad akaratnyilvánításában” akadályoztatva lenne, akkor Dálnoki Veress Lajosnak joga van kormányalakításra miniszterelnökként. Az egyik példányt Bánffy kapta, hogy átadja Erdélyben Dálnoki Veress Lajosnak (dr. Ambrózy Gyula tanúvallomása a Magyar Közösség-ügyben, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.1.9. V-2000/27, 85-87.o.) és át is adta. Ugyanezt más visszaemlékezés is megerősíti, amelyben ezen kívül a „Szovjetunióval kötendő fegyverszünet egyik fő szószólójának” nevezik Bánffyt, illetve olyan politikusnak, aki az oroszokkal való megegyezést sürgette. (István Szent-Miklósy: With the Hungarian independence movement 1943-1947: an eyewitness account, New York-London, Praeger, 1988., 54.o. illetve 101.o.; illetve lásd: 8. sz. melléklet, Domokos Szent-Iványi: The Hungarian Independence Movement 1936-1946, Hungarian Review Books, 2013., 533.o.). Végül szeptemberben részt vett a Zólyomban levő szovjet összekötő tisztekkel való kapcsolatfelvétel előkészítésében (Hadtörténeti Levéltár – Ellenállási gyűjtemény, Magyarország, 369. Bánffy Dániel nyilatkozata, oldalszám nélkül). A fogságból 1944. december 31-én ellenállók segítségével szökött meg (Hadtörténeti Levéltár – Ellenállási gyűjtemény, Magyarország, 369. Bánffy Dániel nyilatkozata, oldalszám nélkül). A szovjet hatóságok február 25-én és 26-án hallgatták ki. A háborús főbűnösök névsorát véglegesítő listán, amelyet az 1945. február 9-i kormányülésen fogadtak el, nem szerepel Bánffy Dániel (Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei, 1944.december 23. – 1945. november 15., A kötet, szerk.: Szűcs László, Magyar Országos Levéltár, 1997., 197.o, 203-204.o, 318.o, 329-331.o.; illetve lásd az eredeti dokumentumokat: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-A-83-a-10/1945 9. old. ill. XIX-A-83-a-20/1945 6. old. (jegyzőkönyvek), XIX-J-1-k-vegyes-30/c-30979- 1945, 150. doboz (I., II., III. számú kimutatás). A háború utáni időszakban a román hatóságoktól érkezett kiadatási kérelmek sorozatában nem található olyan lista, amelyen Bánffy Dániel neve szerepelne (MNL OL XIX-J-1-k 1945-64 50. doboz, 239.tétel: 71/113, 2557/C, 08151-1950 ill. 49. doboz, 239. tétel: 03145/1950, 101509-1947, 32658-1945, „Háborús bűnösök kiadatása Románia részére”); illetve más jellegű, egyedi kiadatási kérelem sem volt fellelhető rá vonatkozóan. 1951. május 31-én a kommunista hatóságok kitelepítették Bánffy Dánielt. A Belügyminisztérium által kiadott 03543.sz. kitelepítési véghatározatban nem található hivatkozás háborús bűnösségre. (ÁBTL 2.5.6. 03543, 3-4.o. illetve 6. és 8.o.) A háborús bűnösök ügyeire vonatkozó iratokat őrző magyar levéltárak (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Magyar Nemzeti Levéltár, Fővárosi Levéltár) anyagában nem található olyan adat, amely szerint bármilyen peres eljárást folytattak volna ellene háborús bűncselekmények vádjával, vagy egyáltalán a háború alatti politikai szerepvállalásával kapcsolatban. Nem található adat arra vonatkozóan sem, hogy a román fél részéről kiadatási kérelem érkezett volna a magyar hatóságokhoz Bánffy Dániel ügyében háborús bűncselekmény vádjával. Az iratanyagot válogatta: Szári Norbert, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója és dr.Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese Az állásfoglalást összeállította: dr.Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese Mellékletek A Nemzeti Emlékezet Bizottságnak állásfoglalása báró Bánffy Dániel háborús bűnösségének kérdésében Címkék Máthé Áron