Az „ügynöksorsokról" volt szó a NEB legújabb kötetének bemutatóján

Megosztás:
2017. June 14.

A kötet szerzői szerint az állambiztonsági szervek tevékenységét a velük szolgálati jogviszonyban nem álló személyek is segítették. Ezeknek a külső segítőknek a legismertebb és a közvéleményt leginkább foglalkoztató csoportját a köznyelvben besúgónak vagy spiclinek nevezett egyének alkották. Az állambiztonsági szervek hivatalos szóhasználatában viszont ez volt a hálózat – korábbi szóhasználattal: az ügynökség.(Frissítve 2017.07.07.)

A rendszerváltozás óta sokakban felmerült, hogy az 1945 és 1989 között beszervezett hálózati személyek listáját nyilvánosságra kellene hozni. Jogos-e ez az elvárás? Erre a kérdésre nem lehet egyszerűen „igen”-nel vagy „nem”-mel válaszolni. Az jogosnak gondolt kívánalom, hogy a politikai rendőrség korabeli tudatos kollaboránsait megismerje a közvélemény, de azonnal felvetődik a kérdés, hogy milyen történeti források alapján ültethető valaki a nyilvánosság „szégyenpadjára”, és – egy vélelmezett társadalmi közmegegyezésre hivatkozva – melyik fórum teheti ezt meg.

Az Ügynöksorsok - Ügynök? Sorsok? A hálózati lét sokfélesége és a megismerés korlátai című kötet bemutatóját tartották - nagy érdeklődés mellett - tegnap, június 14-én Budapesten, a Centrál Kávéházban.

Ügynöksorsok - Ügynök? Sorsok? könyvbemutató

Kónyáné Kutrucz Katalin és Petrikné Vámos Ida könyvének célja, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött levéltári iratokban – elsősorban a hálózati iratokban – ügynökként feltüntetett, véletlenszerűen kiválasztott több mint hetven ember példáján keresztül bemutassa, hogy annak eldöntése, ki minősül hálózati személynek, nem egyszerű, és sokszor nem lehet rá egyértelmű választ adni.

Kapcsolódó tartalom:

Képek

Ügynöksorsok - Ügynök? Sorsok? könyvbemutató

Címkék

kiadványok kutatás