Az egyéni és közösségi újrakezdés csalfa reménye

Mi történt velük? Ellenállók, embermentők sorsa 1945 után címmel rendezett workshopot a Holokauszt Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2025. május 5-én.

A program a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalában 2025. április 7-én megtartott konferencia folytatása.

– 1945 után a zsidó egyéni és közösségi újrakezdést a körülmények radikális megváltozása jellemezte. Megingott az egyének jogi státusza, eltűnt a családok vagyonbiztonsága, családtagok és rokonok sokasága pusztult el, a közösségek egykori támogatóikat és tagjaikat veszítették el – fogalmazott köszöntőjében Grósz Andor, a Holocaust Közalapítvány elnöke a Holokauszt Múzeumban megrendezett eseményen. Sokszor nem volt hova visszatérni… a túlélőket az otthon emléke és a szeretteik hollétének bizonytalansága hozta vissza az országba. Ezt a korszakot az újrakezdés dilemmái és az új világhoz fűzött remények határozták meg – fogalmazott Grósz Andor.

A holokausztot túlélt magyarországi zsidóság tagjai 1945-ben joggal remélhették, hogy a második világháború. azon belül is az 1944–45-ös esztendő borzalmait követően végre békés, kiszámítható korszak következik az életükben, ám várakozásaikban csalatkozniuk kellett. 1945 januárjában vagy azt követően – a kutatások jelenlegi állása szerint – többezer Holokauszt-túlélő került szovjet hadifogságba – hangsúlyozta Földváryné Kiss Réka. – A szovjetek a budapesti gettók lakói közül is sokakat, olykor egész családokat hurcoltak el hadifogolyként, de a náci koncentrációs táborokból visszaérkezők sem érezhették magukat teljes biztonságban. Voltak olyanok is, akiknek a hazatérés sem adatott meg, és a németek által fenntartott táborokból jószerivel egyenesen a szovjet lágerekbe vezetett az útjuk – tette hozzá a NEB elnöke.

1945 után korántsem csak a szovjet csapatok által elkövetett visszaélések érintették hátrányosan a magyar zsidóságot. A fokozatosan kiépült kommunista diktatúra újabb megpróbáltatások sorát hozta el az egész magyar társadalomra, benne a zsidóságra. A Bizottság által nemrégiben kiadott Ellenállók 1944–45 című kötet kapcsán emlékeztetett: a könyvben ismertetett 104 ellenálló és embermentő portréiból, a történetekből az is kiderül, hogy ha valaki a második világháború idején az ellenállás tagjaként – sokszor az életét kockáztatva – küzdött a független és demokratikus Magyarországért, segítette üldözött honfitársait, az a Rákosi-korszak éveiben korántsem jelentett garanciát arra, hogy az illető mentesül a hatalom zaklatásaitól, sőt az ellenállói múlt gyakran egyenesen az újabb meghurcoltatás indítékául szolgált – fogalmazott Kiss Réka.

– Számosan felszabadulásként élték meg a szovjetek bevonulását, s úgy vélték, ezzel véget értek a megpróbáltatások. Azután ebből a felszabadulásból egy rettenet lett – emlékeztetett köszöntőjében Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.

Kapcsolódó tartalom:

• Meghurcolt zsidók és holokauszttúlélők, akik a kommunistákat szolgálták (Index, 2025.05.05.)

• A közös emlékezés párbeszédet teremt („Mi történt velük? Ellenállók, embermentők sorsa 1945 után” című konferencia első programja a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) Hivatalában.

• Mi történt velük? – Ellenállók, embermentők sorsa 1945 után (MAZSIHISZ tudósítása az első - hasonló témájú - konferenciáról (2025.04.08.)

• Ellenállók 1944-45 c. kötet ismertetője

Fotó: Noa Schiller és NEB