Demokrata-2016.10.12. (Tölgyesi Tibor) Megosztás 2016. October 13. Az 1956 és 1962 közötti megtorlás gépezetének szereplői – akár végrehajtóként, akár irányítóként – idén februártól a Nemzeti Emlékezet Bizottságának honlapján kerültek nyilvánosságra. A folyamatosan bővülő adatbázisból teljes életpályák, karrierpályák ismerhetők meg. A napokban nyilvánosságra hozzák annak a csaknem száz ügyésznek, bírának a karriertörténetét is, akik közreműködtek a forradalom után végrehajtott 225 halálos ítélet meghozatalában. A „Kommunista hatalombirtokosok – 1956” adatbázisról Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke nyilatkozott a Demokratának. – Mi volt a közreadás célja? – A forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján szeretnénk méltóképpen emlékezni azzal, hogy feltárjuk és közreadjuk a forradalom vérbe fojtásában és az azt követő megtorlás gépezetében valamilyen formában szerepet játszó személyek névsorát, életrajzait, karrierpályáit. Ez egy részletes adatbázis, jelenleg több mint félezer „kommunista hatalombirtokost” mutat be. Az összeállítás ebben a formában most jelent meg először a nyilvánosság számára. Bemutatjuk a forradalom leverése utáni megtorlás gépezetének „fogaskerekeit”, a mechanizmus működtetőit, azokat, akik tevékenyen részt vettek a végrehajtásban, így teljesebb képet kapunk a pártállami időszakról. Az adatbázisban szereplő nevek két csoportra oszthatóak. Egy részük közvetlenül vállalt szerepet a megtorlásban, mások a hatalmi struktúrából fakadóan, betöltött tisztségük révén váltak részeseivé, működtetőivé a megtorlást végrehajtó hatalmi gépezetnek. – Miben jelentenek újdonságot a közzétett adatok? – A legnagyobb újdonság talán az, hogy a NEB az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával közös kutatás keretében elkészítette a vonatkozó időszak teljes állambiztonsági vezető garnitúrájának karrierpályáit. Ők azok, akik 1956 és 1962 között a politikai rendőrségen szolgáltak osztályvezető-helyettesi szintig. Mellettük elkészültek az első olyan adatlapok, amelyek a megtorló perek előkészítésében, a megfelelő vallomások kikényszerítésében kulcsszerepet játszott politikai nyomozók – vizsgálók – karrierpályáinak legfőbb állomásait mutatják be. Amit eddig is sejtett a történészszakma, azt most már dokumentumokkal is alá tudjuk támasztani: a korai Kádár-korszak politikai rendőrségének meghatározó személyei pályájukat szinte kivétel nélkül a Rákosi-rendszerben kezdték. A forradalom leverése utáni megtorlás végrehajtói ávósként szocializálódtak, ennek megfelelően tanulták meg, majd alkalmazták az eszközöket és a módszereket. Érdekes megfigyelni, hogy a megtorlás befejeztével nagyon sokan bent maradtak középvezetőként az állambiztonság rendszerében, egészen a hetvenes évekig. Ugyanakkor legalább ilyen tanulságos az úgynevezett „elbocsátott légióval” kapcsolatos toposzok további vizsgálata. Azt az eddigi kutatásokból is tudjuk, hogy 1962-ben közel száz egykori ávóst bocsátottak el a belügyből. Ismert, hogy sokan közülük a kulturális, a gazdasági élet vagy éppen az idegenforgalom területén helyezkedtek el. Voltak köztük olyanok is, akik úgymond fedőcégekhez, például külkereskedelmi vállalatokhoz kerültek, ahol továbbra is állambiztonsági munkát végeztek. A politikai rendőrség állományán kívül fontosnak tartom megemlíteni, hogy adatbázisunk teljes képet igyekszik adni azokról, akik az MSZMP vezető testületeiben részesei voltak a megtorlással kapcsolatos legfontosabb politikai döntések meghozatalának. Számba vettük a megtorlás szempontjából legfontosabb állami szerveket, minisztériumokat, a belügyi, az igazságügyi és a honvédelmi tárca vezetőit, az új karhatalom, valamint a munkásőrség vezetőit. – Mennyire teljes az adatbázis? – Folyamatosan töltjük föl az újabb adatokat, hiszen kutatásaink nem értek véget, rengeteg dokumentum vár még feldolgozásra. Ráadásul úgy látom, ha ezeknek a karrierpályáknak a mélyebb elemzése is megtörténik, akkor a megtorláson kívül az egész Kádár-rendszer káderhálójának és kapcsolatrendszerének sajátos működési mechanizmusa is kirajzolódik előttünk. – Kik állították össze a közölt karrierpályákat? – Elsősorban a NEB kutatói, de fontos a társintézményekkel való együttműködés is: az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárának munkatársai mellett segítettek bennünket a Kúria, az egyetemi műhelyek, illetve további történeti intézetek kutatói is. – Mekkora az érdeklődés az oldal iránt? – A hozzánk eljutott visszajelzések – a szűkebb szakmai és a tágabb érdeklődő közönség részéről – szinte csak pozitívak. Keresik és használják az adatbázisunkat, sőt kaptunk további kiegészítéseket, információkat. – Folyamatosan töltik fel az adatbázist. Mik az újdonságok? – Júniusban került fel weboldalunkra annak a százötven személynek a rövid karrierpályája – nyomozóké, a politikai nyomozati osztály más munkatársaié, tolmácsoké –, akik szerepeltek az úgynevezett „kék füzetben”. Aki rajta volt ezen a névsoron, azok a Nagy Imre és társai elleni eljárás előkészítő szakaszában valamennyien jártak a Gyorskocsi utcai börtön elzárt, 3. emeletén, ahol a kiemelten fontos politikai ügyekben letartóztatottakat őrizték. A Kúrián a közelmúltban megtartott konferenciánkon pedig arról számolhattunk be, hogy – a november 4. utáni megtorlás áldozatai előtt tisztelegve – nyilvánosságra fogjuk hozni annak a csaknem száz ügyésznek, bírának a rövid karrierrajzát, akik közreműködtek a forradalom után végrehajtott 225 halálos ítélet meghozatalában. Egy másik kutatási programunkban – amit a Magyar Nemzeti Levéltárral közösen végzünk – a vidéki pereket dolgozzuk fel szisztematikusan, olyan kérdésekre keresve a választ, hogy a köztörvényes bűncselekmény címén megfogalmazott vádak miként jelentek meg a politikai perekben, és ezáltal hogyan kriminalizálták a forradalom résztvevőit. – Nem csak a weben, könyvben is emléket állítanak mártírjainknak... – Valóban így van; tervezzük, hogy megjelentetünk egy kötetet a forradalom 60. évfordulóhoz kapcsolódva olyan ötvenhatosok bemutatásával – tizenöt forradalmár portréjáról van szó –, akik életútján keresztül felvillantjuk a magyar társadalom különböző csoportjainak politikai törekvéseit. A „Sokarcú ’56” programunk az akkori társadalom keresztmetszetét adja, hiszen politikai meggyőződés, szociális értékrend, világnézet, hit, származás, foglalkozás tekintetében rendkívül eltérő ez a tizenöt ember. Ám a forradalomban összekötötte őket a közös cél, a szabadságvágy, hogy a magyarok megszabadulhassanak a szovjet befolyástól, a diktatúrától és az ÁVH-tól. A forradalom leverése után különböző retorziók sújtották őket: volt, akit kivégeztek, mások súlyos börtönévek után élhették tovább az életüket a Kádár-rendszerben. A kötet szélesebb közönségigényt szeretne kielégíteni, de a történészszakma számára is tartogat újdonságokat, érdekességeket. A Nemzeti Emlékezet Bizottságát (NEB) az Országgyűlés a magyar Alaptörvényben foglalt felhatalmazás alapján állította fel. A történészekből álló öttagú testület kilenc évre kapta megbízatását, a testület szakmai alapon, a társadalmi konszenzust szem előtt tartva végzi a munkáját. „Amit eddig is sejtett a történészszakma, azt most már dokumentumokkal is alá tudjuk támasztani: a korai Kádár-korszak politikai rendőrségének meghatározó személyei pályájukat szinte kivétel nélkül a Rákosi-rendszerben kezdték” Címkék Földváryné Kiss Réka adatbázis