A Virtus et Fraternitas érmet a grófnő életét kutató történész vette át Varsóban

Andrássy Ilona több tízezer lengyel menekültnek segített a második világháború alatt, amiért a lengyel köztársasági hivatal posztumusz kitüntetést adott kedden. A Virtus et Fraternitas érmet a grófnő életét kutató történész vette át Varsóban a Belwedere-palotában. Erdős Kristóf az Indexnek számolt be az ünnepélyes díjátadóról, ahol elhangzott, sok polgáruk köszönheti életét annak, hogy Andrássy Ilona 1939–41 között segített az őket lerohanó németek elől Jugoszlávia felé elmenekülni.

A varsói Witold Pilecki Intézet immár negyedik alkalommal kezdeményezi a lengyel államfő számára a Virtus et Fraternitas díj odaítélését olyan külföldi személyiségeknek, akik a haza polgárainak a történelem viszontagságai során segítséget nyújtottak, akik az emberi méltóság védelmében kivételes, hősies magatartásról tettek tanúbizonyságot. A második világháború küszöbén Andrássy Ilona társalapítóként létrehozta Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottságot, aminek négy másik tagja is kapott korábban kitüntetést a lengyel államfőtől.

Erdős Kristóf az Indexnek elmondta, hogy komoly szakmai elbírálás után döntik el, kik azok a külföldi prominens személyiségek, akik a legméltóbbnak bizonyulnak az elismerésre. Három évvel korábban keresték meg az Andrássy Ilona életével foglalkozó magyar történészt, hogy segítsen dokumentumokkal és képekkel alátámasztani a grófnő lengyeleket menekítő munkásságát. Az általa irányított szekció 10 ezer lengyelnek adott szállást, ruhát, pénzt, élelmet, és segített kimenekíteni az internálótáborokba került katonákat Jugoszláviába, 1941-ig összesen 45 ezer lengyel hagyta el hazánkat ezen az útvonalon.

Az Andrássy Ilonának szánt posztumusz emlékérem átvételére legközelebbi élő rokona, Erzsébet Mayr-Melnhof volt hivatalos, aki a kutatásai révén vele kapcsolatban álló magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottságának történészét, Erdős Kristófot bízta meg a feladattal. A Stájerországban élő rokon utazását egészségi állapota miatt nem engedélyezte orvosa, a rokon levélben köszönte meg nagynénje számára a lengyel állami elismerést, mint fogalmazott, hihetetlenül büszke nagynénjére, akit arisztokrata származása ellenére a hortobágyi kényszermunka vagy a politikai okokból való négyéves bebörtönzése, de még az ezalatti válása sem tört meg– árulta el a történész, aki megosztotta velünk, hogy Erzsébet szerint mély istenhite adhatott ekkora erőt Andrássy Ilonának.

Erdős Kristóf tanulmányában megemlítette, hogy a csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család szigorú vallásos neveltetésben részesült, de nagy vagyonuk ellenére mindig előzékenyen és nemesektől szokatlan közvetlenséggel fordultak környezetükhöz, ezt az örökséget kapta Ilona grófnő is, akit annyira megszerettek az alföldi kényszermunkája során, hogy a száműzetés letelte után fizetett állást is ajánlottak neki a gazdaságban. A grófnő egész életében segített a rászorulóknak, a háború alatt a Sziklakórház főnővéreként sebesülteket gyógyított, a Nemzetközi Vöröskereszt zsidó árvákkal foglalkozó tevékenységében is részt vett. Édesanyja, Maria Choloniewska lengyel származású volt, ebből is adódik, hogy szívügyének tekintette a lengyelek sorsát. A Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság 1939-es társalapítójaként nagy részt vállalt a menekülő lengyelek befogadásában és ellátásában.

A Witold Pilecki Intézet igazgatója, Magdalena Gawin is méltatta a grófnő munkásságát a Lengyel Köztársaság díjátadóján, mint mondta, nemzetük számára kiemelt jelentőséggel bír a második világháború alatti humanitárius tevékenysége.

Andrzej Duda megbízásából államtitkára, Wojciech Kolarski osztotta ki a tüntetést, aki az ünnepélyen felolvasta az államfő által küldött levelet, amiben Duda méltatta Andrássy Ilona és a többi díjazott bátorságát, hogy a világháború alatt baráti kezet nyújtottak más nemzetek rászorulóinak.

A menekültek leszármazottai hálásak neki

A posztumusz elismerésben részesítettek életét videóban mutatták be a prominens közönség számára, akik között Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet is jelen volt. Erdős Kristóf elmondta, hogy egy olyan lengyel is felszólalt a rendezvényen, aki a Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság segítségének köszönheti életét, ugyanis csupán hatéves volt a nagymamája, mikor családjával a német megszállás elől hazánkon keresztül sikerült elmenekülniük.

A díjat megalapító Witold Pilecki Intézet névadója 1940-ben önként záratta be magát az auschwitzi haláltáborba, hogy ott megszervezze az ellenállást, ahonnan végül sikerült megszöknie, és az ott tapasztalt rémtettekről beszámolt a szövetségeseknek, később a kommunista hatalom elleni szervezkedése miatt végezték ki 1948-ban. A kutatóintézet a névadójához méltóan olyan embereknek szán elismerést, akik honfitársaikért küzdöttek a totalitárius rendszerekkel szembemenve a 20. század történelmi viharaiban.

Forrás: A lengyel államfő által kitüntetett melegszívű Andrássy grófnő kitartása példaértékű (Index, 2022.12.24.)

---

Kapcsolódó tartalom:

A lengyel elnök posztumusz kitüntette Andrássy Ilona grófnőt (MTI-hír/Hirado.hu)

A második világháború alatt lengyel menekülteket segítő Andrássy Ilona grófnőt tüntették ki kedden Varsóban a lengyel államfő által posztumusz odaítélt Virtus et Fraternitas éremmel. A díjat a varsói elnöki palotában rendezett ünnepségen Wojciech Kolarskitól, az államfői hivatal államtitkárától a grófnő unokahúga, Erzsébet Mayr-Melnhof megbízásából Erdős Kristóf történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa vette át. Kitüntettek továbbá több lengyelmentő ukrán állampolgárt.

A Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet részvételével tartott rendezvényt Ligeti György Szólószonáta csellóra című művének előadása nyitotta meg. Kolarski felolvasta Andrzej Duda levelét, melyben az elnök méltatta azok bátorságát, akik a második világháború idején kezet nyújtottak más nemzetek szenvedő, rászoruló tagjainak, akiket elsősorban embertársaiknak tekintettek. Ilyen volt gróf csíkszentmihályi és krasznahorkai Andrássy Ilona is, aki más magyar arisztokratákkal együtt segítette a menekülteket – idézte fel Duda, majd felsorolta a többi kitüntetett nevét is.

A Virtus et Fraternitas érmet a lengyel államfő a totalitárius rendszerek kutatásával foglalkozó varsói Witold Pilecki Intézet kezdeményezésére ítéli oda. Magdalena Gawin, az intézet igazgatója a beszédében kiemelte: Andrássy Ilona társalapítója volt a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottságnak, óriási érdemei voltak a második világháborús lengyel menekültek támogatásában. A grófnőnek a bizottságban betöltött szerepére utaltak a díjátadáson levetített videófilmben is. Az Andrássy Ilona által irányított bizottsági szekció 1939 végéig mintegy 10 ezer lengyel menekültnek biztosított szállást. Az internáló táborokba került katonáknak a grófnő ruhát, élelmet, pénzt vitt, és segítette őket a Jugoszláviába irányuló titkos kimenekítésben is. 1940-1941-ben ezen az útvonalon mintegy 45 ezer lengyel hagyta el Magyarországot, mindenekelőtt katonák – idézték fel. Utaltak a grófnő 1944-ben kezdődött gyermekmentő tevékenyéségére is, amely során a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló zsidó árvákkal foglalkozott. Felidézték a háború utáni hortobágyi száműzetését, valamint azt, hogy illegális tevékenység vádjával 1961-ben négyéves börtönbüntetésre ítélték. Megemlítették, hogy Andrássy Ilona édesanyja Maria Choloniewska lengyel származású grófnő volt.

Erdős Kristóf felolvasta Erzsébet Mayr-Melnhof levelét, felidézve: a hortobágyi kényszermunka idején a grófnő borjútenyésztőként oly lelkiismeretesen látta el feladatait, és olyan rokonszenvet ébresztett más embereknél, hogy a büntetés letelte után kérték: dolgozzon továbbra is a tanyán. „Mindig gondolkodtam azon, nagynéném honnan merítette erejét a küzdemeihez. Ennek oka mélységes istenhite volt” – írta Mayr-Melnhof.

A „hősies magatartásért”, valamint „az emberi méltóság védelmében tanúsított kivételes bátorságért” odaítélt, a 20. század folyamán a lengyeleket segítő külföldieknek járó Virtus et Fraternitas díjakat negyedik alkalommal adták át.

Az elismerést már több magyarnak ítélték oda, idén júniusban például a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság négy másik tagját, Károlyi Józsefné Margitot, Szapáry Erzsébetet, Szapáry Antalt és Weiss Editet tüntették ki. A varsói intézet névadója, Witold Pilecki 1940 szeptemberében, a Honi Hadsereg katonájaként saját elhatározásából záratta magát az auschwitzi náci haláltáborba, hogy ott megszervezze az ellenállást. Bravúros szökése után beszámolt a náci bűntettekről, jelentésének a nyugati szövetségesek azonban nem hittek. A kommunizmus idején is szervezte az ellenállást, a lengyel állambiztonsági szerv 1948-ban kivégezte.

Fotók: Pilecki Intézet Varsó