Középiskola Megosztás 2024. February 05. Az alább közölt anyag ITT letölthető Andropov levele az SZKP KB Elnökségének, 1956. augusztus 30. A legaggasztóbb az a tény, hogy a magyar elvtársak még alig értek el eredményeket a hatalom megszilárdításáért folytatott küzdelemben. (…) csak igen erélytelenül élnek a hatalommal, még olyan esetekben is, amikor pedig erre feltétlenül szükség lenne.(…) Az ellenséges elemek a saját győzelmüknek és elvtársaink meghátrálásának akarják feltüntetni Rákosi elvtárs távozását, az idei belső államkölcsönjegyzés elmaradását és néhány más lépést. Ilyen körülmények között szerintünk különösen fontos lenne a pártvonal szilárdságát, az államhatalom erejét demonstrálni. És mégis, a magyar elvtársak, akik megpróbálják elkerülni az esetleges komplikációkat, egyelőre az engedmények politikáját folytatják, s ezzel – véleményünk szerint – csak bátorítják az ellenséges és ellenzéki elemek tevékenységét. (…) Helyes lenne, ha Naggyal maga Gerő elvtárs tárgyalna más PB-tagok jelenlétében, s ő próbálná meggyőzni Nagyot, hogy gyakoroljon önkritikát. Ha Nagy legalább a főbb kérdésekben (az iparosítás, a szövetkezetesítés és a párt vezető szerepe terén elkövetett hibákat illetően) önkritikát gyakorolna, vissza kellene őt venni a pártba, és valamilyen kisebb munkát kellene neki adni. Ha viszont Nagy tovább folytatja ellenzéki politikáját, ellenzékiként és egységbontóként kell őt leleplezni a kommunisták előtt. (…) A magyar elvtársakkal folytatott megbeszéléseinkből az a benyomásunk, hogy Rákosi elvtárs a legközelebbi jövőben vissza akar térni Magyarországra, (…) Ha Rákosi elvtárs Magyarországra visszatérve valóban be fog avatkozni a Politikai Bizottság munkájába, ez újra kiélezi az MDP-n belüli helyzetet, mivel Magyarországon vannak olyanok, akik számára előnyös Rákosit szembeállítani az új vezetéssel. Másrészt az ellenséges elemek újból arról fognak lármázni, hogy „az egész Központi Vezetőség Rákosi kezében van”, márpedig ez nem erősítené az MDP vezetőségének tekintélyét. J. Andropov A Szovjetunió magyarországi nagykövete (Megjelent: A “Jelcin-dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András. Századvég Kiadó – 1956-os Intézet. Budapest, 1993. 31-41. l.) Hasznos információk A pártvezetés Nagy Imrével folytatott alkudozása a pártba történő visszatérésének feltételeiről 1956. júliusában holtpontra jutott. Nagy Imre nem volt hajlandó önkritikára, s a júliusi KV-határozatokat sem tartotta alkalmasnak a politikai és gazdasági válság megoldására. Ezt a magatartást Gerő „arcátlannak” nevezte, s a párt hivatalos megnyilatkozásai újra megkeményedtek Nagy Imrével kapcsolatban. Augusztus 24-én azonban a PB újra a tárgyalások folytatása mellett döntött, akár azon az áron is, hogy továbbra sem gyakorol önkritikát. 1956 júliusában Székesfehérváron a Magyarországon állomásozó Különleges Hadtest vezetői előtt mondott beszédet Jurij Andropov. A tiszteknek az ország bonyolult helyzetéről, a rendszerrel szembeni ellenséges hangulatról és az ellenzékről beszélt. Andropov figyelmeztetett, hogy a magyar vezetés a szovjet hadsereghez fordulhat segítségért, s ezt a segítséget meg kell majd adni. E beszéd után nem sokkal Moszkvából utasítás jött a Különleges Hadtest bevetési tervének kidolgozására a budapesti, illetve magyarországi rendteremtés és a rend fenntartása céljából. 1956 augusztus 2-án visszavették a lengyel pártba Gomulkát. A nyugati sajtóban megjelenő cikkek ebből azt a következtetést vonták le, hogy Nagy Imre hatalomba történő visszatérése is már csak idő kérdése. _____________________________________________________________- Információkeresés Mit tart a Rákosi leváltása után hatalomra került új pártvezetés legfőbb hibájának? Mivel magyarázza az új pártvezetés bizonytalankodó magatartását? Mit tanácsol Nagy Imrével és Rákosi Mátyással kapcsolatban? Elemzés és értékelés Rákosi Gerő Ernővel történő leváltásával mi lehetett a szovjet vezetés célja? A maguk céljai szempontjából hogyan értékelhették az azóta eltelt két hónapot? Milyen következtetéseket lehet levonni az MDP-n belüli helyzetről a nagykövet jelentésének egyes részletei alapján? Rákosi leváltása után miért nem zárult le a párton belüli hatalmi harc a Rákosi és Nagy Imre hívei között? Andropov melyikük visszatérését tartja kívánatosnak a magyar politikai életbe és melyikükét nem? Miért? Hosszabb változat …bizonyos javulás ellenére a magyarországi belpolitikai helyzet még mindig meglehetősen bonyolult, és nagy figyelmet érdemel. A legaggasztóbb az a tény, hogy a magyar elvtársak még alig értek el eredményeket a hatalom megszilárdításáért folytatott küzdelemben. …csak igen erélytelenül élnek a hatalommal, még olyan esetekben is, amikor pedig erre feltétlenül szükség lenne. …sok felelős magyar párt- és állami funkcionárius szóban vagy írásban különféle ígéreteket tesz az életszínvonal emelésére, a parasztoknak adandó újabb kedvezményekre, további kölcsönök nyújtására és hasonlókra. …Felhasználva a magyar dolgozók bizonyos csoportjaiban az utóbbi időkben elterjedt élősdi mentalitást, az ellenség és az ellenzékiek arra biztatják őket, hogy minduntalan újabb és újabb követeléseket támasszanak a kormánnyal szemben mind az életszínvonal emelése terén, mind pedig számos politikai kérdésben. Így például a dolgozók nemrégiben lezajlott gyűlésein helyenként követelték az adók megszüntetését, a munkabérek emelését, az osztrák–magyar határ megnyitását, a mezőgazdaság kollektivizálásának abbahagyását és így tovább. Az ellenséges elemek ezzel a taktikával próbálják nehéz helyzetbe hozni barátainkat, hiszen jól tudják, hogy ezeket az újabb követeléseket a mai helyzetben nem lehet teljesíteni, sőt egy részüket egyáltalán nem lehet teljesíteni a párt és a népi demokratikus állam politikájának súlyos sérelme nélkül. A magyar elvtársakkal folytatott megbeszélések során kiviláglott, hogy az utóbbi időben ők maguk is észrevették ezt, de egyelőre mégsem tettek a kemény vonal érvényesítését biztosító, határozott intézkedéseket. Az ellenséges elemek a saját győzelmüknek és elvtársaink meghátrálásának akarják feltüntetni Rákosi elvtárs távozását, az idei belső államkölcsönjegyzés elmaradását és néhány más lépést. Ilyen körülmények között szerintünk különösen fontos lenne a pártvonal szilárdságát, az államhatalom erejét demonstrálni. És mégis, a magyar elvtársak, akik megpróbálják elkerülni az esetleges komplikációkat, egyelőre az engedmények politikáját folytatják, s ezzel – véleményünk szerint – csak bátorítják az ellenséges és ellenzéki elemek tevékenységét. Ez különösen kézzelfoghatóan nyilvánul meg az ideológia területén. Ismeretes, hogy a Petőfi Kör június 27-i vitáján jó néhány író, elsősorban Déry [Tibor] és Tardos [Tibor] azt a reakciós követelést hangoztatta, hogy Magyarországon „új forradalmat” kell csinálni, és teli szájjal becsmérelte a pártvezetést. A Politikai Bizottság annak idején nagyon helyesen elítélte az írók demagóg, ellenforradalmi felszólalásait, a párt Ellenőrző Bizottsága pedig Déryt és Tardost kizárta a pártból. Most viszont, Gerő és Szalai elvtársak megnyilatkozásaiból ítélve, barátaink bele akarnak egyezni abba, hogy Déryt beválasszák a Magyar Írók Szövetségének vezetőségébe, rá akarják bízni egy új irodalmi és esztétikai folyóirat szerkesztését, sőt olyan nyilatkozatot is tettek, hogy esetleg visszaveszik a pártba. Jellemző egy másik példa is. Egy hónappal ezelőtt az írók párttaggyűlésén megvitatták az MDP Központi Vezetőségének a Petőfi köri ellenséges megnyilvánulásokat elítélő június 30-i határozatát. A taggyűlésen jelen volt minden író a határozat ellen foglalt állást, és csak egyetlen ember, Király [István] elvtárs, a Csillag című folyóirat szerkesztője állt ki a KV-határozat mellett – az írók gúnyos közbekiáltásai és nevetése közepette. Nemrégiben tudomásunkra jutott, hogy Királyt behívatták a budapesti pártbizottságra, és azt ajánlották, mondjon le a folyóirat főszerkesztői posztjáról, mert máskülönben az írók bojkottálni fogják ezt a folyóiratot, mivel „Király álláspontja annak idején élesen eltért a többi író álláspontjától”. Véleményünk szerint az ilyen lépések nem éppen a pártvezetés vonalának szilárdságáról tanúskodnak. Sok magyar elvtárs – elsősorban számos megyei pártbizottsági titkár, akivel alkalmunk volt beszélgetni – szerint az MDP vezetősége azért tesz bizonyos engedményeket a reakciós elemeknek, hogy így próbálja megbékíteni és leszerelni őket. Az ilyen politika egy ideig valóban lehetővé teszi barátaink számára, hogy elkerüljék az összeütközéseket az ellenzéki elemekkel, csakhogy ez a vonal alapjaiban hibás és veszélyes, mert oda vezethet, hogy a magyar elvtársak észrevétlenül letérnek a marxista–leninista politika útjáról. … Jelenleg a Magyar Dolgozók Pártja meglehetősen laza szervezet, amely a magyarországi lakosságnak csaknem 10%-át foglalja magában (870 ezer párttagot és tagjelöltet). A párttagok között 300–350 ezer volt szociáldemokrata, s rajtuk kívül sok kispolgári és más befurakodott elem található. Ezek a párton belül az idegen, kommunistaellenes befolyás hordozói. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a magyar pártaktíva soraiban sok az elégedetlen ember, akit a pártvezetés annak idején megsértett. Ezeknek az elvtársaknak egy része rossz hatással van az egyszerű párttagokra. Mindez bonyolítja a magyar pártvezetés helyzetét, és nagy nehézségeket okoz a párt és az ország irányításában. …Az MDP-ben jelenleg nagy munka folyik ennek az antimarxista jelenségnek a leküzdése érdekében, de a magyar elvtársak még nem tudják megoldani, hogy a személyi kultusz leleplezésével egyidejűleg növeljék az MDP kollektív vezetésének tekintélyét… A nagykövetség véleménye szerint, lényegesen javítaná az MDP-ben és az országban kialakult helyzetet az alábbi kérdések megoldása: … b) Nagy Imre kérdése. … Gerő elvtárs hajlik az egész Nagy Imre-kérdésnek oly módon történő elintézésére, hogy „leveszik a napirendről”. Nagy Imrével eddig csak másodvonalbeli vezetők – Egri [Gyula], Nógrádi [Sándor], Köböl [József] – tárgyaltak. … a Nagy Imre-kérdést a mai helyzetben nem lehet egyszerűen „levenni a napirendről”, tudniillik sok pártszervezetben újra meg újra felvetik ezt a kérdést. A jugoszláv sajtó megnyilatkozásai ugyancsak hangulatot keltenek ebben az irányban. Helyes lenne, ha Naggyal maga Gerő elvtárs tárgyalna más PB-tagok jelenlétében, s ő próbálná meggyőzni Nagyot, hogy gyakoroljon önkritikát. Ha Nagy legalább a főbb kérdésekben (az iparosítás, a szövetkezetesítés és a párt vezető szerepe terén elkövetett hibákat illetően) önkritikát gyakorolna, vissza kellene őt venni a pártba, és valamilyen kisebb munkát kellene neki adni. Ha viszont Nagy tovább folytatja ellenzéki politikáját, ellenzékiként és egységbontóként kell őt leleplezni a kommunisták előtt. … hasznos lenne, ha világosan kifejtenénk ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunkat a magyar elvtársaknak. … c) Rákosi elvtárs kérdése. A magyar elvtársakkal folytatott megbeszéléseinkből az a benyomásunk, hogy Rákosi elvtárs a legközelebbi jövőben vissza akar térni Magyarországra, … Ha Rákosi elvtárs Magyarországra visszatérve valóban be fog avatkozni a Politikai Bizottság munkájába, ez újra kiélezi az MDP-n belüli helyzetet, mivel Magyarországon vannak olyanok, akik számára előnyös Rákosit szembeállítani az új vezetéssel. Másrészt az ellenséges elemek újból arról fognak lármázni, hogy „az egész Központi Vezetőség Rákosi kezében van”, márpedig ez nem erősítené az MDP vezetőségének tekintélyét. J. Andropov A Szovjetunió magyarországi nagykövete (Megjelent: A “Jelcin-dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András. Századvég Kiadó – 1956-os Intézet. Budapest, 1993. 31-41. l.) Fotó: RIAN archive 101740 Yury Andropov, Chairman of KGB.jpg
