A szabadság városai Poznan és Budapest 1956 címmel könyv jelenik meg

Február 22-én mutatják be a Magyar Nemzeti Múzeumban a szabadság városai Poznan és Budapest 1956 című könyvet, ami az 1956-os pozsonyi munkásfelkelés, illetve a magyar forradalom okait, menetét és következményeit dolgozza fel. A könyv egyik szerzője Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese.

Manapság sok szó esik arról, hogy a nemzeti önrendelkezés felszámolása elleni küzdelemben a globalista erők mindenféle eszközzel, politikai, gazdasági és mint legutóbb megtudtuk, manipulatív sajtótrükkökkel folyamatosan támadják Magyarországot és Lengyelországot, de hát nem új keletű dolog ez. 1956-ban is együtt dobbant a magyarok és a lengyelek szíve, akkor a kommunista diktatúrával szállt szembe mindkét nép, kivívva ezzel a világ csodálatát. Igaz, hogy a nemzetközi segítség megmaradt inkább a szavak szintjén. De ne legyünk ünneprontóak, ma délután mutatják be a Magyar Nemzeti Múzeumban a szabadság városai Poznan és Budapest 1956 című könyvet, ami az 1956-os pozsonyi munkásfelkelés, illetve a magyar forradalom okait, menetét és következményeit dolgozza fel. A vonalban Dr. Máthé Áron történész, a könyv egyik szerzője. Jó reggelt kívánok!

-Jó reggelt kívánok! Azt feltételezem, hogy nyilvánvalóan a történelmi háttér az adott, illetve itt megint csak kibeszéletlen dolgokat sejt az ember a történelmi tisztánlátás terén, de kiknek állít pontosan emléket ez a mostani kötet?

-Én inkább onnan közelíteném meg ezt a kérdést, hogy vegyük szemügyre egy pillanatra a címet, a szabadság városait. Ez sajnos jelzi, hogy miért kellett egyáltalán megírni ezt a könyvet, ugyanis ez Lengyelországban is megjelenik, sőt mondanám, ott jelenik meg igazán, bocsánat a fogalmi zavarért -, és ez jelzi azt, hogy Lengyelországban a mai napig viszonylag keveset tudnak a mi 1956-unkról. Lengyelországban nem volt egy összefoglaló kötet, amit így leemel egy átlag olvasó a polcról, hogy na, akkor mi volt az a magyar 56. És itt kötöm vissza a címhez.

-Nagyon sok lengyel fejében ez úgy élt, hogy ez Budapest.

-Amikor megírtam a könyvet, kiderült a lengyelek számára is, hogy ez azért jóval több volt ennél. Nyilván a lengyel 56 azért jóval több, mint a potsdami munkásfelkelés, ami azért alapvetően a teljesen lehetetlen életkörülmények miatt kirobbant jogos elkeseredés megjelenése volt. Ennek ellenére, mivel ezt a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének poznani területi irodájának munkatársai javasolták és állították össze, nyilván hozzánk került a középpontba. Úgyhogy én csak azt akarom mondani, hogy.

-Az egykori főváros, Lengyelország egykori fővárosa. Bocsánat, bocsánat, nem vagyok benne biztos, hogy Lengyelország egykori fővárosa.

-A nagy Lengyelország, én úgy tudom, hogy Nagy Lengyelország fővárosa volt egy ideig. Poznan is fontos a lengyel emlékezetben a lengyel köztudatban, de a lengyelek három nagy szent városa, Krakkó, Varsó és bármilyen furcsa őrgróf. Mennyire volt nehéz dolguk a könyv tematikájához muníciót adó információk felkutatásában, vagy nem is volt tulajdonképpen ebben nagy kihívás az, hogy mondjuk hozzájussanak azokhoz az adatokhoz, amik fontosak. Azért kérdeztem ezt, mert azt nem tudom biztosan, hogy a magyaroknál vagy a lengyeleknél járatták jobban csúcsra az iratmegsemmisítőket a rendszerváltozás idején. A magyaroknál egyértelmű, hogy idehaza volt nagyobb arányú a válogatott és célzott iratmegsemmisítés, hogy szándékosan egy olyan múlt hagyományozódjon ránk ezekből az iratokból, amely az egykori kommunista párt és az állambiztonság szája ide szerint való. A lengyeleknél azért izgalmas a helyzet, mert valamilyen különös okból ott a társállambiztonságok iratai közül vonatkozó információi közül inkább így mondom, így pontosabb és nagyon sok megtalálható. Tehát ott azért jóval gazdagabb, jóval gazdagabb. Ezt csak úgy példaként mondom, hogy a Magyar Állambiztonsági Levéltárhoz képest a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének levéltárában ott egy intézményben van a kettő, mármint a történeti feldolgozó műhelynek a levéltárát, tehát tízszerese az iratmennyiség. Igaz, ők 1939-től kezdik a munkát és az iratgyűjtést.

-Adott esetben egyébként magyar relevanciájú információk is előkerülhetnek lengyel irattárakból? Ez mennyire jellemző az adott kötet kapcsán? Találkoztak-e olyan információkkal, ami más megvilágításba helyezett '56-os eseményeket.?

-Sajnos ennek a kötetnek a kapcsán még ilyenre nem került sor. Én azt remélem, hogy lengyel dokumentumgyűjteményt is egyszer majd ki tudunk adni, ami '56-ra vonatkozik, különösen is a magyar 1956-ban. Megjegyzem, a lengyelek abban az időben, 1956 őszén a saját forradalmi mozgalmaikkal voltak elfoglalva, úgy mondanám, hogy Gomulka, aki nagyon durván és nagyon távolról a Lengyel Nagy Imrének nevezhető meg, mert épp úgy kommunista volt, csak egy kicsit máshogy képzelte a szocializmus építését, ravaszabbul, türelmesebben, ügyesebben. Neki sikerült a szovjeteket meggyőznie, eladni neki a saját megoldását. Tehát ők 1956 Magyarországával inkább csak szőrmentén foglalkoztak. A lengyel pártot az izgatta, hogy nehogy a magyar elvtársak kudarca őket is magukkal rántsa. És miért éppen a magyarok, illetve a lengyelek állnak az ilyen szabadságharcoknak? Mindig a geopolitikai dolgok alakulnak így, vagy talán jobban tudjuk értelmezni a szabadság valódi jelentését, és ezért mondjuk a szabadságszeretetünk is az átlagosnál nagyobb? Én történész vagyok, úgyhogy történeti vonatkozású választ tudok adni. A magyar és a lengyel nemzeti eszme az, ami igazán saját jogon létezik Közép Európában. Ezzel nem akarom megbántani sem a szlovák barátainkat, tehát a tót atyafiakat, sem a cseheket, sem a többieket. Ez a két nemzet volt az, amely ilyen vagy olyan formában magyar államiságot, vagy az államiságért való küzdelmet végig tudta vinni az elmúlt 500 évben. Ebből következik, hogy ez a két társadalom olyan, ami a nemzeti függetlenségét tulajdonképpen a legnagyobbra becsüli.

-Amelyhez egy nagyon jó illusztrációt ad ez a könyv (A szabadság városai: Poznan és Budapest 1956.) Ezt a könyvet ma délután 5 órás kezdéssel mutatják be a Magyar Nemzeti Múzeumban. A szerző Dr. Máté Áron történész volt a vendégünk. Köszönöm szépen, hogy elmondta a gondolatait.

(Fotók forrása: ipn.gov.pl)