MULT-KOR.HU- 2016.02.04. Megosztás 2016. February 03. Hogyan viszonyult a hatalom a rockzenéhez? Milyen hatást váltott ki egy nyugati zenekar fellépése? Hogyan működött a könnyűzenei cenzúra? Milyen lehetőségei voltak egy rockzenekarnak a Kádár-korszakban? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatott, aki ellátogatott a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kutatója, Csatári Bence Jampecek a Pagodában - A Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben című könyvének megjelenése kapcsán tartott beszélgetésre. A munkáról – Halmy Kund moderálása mellett – Benkő László és Schuster Lóránt beszélgetett a szerzővel. (...) Schuster megemlítette, hogy nem csak a magyar Szabad Európát hallgattak: egy táblázatot vezettek a külföldi rádióadók műsorairól, és így jutottak el hozzájuk például Jimi Hendrix első dalai. Ha Magyarországra jött egy külföldi együttes, a hatalom fokozott készültségbe helyezte a karhatalmi erőket. Erre olykor meg is volt az oka: a Spencer Davis Group 1967-es budapesti fellépésén például teljesen elszabadult a pokol, miután valaki felgyújtott egy pereces bódét. A fiatalok azt skandálták, hogy „lesz még ötvenhat”, a karhatalom pedig lovas rendőrök bevetésével próbálta megelőzni az indulatok elszabadulását. Schuster felidézte, hogy voltak, akik cigarettacsikkeket dugtak a rendőrlovak hátsójába, akik emiatt ledobták magukról a gumibotozó és kardlapozó rendőröket. A P. Mobil frontembere hozzátette, hogy a lázadó fiatalok motivációi között fontos megemlíteni, hogy nem akartak úgy élni, mint a szüleik generációja. Egy alkalommal a P. Mobil a Kertészeti Egyetemen koncertezett, amelynek épülete előtt számos, nyilvánvalóan magas beosztású pártfunkcionáriusok tulajdonát képező autó állt. „Mi van, P. Mobil-koncertre jön a Központi Bizottság?” – reagált a különös jelenségre Schuster. Kiderült, hogy az egyetem hűtőházában őrizték az elitnek félretett élelmiszereket. Schuster Lóránt felidézte, hogy Rajnák László, az Ifipark egykori vezetője egy alkalommal azt kérte tőlük, hogy ne csak szórakoztassák, műveljék is a közönséget. „Lejátszottunk egy Grand Funk Railroad-számot, utána elmondtam egy Ady-verset” – emlékezett vissza a zenekarvezető, hogyan heccelték a rettegett vezetőt, aki persze kérdőre is vonta a rebellis zenészeket. A Kádár-korszakban a könnyűzenei cenzúra egyik elsődleges eszköze az 1959-től 1985-ig működő Sanzon- és Táncdalbizottság volt. Először ők ellenőriztek le minden új dalt, mielőtt a szélesebb közönség is megismerhette volna azokat. Jellemző adat, hogy az 1971-ben az eléjük kerülő 1200 számból 800-at visszautasítottak, 300 esetében pedig azt javasolták, hogy írják át a szöveget – idézte fel a megdöbbentő adatot Csatári Bence. (...) Az oldott hangulatú beszélgetésen Erdős Péter neve is említésre került. Benkő László felidézte, hogy az Omega Gammapolis című dalának „Oly hosszú volt a 33 év” sorában a popcézár rendszerellenes kritikát hallott ki (a számot 1978-ban vették fel, a 33 év tehát 1945-re is utalhatott). A következő évben megjelenő Omega-albumra már az „Oly hosszú volt a 23 év” szöveggel került fel a dal, mivel azonban ez 1956-ra utalhatott, a Magyar Rádió nem játszotta a Gammapolist. Schuster Lóránt Erdő Péterrel kapcsolatban idézte egy hírhedtté vált, a korabeli viszonyokat jól jellemző mondatát: „A saját szavam akkor vonom vissza, amikor akarom” A P. Mobil frontembere a beszélgetést összegezve kijelentette: fontos, hogy szülessenek hasonló könyvek, hogy a fiatalabb generációk is megtudják, milyen romlott rendszerben élt szüleik és nagyszüleik generációja. További, a témában megjelent cikkek: MTI-hír /Feltöltve a NEB fotóival 061.hu cikke Kapcsolódó tartalom MÚLT-KOR.HU