Középiskola Megosztás 2024. February 05. Az alább közölt anyag ITT letölthető Hegedüs András visszaemlékezése a Rákosi leváltása után kialakult helyzetről 1956 nyarán Gerő lett az első titkár, Kádár János bekerül második embernek. A helyzet tehát úgy alakult, hogy a pártellenzék, amely Kádárt tekinti vezetőjének, megerősödik. A társadalom nagy részének véleményét kifejező demokratikus ellenzék képviselője, Nagy Imre viszont továbbra is kívül marad a hatalmon, sőt még a párttagsága sincs rendezve. Így egyfajta szembefordulás alakul ki a két ellenzéki áramlat, a Nagy Imre-féle demokratikus ellenzék és a Kádár-féle pártellenzék között. Gerő és én nem szomorkodunk emiatt, úgy gondoljuk, az ellenzék megosztásával meg lehet oldani az alapvető problémákat. Tehát megint csak nem látjuk a konfliktus igazi természetét, azt, hogy nemzeti ellenállás bontakozott ki egyre erősebb formában, egyre körvonalazottabban. Nem értjük meg, hogy ennek elsődleges képviselője nem a Kádár-féle pártellenzék, amely továbbra is egyfajta sztálinista vonalat akar követni erőszakos terrorintézkedések és koncepciós perek nélkül, és kész együttműködni velünk, a hatalmon lévőkkel, hanem a Nagy Imre-féle demokratikus ellenzék. (Hegedüs András: Élet egy eszme árnyékában. Bp., 1989, Bethlen Gábor Könyvkiadó, 254–280. l.) Hasznos információk július 12-én az MDP politikai Bizottsága egyhangúan elvetette Rákosi Központi Vezetőség számára készített beszámolóját a pártellenzék sommás ellenségként való kezelése miatt. Ez gyakorlatilag Rákosi Mátyás politikai bukását jelentette. Mikoján előzetes tárgyalásainak eredményeképpen az MDP Politikai Bizottsága 1956. július 14-én meghozta a döntést Rákosi leváltásáról, s Gerő Ernőt jelölte az első titkári posztra. A Központi Vezetőség július 18-i ülésén Rákosi megromlott egészségi állapotára hivatkozva kérte a felmentését, amit a testület elfogadott. Leváltása után Rákosi Mátyás azonnal elhagyta az országot. A Szovjetunióba ment, ahonnan többé már nem is térhetett vissza. Kádár János kommunista politikus. 1948 és 1950 júniusa között belügyminiszter. Felelősség terheli a Rajk-perért s a többi (a Mindszenty, a szociáldemokraták, valamint katonai és gazdasági vezetők elleni) koncepciós perekben hozott ítéletekért is. 1951 tavaszán az ÁVH letartóztatta, majd 1952 decemberében életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1954 júliusában rehabilitálták és szabadlábra helyezték. 1956. júliusi plénumán – ahol Rákosi helyett Gerőt választották első titkárrá – visszavették a testületbe, és megválasztották PB-tagnak, valamint a KV másodtitkárának. Információkeresés Hegedüs András szerint Kádár János előtérbe kerülése Rákosi leváltása után milyen politikai következményekkel járt? Mik voltak azok a körülmények, amelyeket Hegedüs csak utólag értett meg az 1956 nyarán kialakult helyzetet illetően? Milyen módon igyekeztek a régi vezetők elhárítani maguktól a felelősséget a korábbi törvénytelenségekkel kapcsolatban? Elemzés és értékelés Mi lehet a magyarázata, hogy Gerő Ernő a párt első titkáraként és Hegedüs András miniszterelnökként nem rendelkezett reális képpel az ország belpolitikai hangulatát illetően? Milyen következményekkel járhatott ez a politikai vakság? Hogyan jellemeznéd, és mivel magyarázod Kádár János politikai magatartását 1956 nyarán? Mi volt a különbség a „demokratikus ellenzék” és a „pártellenzék” között? Hosszabb változat Gerő lett az első titkár, Kádár János bekerül második embernek. A helyzet tehát úgy alakult, hogy a pártellenzék, amely Kádárt tekinti vezetőjének, megerősödik. A társadalom nagy részének véleményét kifejező demokratikus ellenzék képviselője, Nagy Imre viszont továbbra is kívül marad a hatalmon, sőt még a párttagsága sincs rendezve. Így egyfajta szembefordulás alakul ki a két ellenzéki áramlat, a Nagy Imre-féle demokratikus ellenzék és a Kádár-féle pártellenzék között. Gerő és én nem szomorkodunk emiatt, úgy gondoljuk, az ellenzék megosztásával meg lehet oldani az alapvető problémákat. Tehát megint csak nem látjuk a konfliktus igazi természetét, azt, hogy nemzeti ellenállás bontakozott ki egyre erősebb formában, egyre körvonalazottabban. Nem értjük meg, hogy ennek elsődleges képviselője nem a Kádár-féle pártellenzék, amely továbbra is egyfajta sztálinista vonalat akar követni erőszakos terrorintézkedések és koncepciós perek nélkül, és kész együttműködni velünk, a hatalmon lévőkkel, hanem a Nagy Imre-féle demokratikus ellenzék. Egyébként, hogy Kádár mennyire együttműködik azokkal a vezetőkkel, akik akkor is tagjai voltak a Politikai Bizottságnak, amikor őt bebörtönözték, mutatja ennek a mostani bizottságnak az összetétele: Gerő az első titkár, ott van Révai József, és ott vagyok én. Farkas Mihály azonban hiányzik. Ebben szerepem van. Írtam egy levelet a Politikai Bizottsághoz, amelyben többek között javasoltam Farkas Mihály letartóztatását. Ez persze már nem segített a helyzeten, nem ő volt egyedül a felelős – mint ahogy Péter Gábor sem egyedül tette, amit tett –, hanem mindenekelőtt az a „négyes”, amelynek két tagja még mindig benne volt a Politikai Bizottságban. [...] – Te javasoltad Farkas letartóztatását. Mi volt a vád ellene? – Hogy törvénytelenségeket követett el. Az, hogy részt vett ezeknek a határozatoknak a kidolgozásában. Ekkor már lezajlott a Péter Gábor elleni per. Péter természetesen nem vállalta, hogy saját elhatározásából folytatta le annak idején a kirakatpereket, követte el a törvénytelenségeket. Azt mondta, hogy Rákosi, Gerő, Révai utasítására tette. Csakhogy Rákosi akkor már a Szovjetunióban volt, Gerő a párt első titkára, Révai meg – bár tagja a Politikai Bizottságnak – beteg. [...] (Hegedüs András: Élet egy eszme árnyékában. Bp., 1989, Bethlen Gábor Könyvkiadó, 254–280. l.)