A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján

Lánchíd Rádió- 2016.01.19.

  • Megosztás
  • 2016. January 19.
Orbán Viktor miniszterelnök megkoszorúzza a magyarországi németek elűzetésének emlékművét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen a budaörsi Ó-temetőben 2016. január 19-én (Forrás: MTI)

Január 19-e a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja, amelynek megtartásáról az Országgyűlés 2012. december 10-én döntött. E napon arra emlékezünk, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az első vonatszerelvény, amely az elüldözött német lakosokat szállította Németországba. Szabba Kata összefoglalója.

„Több mint 130-150 ezren mentek a nyugati-déli területekre, 50 ezer ember pedig Németország keleti országrészébe szállítottak. Az ideiglenes nemzeti kormány ítélete szerint azoknak kellett elhagyniuk Magyarországot, akik az 1941. évi népszámláláskor német nemzetiségűnek, illetve anyanyelvűnek vallották magukat, emlékezett rádiónkban Bank Barbara történész."

Bank Barbara, történész: Eleve az, hogy összeszedik őket egy koncentrált internáló táborokból a nyolcvan éves embertől a csecsemőig, nem lehet tudni, hogy hova viszik őket, hova gyűjtik őket, embertelen körülmények között. Tehát ugyanúgy barakkokban, vagy különböző épületekbe vannak összegyűjtve, szerintem a helyzetük, már azoknak, akiket összegyűjtöttek. Van a másik része, akik ennek megkapták a parancsot, hogy menniük kell, és ennyit és ilyen cuccot vihetnek. Természetesen dolog volt, hogy a saját házukat is, hogy ők ezt nem kaphatják vissza.

„Bank Barbara azt is elmondta, hogy az újrakezdés, az egzisztencia felépítése, valamint a beilleszkedés nagyon nehéz volt. Tiltott határátlépésért pedig letartóztatták, majd internálták őket. Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Szövetségének az elnöke szerint a német háztartások a mai napig nem felejtik el az 1946-os történteket."

Heinek Ottó, elnök, Magyarországi Németek Országos Önkormányzata: Gyakorlatilag nincs olyan magyarországi német család, amely valamilyen módon ne lenne érintve. Tehát nyilvánvalóan nagyon sokan ezt személyes családi tragédiaként, vagy személyes családi eseményként is élik meg. A kvázi hivatalos megemlékezés meg azért fontos, hogy egyrészt épüljön ez a kultúra, az identitásunk része az elűzetés, még akkor is, hogy ha tudjuk természetesen, hogy csak ebből nem lehet identitást építeni, de fontos, hogy ne felejtsük el, itt a magyarországi német nemzetiség felét űzték el.

„Az idősebbekben még élnek a meghurcoltatások félelmei, de az utóbbi években már kialakult egy olyan fiatal középgeneráció, amely nem stigmaként éli meg a származását. Sokkal inkább fontosnak tartja, hogy a német kultúrát továbbadja gyermekeinek. Kiss J. László, Németország-szakértő szerint az 1946-os történtek a német emlékezéskultúra részévé váltak."

Kiss J. László, egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar: Főként Baden-Württemberg és Tolna megye és Baranya megye, tehát ez egy élő kapcsolat, és azok a németek, akiket kitelepítettek, hozzá kell tenni azt, hogy annak ellenére, hogy egy traumatikus körülmények között kellett távozniuk Magyarországra, a Magyarország iránti kötődésüket megőrizték, amelyeket tulajdonképpen a két ország kapcsolatában lehetett és lehet ma is hasznosítani, akik még élnek természetesen.

„Az Országgyűlés 2012. december 10-én döntött arról, hogy január 19-e minden évben a magyarországi németek elhurcolásának és elűzésének emléknapja.