A magyar irodalom és a szovjet irodalompolitika az 1950-es években

Az 1956-os magyarországi forradalom története kapcsán érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon a szovjet párt- és államapparátus milyen okokra vezette vissza a szovjet blokk egységét veszélyeztető 1956. évi válsághelyzetet, milyen mozgatórugókat vélt felfedezni az események hátterében, illetve milyen következtetéseket vont le abból? A Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadásában, Babus Antal, Müller Gabriella és Seres Attila szerkesztésében idén megjelent Magyar irodalom és szovjet irodalompolitika a hruscsovi korszakban című kötet olyan orosz levéltári iratokat ad közre magyar fordításban, amelyek egészen a közelmúltig titkosítottak vagy nehezen hozzáférhetők voltak. A válogatásból kirajzolódik, hogy a Kreml számára a legnagyobb tanulsággal nem is annyira a magyar értelmiség, különösen az írók körében felerősödött elégedetlenség, hatalomkritika és a változások követelésének veszélyessége szolgált, sokkal inkább az, hogy mindennek az eszkalációját a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése nem tudta mederben tartani. A frissen megjelent kötetet Baráth Magdolna mutatta be a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának előadótermében 2019. november 19-én.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke hangsúlyozta köszöntője során, hogy mennyire fontosnak tart minden olyan magyar vonatkozású iratközlést, amelynek alapját oroszországi levéltári kutatás képezte. Az utóbbi években új lendületet vevő Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottság céljai közé tartozik, hogy minél több hasonló dokumentumgyűjtemény jelenhessen meg, ezzel segítve a 20. századi, és különösen az 1945 utáni történelem forrásalapú feltárását.

Baráth Magdolna egyetértett azzal a megállapítással, hogy az 1945 utáni korszak kutatói számára rendkívül fontosak az oroszországi levéltári kutatások. A külföldi kutatók óriási nehézségekkel néznek szembe, amikor megpróbálják feltárni az ottani iratanyagokat, mert az orosz levéltári rendszer – ami alatt a kiszolgálás rendje is értendő – gyökeresen különbözik attól, amit Magyarországon vagy Európa más részén megszokhattak. Ez alaposan megemeli az ilyen kutatások nyomán születő dokumentumkiadások értékét. Baráth Magdolna szerint a kötet témaválasztása azért is örömteli, mert a Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatát bemutató kötetek általában politikatörténeti jellegűek, a művészeteket kevéssé érintik, még ha azok kevésbé is választhatók el a politikától ebben a korszakban. A kötetben közölt nyolcvannyolc irat három oroszországi föderációs levéltár anyagából származnak, mégpedig az Orosz Állami Irodalmi és Művészeti Levéltáréból, az Orosz Állami Legújabbkor-történeti Levéltáréból és az Oroszországi Föderáció Állami Levéltáráéból. Az Orosz Állami és Művészeti Levéltár iratanyagát nem kifejezetten látogatták eddig magyar történészek, ezért Baráth Magdolna szerint külön öröm, hogy dokumentumai bekerültek ebbe a kötetbe. Itt őrzik a Szovjet Írószövetség egykor irattárának 1975 előtti dokumentumait, amelyek közül az úgynevezett Titkos Részleg minősítését 2012-ben szüntették csak meg.

A kötetben különböző típusú dokumentumokat adtak közre. Olvashatunk jelentéseket magyar írók szovjetunióbeli és orosz írók magyarországi utazásairól, jelentéseket a Magyar Írók Szövetsége ügyeiről, nagykövetségi véleményeket, továbbá találunk benne olyan magántermészetű levelet is, amely számos közéleti vonatkozást tartalmaz. A kötet a Magyar Írók Szövetsége Sztálin halála alkalmából, 1953. március 9-én küldött gyásztáviratával indul, majd egy 1957. decemberi 20-ai jegyzőkönyvvel végződik. A szerzők teljességre törekedtek, mégis a válogatás felét 1955-ös és 1956-os dokumentumok teszik ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szovjet vezetést ebben a két évben intenzívebben érdeklődött Magyarország iránt. A kötetben megjelent iratok alapján Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítottak az írók véleményének, illetve szerepvállalásának. A kötetből az a kép rajzolódik ki, hogy a magyar írók ellenezték a reformfolyamatokat, a kommunista párt vezetését pedig erélytelennek tartották, amiért nem gátolták meg ezeket. Természetesen a Magyar Írók Szövetsége nem képezte le a teljes magyar irodalmi életet, hanem csak a kommunista írókat tömörítette, így az iratok elsősorban azt mutatják meg, hogy miként látták Moszkvából, illetve miként akarták Moszkvában láttatni Magyarország szellemi életét. Nem maradtak fenn kontrollforrások, így nincs mivel ellenőriznünk az olvasottakat. A magyar nagykövetség egyik munkatársa például arról értekezik az egyik iratban, hogy szerinte egyoldalúan mutatják be a reformelképzelésekkel kapcsolatos magyarországi reakciókat Moszkvában.

Az 1956-os forradalom megrengette a két ország kulturális kapcsolatait. Megszűnt a magyar–szovjet társaság, eltűntek az orosz-szovjet filmek a magyar mozikból, megszűnt a szovjet folyóiratok terjesztése Magyarországon. Az írók egy része emigrált, más részüket letartóztatták, megint mások a passzív rezisztenciát választották. Mindeközben a szovjet és magyar írók közötti hivatalos kapcsolat megszakadt. A budapesti szovjet nagykövetség munkatársai mindezt látva elkezdte sürgetni, hogy írjanak alá kulturális együttműködési megállapodást a két ország között, hogy ezzel is segítség a konszolidációt, azonban véleményüket Moszkva sokszor nem vette figyelembe.

Baráth Magdolna a könyv nagy előnyének nevezte, hogy számos olyan dokumentumot találunk benne, amelyből a teljes ügymenet végigkövethető. A tájékozódást nagyban segítik a belső kereszthivatkozásokat is tartalmazó lábjegyzetek. Az előadó méltatta Seres Attila alapos bevezetőjét is, amely keretet ad a kötet dokumentumainak, továbbá dicsérte a könyvet záró életrajzi kislexikont is, ami sok, máshonnan nehezen beszerezhető információt tartalmaz. Végezetül reményét fejezte ki, hogy a címben ígérteknek megfelelően valóban sorozat lesz e kiadványból. A kötet egyik szerkesztője, Seres Attila elmondta, hogy a kötet több mint három év alatt készült el, s valamennyi dokumentum belekerült, amit megtaláltak a kutatómunka során. A folytatás nagyban azon is múlik majd, hogy milyen iratokhoz sikerül hozzáférniük a jövőben.

Kapcsolódó tartalom:

• Magyar irodalom és szovjet irodalompolitika a hruscsovi korszakban. Orosz levéltári iratok, 1953–1964, I. kötet (1953–1957) - kötetismertető

• az Újkor.hu oldalon megjelent írás