A lengyelek és a magyarok egyként szenvedtek a kommunista diktatúrától

Lengyelország és Magyarország népe egyként szenvedett a kommunizmustól. A két nép mindig odafigyelt egymásra, szolidáris volt a másikkal, ennek pedig a jelenben és a jövőben is kötelező ereje van – hangsúlyozta egy csütörtöki budapesti konferencián Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az 1956-os emlékév fővédnöke.

A két nép véres történelmi tapasztalata, hogy „ahol az ideológia véget ér, ott kezdődnek a sortüzek” – jegyezte meg, hozzátéve, a diktatúrák előbb a szólás és a gondolkodás, majd a cselekvés szabadságát korlátozzák, ezután következik a kendőzetlen, nyers erőszak.

A házelnök a Diktatúrák sortüzei – Fegyveres erőszak a hatalom eszköztárában című tanácskozáson felidézte: a kommunista rendszer évtizedei alatt a magyarok „sűrített marxizmusnak” nevezték a gumibotot, amely határt szabott a szólás és gondolkodás szabadságának, a cenzúra és az öncenzúra legbiztosabb garanciájaként szolgálva. Az egykori sortüzek fényében mutatkozik meg leginkább a pártállami diktatúra igazi arca; a hol kommunistának, hol szocialistának nevezett rendszerek valójában a védtelen lakosság ellen, ártatlan civilekkel szemben alkalmazott tömeges fegyverhasználaton és az ezáltal elért megfélemlítésen nyugodtak – jelentette ki Kövér László.

Mint mondta, „az embertelen sortüzek Magyarországon is, Lengyelországban is mást igazoltak, semmint a népfelség elvét”; azt bizonyították, hogy a népakarat valójában szemben állt a kommunistákkal, akiknek „semmi sem volt szent, semmi sem volt drága, ha a hatalom megszerzéséről, önkényuralmuk fenntartásáról volt szó”, miközben ideológiájuk elszakadt a valóságtól és az emberektől. A házelnök arról beszélt: a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján megbukott a kommunista rendszer, de „a sűrített marxizmus helyét fokozatosan átvette a sűrített liberalizmus, azaz a politikai korrektség mint a szólás- és gondolatszabadság korlátozásának új, 21. századi eszköze; azt tapasztaljuk, hogy a manapság a demokrácia szó előtt használt liberális jelző a valaha használatban volt népihez hasonlóan egyre inkább fosztóképzőként értelmezendő”.

A liberális ideológia és a valóság közötti szakadék egyre nő, és nem szeretnénk, ha ez a szakadék elnyelné az európai demokráciát – fogalmazott Kövér László. Hangsúlyozta, hogy ezért is hárul fontos szerep a térség államaira, hiszen közös fellépéssel, történelmi tapasztalataink hiteles felmutatásával „talán még idejében elterelhetjük Európát a fenyegető szakadéktól, és közösen megóvhatjuk népeink, nemzeteink kultúráit az önfelszámolás kísértésétől”.

Földváryné Kiss Réka, a konferenciát szervező Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke kijelentette: a kommunista rendszereket elemezve ma már jól tudjuk, a diktatúra lényegéhez tartozott a politikai célból gyakorolt állami erőszak, tanulmányozásukkor e rendszerek működésének belső logikáját kell megértenünk, mivel a sortüzek e diktatúrák lényegéből fakadnak. A hatalom birtokosai a fegyveres erőszakot valójában a társadalmi, politikai, gazdasági válságkezelés eszközének tekintették – jegyezte meg.

Lukasz Kaminski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete elnöke azt emelte ki, hogy a múlt feltárásával a jelen és a jövő ifjúságát is inspirálhatjuk annak felismerésére, milyen fontos érték a béke a szabadság és az emberi méltóság. A kommunista rendszer elleni felkelései során mindkét nép az európai értékeket védte, ami része belépőnknek az európai integrációba – mondta.

Az előadások az 1956-os poznani, az 1970-es tengermelléki eseményekkel, illetve az 1956-os magyarországi forradalom alatt és után eldördült, számos civil áldozatot követelő sortüzekkel foglalkoznak. Az eseménnyel megemlékeztek a 45 évvel ezelőtti lengyel tengermelléki sortűzre és áldozataira, valamint tisztelegtek az 1956-os magyarországi forradalom előtt annak közelgő hatvanadik évfordulója kapcsán.

(Fotó: NEB)

Kapcsolódó hír:

Konferencia a magyarországi és lengyelországi sortüzek áldozatainak emlékére