Megosztás: 2024. January 24. A kistarcsai internálótábor 3D-ben A kistarcsai Állambiztonsági Központi Internálótábort 3D-ben bemutató digitális alkalmazás segítségével különböző korszakaiban járhatjuk be a virtuálisan újra felépített tábort: a felvonulási teret, az ezredek elhelyezkedését, a külön női részleget, és bepillanthatunk az internáltak által használt helyiségek belső tereibe is. Magyarországon egyik legkomolyabb múlttal rendelkező internálótábora már a két világháború között is fennállt. A második világháború után, 1945 tavaszától a tábor újranyitotta kapuit, és 1946. október végéig működött. Kistarcsán 1947 nyarán felavatták a Rajk Lászlóról elnevezett rendőrtanosztályt, amely 1949 késő tavaszáig ott állomásozott. 1949 márciusától megkezdődött a tábor felújítása, 1949. április 30-tól pedig hivatalosan is megindult a Buda-déli Központi Internálótábor átköltöztetése Kistarcsára. Az internáltakat úgynevezett ezredekbe, külön épületekbe osztották. A munkások, akik műhelyben dolgoztak, az I. ezredbe kerültek. A II. ezred volt a női szakasz, őket női őrök felügyelték. A többi internált a III., IV., és V. ezredekbe került. A „papi részlegében” hatvanan éltek. A tábor különlegessége az volt, hogy az internált egyházi személyek Mócsy Imre vezetésével hittudományi szemináriumot működtettek, amelyben 17 teológusjelölt – 14 jezsuita és 3 ferences szerzetes – végezte tanulmányait. A tábor vezetősége engedélyezte az egyházi személyek számára az innsbrucki teológiai fakultás tankönyveinek a behozatalát, hogy a papnövendékek folytatni tudják teológiai tanulmányaikat. A III. ezred alagsorában egy jól felszerelt asztalosműhely is helyet kapott. A IV. ezred épülete alatt volt a konyha, később pedig az első emeleten egy játéküzemet is létrehoztak, ahol az internáltak fajátékokat és különböző ajándéktárgyakat (például állatfigurákat, faautókat, társasjátékokat) készítettek. 1950 . május 5-én a hajnali órákban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) lefegyverezte a rendőrökből álló őrséget, és elfoglalta a kistarcsai internálótábort. Az ÁVH szigorú rendszabályokat léptetett életbe. Minden ablakot bemeszeltek, a foglyok az ablakokat még nyáron, a nagy hőségben sem nyithatták ki. Az embereket összezsúfolták. A priccsekre nem volt szabad lefeküdni, csak ülni lehetett rajtuk. A szobákat csak addig hagyhatták el az internáltak, amíg ételért mentek reggel, délben és este. Délután egyórás sétát engedélyeztek az udvaron. Minden rabnak hátratett kézzel és lehajtott fejjel kellett mozognia. A miséket, istentiszteleteket beszüntették, a játéküzemet megszüntették, leromlott az élelmezés. A Mosonyi utcai Toloncház mellett Kistarcsa lett az ÁVH „központi” internálási gyűjtőtábora. A kistarcsai internálótábor intézményileg a VI. (Jogi és Börtönügyi), majd Vizsgálati Főosztály 2. (Börtönügyi) Osztálya alá tartozott, annak a VI. alosztálya volt. A tábor első parancsnoka 1950. május 5-től 1951 márciusáig Potecz Sándor államvédelmi százados volt, őt Urbán Rezső államvédelmi főhadnagy váltotta. Helyettese Németh Károly államvédelmi alhadnagy volt. Az operatív csoportot Antal Ferenc államvédelmi hadnagy vezette. Ide kattintva letölthető a kistarcsai internálótábort bemutató 3D-s megjelenítő Itt tekinthető meg a 3D-s tartalom: Kistarcsa Képek