A karhatalom vezetői, 1956–1957

  • Megosztás
  • 2016. December 04.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az erre a célra szolgáló karhatalmi erők nem voltak képesek ellátni feladatukat, fenntartani a kommunista párt uralmát. A november 4-i szovjet támadás révén restaurált hatalom egyik fő célja egy olyan fegyveres szerv életre hívása volt, amely feltétel nélkül támogatja törekvéseit, nem utolsósorban azért, hogy Moszkva felé bizonyítsa, saját erőből is képes a rendteremtésre.

Bár bizonyos adatok arra utalnak, hogy egyes karhatalmi alakulatok már a forradalom napjaiban aktívan részt vettek a harcokban, hivatalosan 1956. november 9-étől kezdték meg a Magyar Forradalmi Honvéd/Belügyi Karhatalom megalakítását. A karhatalmi ezredekhez csatlakozó, vezető beosztású tisztek lettek a forradalmat eltipró szovjetek és hazai segítőik legelső támaszai.

A karhatalom mint fegyveres testület felelős volt a kádári megtorlás első időszakának számos kegyetlenkedéséért, egységei a rendszer hű támaszaként fegyveres szolgálatot teljesítettek, letartóztatásokban, forradalmárok felkutatásában, bántalmazásukban vettek részt. Ugyanakkor akadtak olyan tagjai, akik közvetlenül nem vettek részt ezekben a cselekményekben.

A „szabályos” életpályák mellett néhány rendhagyó is feltűnik a publikált életrajzokban. Voltak, akik – a közhiedelemmel ellentétben – úgy maradtak a tisztikar tagjai, hogy nem írták alá a tiszti nyilatkozatot, de találunk olyat is, aki karhatalmista tevékenysége ellenére később mégis az ’56-os megtorlás áldozatává vált. Pályaképük ismertetésével hozzá szeretnénk járulni 20. századi történelmünk eddig kevéssé tárgyalt eseményeinek mélyebb megismeréséhez.


A pályaképeket készítették: Maruzs Roland, Illésfalvi Péter, Okváth Imre, Trieber Péter, Tulok Péter

A munkacsoportot vezette: Ötvös István


Címkék

1956