A Kádár-korszak kultúrpolitikájáról szóló könyveket mutattak be

Halmy Kund történész, politológus két új könyvét mutatták be a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumban május 27-én. A kiadványok a Kádár-korszak kultúrpolitikájának érdekes részleteit mutatják be.

A Beszéljenek az iratok - Szemelvények az MSZMP KB Kultúrpolitikai és Művelődéspolitikai Munkaközösségének iratanyagaiból (1976-1988) című kötet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága gondozásában jelent meg. A Cenzúra? - Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának működése, 1982 című kötetet a Retörki adta ki.

A könyvbemutatót Bíró Zoltán, a Retörki főigazgatója nyitotta meg. Elmondta: Aczél György olyannyira élvezte Kádár János megbecsülését, hogy akkor is a kultúrpolitika meghatározója maradhatott, amikor alacsonyabb pozíciókba került. Aczélnak ugyanis kétségtelenül volt egyfajta intelligenciája, minőségérzéke, a legnagyobb művészeket igyekezett maga mellé állítani, így Juhász Ferenc költőt, Varga Imre szobrászt, ám ha valakit nem tudott megnyerni, akkor elhallgattatta - tette hozzá.

A cenzúra úgy működött, hogy ne lehessen jogi értelemben tetten érni. Az intézmények élére olyanok kerültek, akik rendelkeztek bizonyos fokú tekintéllyel és biztos volt, hogy érvényt szereznek a párt utasításainak, érdekeinek - mondta Bíró Zoltán, aki elmesélte egy személyes élményét is. Mikor megpróbált közben járni azért, hogy az emigrációban élő magyar író, Cs. Szabó László hazatérése előtt kiadják Magyarországon műveit, Illés Endre a Szépirodalmi Könyvkiadó vezetője előbb megkínálta whiskyvel, majd nemet mondott.

A Beszéljenek az iratok című kötetről szólva Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója elmondta: az 1971-ben létrejött kultúrpolitikai munkaközösség foglalkozott például a művészetkritika kérdéseivel, az amatőrművészeti mozgalmakkal, köztük a táncház mozgalommal, melyet a tűrt kategóriába sorolt a korabeli vezetés mondván, hogy inkább ott legyenek a fiatalok, mint a kocsmában vagy egy P. Mobil koncerten.

A pártállam hivatalos ideológiájának, a marxizmus-leninizmusnak az oktatása kapcsán a kötetből kiderül, hogy 56 felsőoktatási intézmény 94 tanszékén 832 főállású 196 félállású 177 óraadó és 39 tudományos munkatárs foglalkozott a területtel - mondta a történész.

Csatári Bence megjegyezte: a dokumentumok nyelvezete, stílusa is sokatmondó. Az 1980-as évek elejének romló helyzetére például úgy utaltak a pártzsargonban: „a politikai és kulturális viszonyok összetettebbek lettek".

A történész felidézte: a kötetben szerepel többek között egy groteszk ügy is, melynek során Aczél György meghívta Knopp Andrást, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) helyettes vezetőjét arra az előadásra, amelyet maga Knopp András tartott Lukács György marxista filozófus születésének centenáriumán.

Halmy Kund Cenzúra? című kötetéről megemlítette: az a TKKO 1982-es tevékenységét veszi górcső alá, ez az év ugyanis a szerző kutatásai szerint az egyik utolsó esztendő volt, amikor még fent lehetett tartani a szocialista világrendszer működőképességének látszatát. Ez utóbbi kötet egyik erénye, hogy a TKKO vezetőit a hatvanas évek végétől számba veszi és rövid életrajzokat is közöl róluk, akárcsak a már felkutatott beosztottjaikról - jegyezte meg.

Annak kapcsán, hogy a Kádár-rendszerben kik kaphattak kitüntetést, M. Kiss Sándor történész, a Retörki főigazgató-helyettese arra figyelmeztetett: nem bizonyos, hogy mindenki csak a párthűségért kapta az elismerést, volt olyan is, aki valóban jól végezte munkáját, nemzetéért dolgozott. Hozzátette: aki pedig erről elfeledkezik, az egy újabb hamis történelemkép megalkotásához járulhat hozzá.

MTI-NEB