A besúgó Cintulától a szétvert P. Mobil-koncertekig

A rockrajongó történész természetesen most is a kedvenc témáját, a Kádár-korszak könnyűzenei politikáját dolgozta fel olvasmányos formában. Ezen belül is annak a Magyar Rádiónak műsorkészítési elveit, ahol a Zenei Főosztály vezetői egy sajátos, belső rendszer mentén próbáltak lavírozni a könnyűzenei cenzúrát megtestesítő Táncdal- és Sanzonbizottság, az Agitációs és Propaganda Osztály, valamint a kulturális tárca, a legfelsőbb pártvezetés és a hazai művészvilág között.(...)

Az új Csatári-könyv címe egy kis magyarázatra szorul. A jampec világos: így nevezte a szocialista rendszer a feltűnően öltözködő, kihívóan viselkedő férfiakat, akiktől minden apa igyekezett megóvni a lányát. A szó jelentése kezdetben egyértelműen negatív volt, csak a '80-as évekre lett a menőség szinonimája a Hungária-daloknak köszönhetően. A Pagoda megfejtése pedig: így hívták a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai szárnyában az egyik épület üvegfalú, földszinti társalgóját. A zenészek csak idáig jöhettek, az emeletekre kizárólag külön engedéllyel lehetett felmenni. Viszont aki már bejutott a Pagodába, az biztos lehetett abban, hogy a dalait előbb-utóbb valamilyen formában játszani fogja a pártállami rádió. Ez persze sosem ment könnyen, főleg, ha beat- vagy rockzenész volt az illető.(...)

A Kádár-korszakkal kapcsolatos zene- és politikatörténeti visszatekintésekben sokszor előkerül az a sztori, hogy az Omegának csak azért adta ki itthon a Hanglemezgyártó Vállalat a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek című nagylemezét, nehogy a zenekar Nagy-Britanniában fusson be karriert Red Star néven. A történetet a könyvben Benkő mesélte el, ezúttal a saját szemszögéből, és nem feledkezett meg arról sem, hogy a londoni turnét a Magyar Rádió angol szekciójának vezetője, a rockrajongó skót újságíró, Charlie Coutts hozta össze 1968-ban.(...)