Megosztás 2015. November 04. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága megalakítása óta alapfeladatának tekinti a diktatúra kettős – párt- és állami – struktúrájának feltárását és bemutatását. Az alábbiakban a NEB belügyi munkacsoportja (vezetője: Földváryné Kiss Réka, tagjai: Galambos István, Horváth Zsolt, Vári Árpád és külső szakértőként Tabajdi Gábor) intézménytörténeti kutatásai során készített, a Belügyminisztérium működésének megértését segítő áttekintő ábrákat tárjuk érdeklődő olvasóink elé. A Belügyminisztérium (BM) az 1956-os forradalmat követően újjáépült pártállam egyik legfontosabb testülete maradt. Ez természetesen nem tekinthető magyar jellegzetességnek. Az erőszakszervezetek a szovjet típusú rendszerekben mindenütt kulcsszerepet játszottak. Szervezeti rendjük azonban korántsem volt azonos. 2015-ben megkezdett vizsgálódásunk kulcskérdése ezért arra vonatkozott, hogy miként mutathatók ki a BM működésében a hazai sajátosságok, a kádárizmus gyakorlatának ismertetőjegyei. Munkánk során alapos és részletes történeti szakmunkákra támaszkodhattunk, másrészt szembesülnünk kellett azzal, hogy a BM működésével és történetével kapcsolatban még igen sok a „fehér folt”. A Belügyminisztériumnak az 1956 utáni megtorlásban, a kádári rendteremtésben játszott „nélkülözhetetlen” szerepe közismert. Kevesebb publikáció foglalkozott azzal, ahogyan a „gulyáskommunizmus” évtizedeiben a belügyi apparátus immár szükséges, de nem elégséges tényezője volt a rendszer működtetésének. Első összeállításunk a BM szervezettörténetével kapcsolatos bevezetőként jelenik meg. A rendelkezésünkre álló időben, a jelenlegi forrásadottságok mellett korántsem törekedhettünk a teljes struktúra feltérképezésére, időben és a feltárás szintjét tekintve is súlyoznunk kellett. Ezért megpróbáltuk megragadni az egységesnek látszó korszak belső szakaszhatárait, és a különböző részlegeket igyekeztünk középszintig (hozzávetőlegesen az egyes osztályok szintjéig) bemutatni. A belügyi apparátus mérete, a bürokrácia sajátosságai miatt a minisztérium egykori felépítéséről talán nem is lehet teljesen pontos képet adni. Jól mutatja mindezt, hogy a strukturális átalakításokkal egykor hivatásosan foglalkozó munkatársak sem voltak képesek pontos, hibátlan ábrákat rajzolni, és a BM országos értekezleteinek névlistáin is rendszeresek voltak a javítások. S bár vélhetően ugyanezek a belügyesek maguk is végeztek szervezettörténeti vizsgálódásokat, nekik sem sikerült mindig pontos képet rajzolniuk a BM felépítéséről (elsősorban az 1956 előtti működésről). Szerencsére a minisztérium egyes egységeiről az elmúlt időszak intenzív kutatásai révén már részletesebb ismeretekkel rendelkezünk. Így az állambiztonsági szervek (a politikai rendőrség) felépítése, vezetői ma már osztály-, illetve alosztályvezető szintig megismerhető. Ez a megközelítés nyilván más szervek esetében is eredményre vezet majd, hiszen a Belügyminisztériumot – mint fegyveres testületet – parancsok útján, katonai rendben működtetették. A zavaros szervezeti viszonyok, a nehezen áttekinthető átalakulások tisztázásához olykor egy személyes iratanyag, egy egyéni pályakép is segítséget nyújthat. Az itt közölt ábrák és vázlatok a Belügyminisztérium legfontosabb szervezeti változásait mutatják be 1956 és 1989 között. Válogatásunkban elsősorban a BM központi egységeiről közlünk „pillanatképeket”, de felvázoljuk az egész országra kiterjedő struktúra fő elemeit is. A képek forrásai részben egykorú feljegyzések, tervezetek, jelentések, elsősorban a Belügyminisztérium illetékes szervei (BM Szervezési Csoportfőnökség) fennmaradt iratai. A bemutatott ábrák másik része a rendelkezésre álló parancsok, belső feljegyzések alapján készült szervezeti rajz. Kutatásaink során a rendelkezésre álló szakirodalom felhasználása mellett a feldolgozott dokumentumok tartalmát (elsősorban parancsnoki névlistákat) is összevetettük a már létező adatbázisokkal. A BM struktúráinak és működésének vizsgálata még hosszú ideig munkát adhat a társadalomtudósoknak, akár alapkutatás keretében, akár egy más jellegű elemzés segédeszközeként foglalkoznak vele. Reményeink szerint az itt közölt ábrák segítenek eligazodni a több tízezer főt foglalkoztató testület működésében, a most közzétett adatok révén alaposabban megismerhetővé válik a pártállami hatalom működése. Tabajdi Gábor Mellékletek A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának szervezeti felépítés 1957. A rendőrkapitányságok szerkezeti felépítése A Belügyminisztérium parancsnokai és felépítése 1966. október 10. A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának szervezeti felépítés 1970. május 8. A Belügyminisztérium parancsnokai és felépítése 1971. május 22. A Belügyminisztérium parancsnokai és felépítése - Rendőrség A Belügyminisztérium parancsnokai és felépítése - Tűzoltóság A Belügyminisztérium parancsnokai és felépítése - Határőrség A Belügyminisztérium parancsnokai és felépítése - Karhatalom A Belügyminisztérium felépítése 1974. Belügyminisztérium I. Főcsoportfőnökség 1974. Belügyminisztérium II. Főcsoportfőnökség 1974. Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökség 1974. Belügyminisztérium IV. Főcsoportfőnökség 1974. Államtitkári szervek 1974. Miniszteri szervek 1974. BRFK 1974. Határőrség 1974. Kormányőrség 1974. Készenléti ezred 1974. Tűzoltóság 1974. Az ORFK felépítése 1987. A határőrség szervezetének elvi vázlata 1989.
