A Balatonnál sül a lángos, itt nyaralt a Kádár János

Idén nyáron kétszer is jártam Balatonaligán, az egykori szupertitkos MSZMP-üdülőben, ahol ma a Club Aliga üzemelteti a hajdani kockahoteleket és a kertmozit, Kádár János málladozó luxusvillája pedig lassan az enyészeté lesz.

Az üdülőkomplexum kellemes retró hangulatáról és a fürdőnadrágban Szabad Európa rádiót hallgató pártállami funkcionáriusok történeteiről a Rákosinál csak Kádár szerette jobban a Balatont című, rekordhosszú Index-cikkben írtam - de a hely egyszerűen annyi intenzív élményt adott, a területbejárást vezető történész, Csonka Laura pedig annyi érdekes balatoni sztorit szedett össze a levéltári kutatásai során, hogy mindenképpen akartam írni a témáról még egy cikket.

Pár hete ráadásul beszereztem egy másik történész, Majtényi György hiánypótló Kádár-kötetét, a Vezércselt is, amiben az első titkár teleírt asztali naptáraiból és az egykori kommunista elit visszaemlékezésekből egy komikusan rémes kép rajzolódik ki az olvasó előtt egy luxusban élő, puritán diktátorról, aki még életének utolsó éveiben is görcsösen ragaszkodott ahhoz hatalomhoz, aminek a terhe alatt 40 éven keresztül minden egyes napon szenvedett.

Így ez a poszt most egyszerre lesz könyvkritika, Mi történet a nyáron?-beszámoló és a korábbi Index-cikk rendezői változata, amiben az onnan kihúzott sztorik is helyet kapnak.

A balatonaligai pártüdülőt az 1940-es évek végén építették fel a mindenkori legfelsőbb vezetésnek, de az elvtársak egyáltalán nem reklámozták ezt a külvilág felé: a beutalókat egy szűk belsős kör kegyként osztogatta az arra érdemesek között. A hivatalos iratokban is csak „aligai objektum”-ként emlegették Aligát, és a hírekben sem szerepelt – ezért sajnos nincs archív MTI-fotó az itt nyaralókról: egyedül a Politikatörténeti Intézetbe került Kádár-hagyatékban találni olyan képeket, amiken az első titkár az aligai luxusüdülőben nyaral (innen van a poszt nyitóképe is, köszönet érte).

Fennmaradtak viszont lelkes visszaemlékezések, amikből kiderült, hogy a kettéosztott üdülőkomplexum Aliga I. elnevezésű részén, ezekben a még ma is álló villákban és kockahotelekben nyaralhattak a hűséges pártfunkcionáriusok.

Aliga I-en a kockahotel mellett egyébként egy vöröstéglás templom is áll - ez a Kádár-korszakban KISZ-központként működött:

Aliga I-en nyaraltak a megyei pártbizottságok tagjai, a budapesti pártbizottság tagjai, a pártapparátus közép- és felső vezetői, de az oktatás és a média jeles képviselői is ide kaptak beutalót. Nagyon ritka volt viszont az, hogy aki egyszer itt üdült a családjával, az két éven belül újra jöhetett.

Az aligai üdülőkomplexum pavilonsora már 1948-tól híres volt a párttagok között: állítólag itt adták a legfinomabb hekket, fehér kenyérrel és kovászos uborkával. Volt egy lángosos is, és volt egy söntés is, röviditalokkal, fröccsel, üdítővel. Itt egyébként sokkal olcsóbban árulták az alkoholt, mint a boltokban, így a visszaemlékezések szerint gyakori jelenség volt a szállóvendégek már a reggeli előtt sorba álltak a sörért, és betartalékoltak egész napra, meg a hazaútra.

A 60-as években a klasszikus Jégbüfé-recept működött itt is: a pénztárnál kifizette az ember, amit kért, és a kapott cetlivel szemben megkapta, amit kért. Aki viszont urizálni akart a kommunizmusban, az a pincérnek adta oda a blokkot, és borravaló ellenében kényelmesen az asztalához hozatta a kért finomságokat.

Aliga I. étterme ma is működik, egy Retró Presszóval kiegészülve. A teraszán üldögélve egy kávé vagy egy adag kóla és sült krumpli mellett lehet gyönyörködni az ősfákban és a beton virágtartókban:

Az üdülő aranykorában ugyanitt ettek a pártkáderek. A konyhán folyamatosan jelen volt egy KÖJÁL-ellenőr, de hogy minden fertőzés lehetőségét kizárják, Aliga maga termelte meg az asztalra valót: a szomszédban egy állami gazdaság működött, gyümölcsöskerttel és zöldséges veteménnyel, ahol saját terménnyel látták el a pártüdülő konyháját. A visszaemlékezések szerint az őszibarackjuk különösen jó volt, és ebből a dolgozók is ehettek, nemcsak a nyaralók. Az államogazdaság kertészete virágokat is nevelt, így Aliga I-en és Aliga II-n is minden szobában friss virág került reggelente a vázákba.

Aliga I. utolsó épülete egy fedett uszoda. Ma már nem működik, a Fallout-játékokat idéző falait elkezdte visszahódítani a természet:

Pedig az üdülő fénykorában a fedett medence mellett egy bowlingterem is várta itt a vendégeket!

Továbbhaladva elérjük a régi kerítést, ami az Aliga II.-höz tartozó területet választotta el Aliga I.-től. Ma már büntetlenül átmehetünk itt - de régen az itt posztoló rendőr minden elvtársat igazoltatott a ki- és belépésnél!

A legfanatikusabb retrórajongók viszont itt is vehetnek ki szobákat a XI.-X.-IX.-VIII.-as villákban, ahol szinte minden ugyanúgy néz ki, mint amikor gyerekfejjel nyaraltunk a Balatonon egy szakszervezeti üdülőben.

A XI-es villa elsőre egy ugyanolyan Balaton-parti kockahotelnek tűnik, mint az összes többi '60-as években épült betonszörny, végig a magyar tenger partja mentén:

De tudni kell, hogy olyan illusztris vendégek kaptak ebben az épületben szállást a legfelsőbb pártvezetés családtagjai mellett, mint Hofi Géza - aki így közvetlen közelről láthatta és halhatta azokat az elvtársakat, akiket a jeleneteiben parodizált.

Nekünk az idei nyaralásunkkor a IX-es villa jutott, ami közvetlenül a vízpart mellett áll. Külsőre egy tipikus hétvégi ház: a betonba fagyott '80-as évek kvintesszenciája, pont olyan teraszkorláttal, amilyeneket a panelházak erkélyeihez használtak régen:

Belül pedig mintha csak a nagyszüleinkhez ugrottunk volna át vasárnapi ebédre. Itt egy retró csillár, amott egy fakarfás fotel a '70-es évek dizájnjával, az egyik sarokban Lehel hűtő duruzsol, a másikban pedig egy jellegzetes állólámpa várja, hogy valaki odaüljön alá keresztrejtvényt fejteni, amíg a Szokol rádión hallgatja az esti híreket:

Minél közelebb volt egy villa Kádár János IV-es számú villájához, annál fontosabb embernek számított az állampárti hierarchiában az, aki épp ott nyaralt. Persze amíg a Kádár-villában kizárólag Kádár lakhatott, a többi épületben folyamatosan váltották egymást a szállóvendégek. Ez itt az V-ös villa, tehát az itt nyaralók sokkal befolyásosabb emberek (miniszterek, Központi Bizottsági tagok) voltak azoknál, mint akik a mi IX-es villánkban üdültek. Az V-ös villa szakközépiskolákat idéző bejárati ajtaja ma már azonban zárva van:

Az Aliga II. területén lévő villák ugyanis ma már életveszélyesek: a többségükbe tilos a bejárás, a teraszajtajaik le vannak szegelve, a kilincseik leszerelve. Igaz, odabenn nem maradt sok látnivaló:

Maga az épület azért nagyon érdekes, mert igen ritka az olyan kép, amin a nyaraló Kádár Jánost a kizárólagos rendelkezésére bocsátott IV-es számú villa mellett állna. A Politikatörténeti Intézetben őriznek ugyan egy ritka fotót, amin valamikor a '80-as években készült, és az első titkár vidáman mosolyogva nézi a teraszról a Balatont, ám a képen jól látszik, hogy nem a IV-es villánál készült, hanem a jellegzetesen előre ugró lépcsős V-ös villánál. A fotó Majtényi György Vezércselébe is bekerült, azt azonban a történészek sem tudták egyelőre kinyomozni, Kádár melyik párttársához ugrott át alkalmi vendégségbe.

Kádár ugyanis annyira komolyan vette a nyaralást, hogy tényleg csak néhány kivételes esetben állt szóba Aligán az MSZMP-tagokkal. Az egyik legközelebbi kollégája és barátja, a kultúrpápa Aczél György persze bármikor átjöhetett hozzá a szomszéd épületből, a V/a-ból.

A modernista stílusú, romjaiban is impozáns Kádár-villa a '70-es években épült, és az MSZMP ajándéka volt szeretett első titkáruknak.

A puritán elveket valló Kádárnak azonban nem tetszett az épület. Fölösleges urizálásnak érezte a Bauhaus stílus elegáns szögletes formáit, például a művészi szempontból is izgalmas, forgatható teraszárnyékolókat.

Pedig egy állami vezetőkhöz képest szinte szegényes volt az épület berendezése: spártaian egyszerű bútorokkal, és panellakásokat idéző, szűk főzőfülkével. Igaz, én ebből már semmit sem láttam az ablakon keresztül, egyszem fakorongos térelválasztón kívül.

A Feol.hu újságírója, B. Kiss László viszont 2014 nyarán bemerészkedett az életveszélyes, omladozó villába, és gondosan lefényképezett mindent, amit odabenn látott.

Annak ellenére, hogy Kádárnak nem tetszett az aligai IV-es villa, rengeteg időt töltött itt. A Vezércselben Majtényi György azt írja, az első titkár 1967-től fennmaradt asztali naptáraiból napra pontosan nyomon lehet követni, hogy Kádár hány napot töltött munkával egy évben és mennyit volt szabadságon. A '70-es években évente 1,5-2 hónapot a '80-as években pedig 2-3 hónapot is pihenéssel töltött.

A karácsonyi ünnepek után egy egyhetes vadászattal kezdte az újévet a gemenci erdészházban, ezután áprilisban vagy májusban 2-3 hétre Balatonaligára költözött. De a IV-es villában töltötte az éves hosszabb, egyhónapos nyaralásait is, rendszerint júliusban vagy augusztusban. Sőt, Aligára (vagy néha valamelyik vadászházba) ment le kikapcsolódni a hosszú hétvégéken is.

Az üdülések alatt Kádár rendszerint olvasott és horgászott, vagy ha épp volt kivel, akkor sakkozott. Majtényi a Vezércselben Kelen Bélától, az Esti Hírlap főszerkesztőjétől és a Központi Bizottság tagjától idéz egy visszaemlékezést a nyaraló Kádárról:

Aligán üdültem, és a Balaton partján mentem arrafelé, és akkor meglátott, és azt mondja: "Kelen, gyere ide!" Szipka Moszkvában volt nagykövet, azzal játszott, azt mondja neki: "Állj föl, nem tudsz te sakkozni!" [...] És akkor elkezdtünk sakkozni, hát az első partiban ő volt a világos, vezércsel-játszmával megvert. A másodikban királycselt alkalmaztam, és kezdtem jól állni, mondom: "most azt hiszed, hogy jól állsz?" Azt mondja Szipka: "Hogy beszélsz Kádár elvtárssal?" [...] "Menj a picsába - azt mondja Kádár - hagyjál bennünket játszani!" Volt, amikor eggyel többet nyert, de nem azért, mert Kádár János, hanem mert stratégiailag jobb volt, mint én, azért. Tehát ő gyakran húzott döntetlent, amikor én voltam a világos, de mikor ő volt a világos, akkor túljátszott engem. Jobb megnyitása volt.

Azokkal az MSZMP-tagokkal viszont, akik nem tudtak sakkozni, Kádár sosem volt ilyen barátságos Balatonaligán: mindig ügyelt arra, hogy ne háborgassák a pihenése alatt olyanok, akik munkaügyekkel vagy smúzolással akarják fárasztani a pihenőnapjain. Még a IV-es villába bekötött telefont is kivezettette a kormányőrök bódéjába, és Aczél György visszaemlékezései szerint mindenkinek megparancsolta, hogy Aligán csak akkor keressék államügyek miatt, ha kitört a háború. Az elvtársak gyerekeivel viszont mindig kivételt tett, velük szívesen beszélgetett - talán mert saját gyereke sosem volt (állítólag azért, mert az ÁVH-sok az 1952-es bebörtönzésekor szétverték a heréjét). A Vezércsel egyik megszólalója, aki 6 évesen nyaralt Aligán a pártüdülőben, így emlékezett vissza az első titkárra:

Ahol volt az uszoda, volt egy nagy földre festett sakktábla, és akkor ott ült egy bácsi, aki nagyon elmélyülten sakkozott, és mi 4-5 éves gyerekek kérdeztük, bácsi mit csinálsz?, mi az ott? És akkor elkezdtünk sakkozni, rendkívül kedves volt, számomra akkor egy nagypapa figura, ahogy ott ült, teljesen közvetlenül ment ez az egész sakkozás. Mi nem értettünk a sakkhoz, utólag derült csak ki, elmeséltük ezt az egészet a szülőknek, hogy hát az maga Kádár volt, akivel mi ott sakkoztunk, és mindenki el volt hűlve, hogy úristen, a Kádár, a Kádár. Ő mondta közben, hogy evvel így kell lépni, avval úgy kell lépni, és nekünk az volt a pláne, hogy akkorák voltak a figurák, mint mi, nekünk csak az volt a lényeg, hogy ezeket megfogjuk, és oda rakjuk, ahová mondta. A lóval ide lehet lépni, ezzel ide, ezzel oda, szóval egy sakk gyorstalpalót ott levágott nekünk, ráadásul türelmes is volt, nem volt az, hogy ne iderakd, ne odarakd, teljesen mint egy nagypapa.

Az állandó balatonaligai üdülőőrség Rákosi mániája volt, Kádár sosem szerette ha folyamatosan vigyáznak rá a kormányőrök. Az aligai nyaralásain azonban mindig árnyékként követték a testőrei, mivel Balaton az NSZK-sok és NDK-sok közti kapcsolattartás ismert helyszíneként kiemelten fontos területként kezelte az elhárítás. Arról nem maradt feljegyzés, hogy egyszer is békatalpas merénylőt fogtak volna, arról viszont keringenek legendák, hogy a vízi járőrök egyszer egy Aliga II-re átúszó, kíváncsi fürdőnadrágos nyaralótól benn a Balatonban is az iratait követelték. A visszaemlékezések szerint Kádárt annyira nyomasztotta a testőrsége, hogy egyszer ki is szökött Aligáról, hogy egyedül sétálgathasson, és végre békén hagyják (ugyanezt a dobogókői pártüdülőben is megcsinálta, ahol a testőrei csak fél óra késéssel vették észre, hogy eltűnt).

Kádárnak egyébként ha nem akart, nem kellett a párttársaival közösködnie az étkezéseknél sem, mert a zártkörű elitklubként működő Aliga II-nek saját konyhája és étkezője volt, nem messze a IV-es villától, a domboldalon (ma már ez az épület is zárva van, mert életveszélyes). Itt Aliga I-hez képest nem voltak olyan közel egymáshoz az asztalok, több volt a herendi porcelán, súlyosabbak voltak az MSZMP-feliratú evőeszközök, és nem volt fix reggeli-, ebéd- és vacsoraidő, mindenki akkor jöhetett enni, amikor csak akart.

Aliga II. séfje a Kádár-korszak celebszakácsa, a legendásan jól főző Kurucz Tóni bácsi, a Terítéken az olimpia című könyv szerzője volt, akit a Kádár-házaspár egyenesen a Külügyi Szállóból hozatott le a Balatonra, hogy főzzön rájuk, amíg itt nyaralnak. Az első titkár kedvenc budapesti étterme ugyanis a Munkácsy utcai Külügyi Szálló volt: nemcsak azért, mert az itt elszállásolt külföldi vendégek és vidéki pártemberek miatt jó volt a koszt, hanem mert a Kádár-házaspár itt lakott az első titkár börtönből való kiszabadulását követő hónapokban (és a '80-as években is mindennap itt vacsorázott a Kádár-házaspár egy elfüggönyözött különteremben, mert ekkor már nem dolgozott házvezetőnő a budai villájukban).

Kurucz Tóni bácsi tehát pontosan tudta, hogy Kádár az étkezést tekintve igen puritán, és a nép egyszerű gyermekeként a káposztás tészta, a grízes tészta, a krumplis tészta, valamint a bableves a kedvence. Kádár egyébként annyira rajongott a hazai ízekért, hogy még a külföldi hivatalos útjaira is bekészítették neki a kedvenceit. Egy anekdota szerint amikor Franciaországban az ottani kommunista párt elvitte Kádárt és a feleségét egy nívó étterembe, az első titkár annyira elégedetlen volt a francia konyhával, hogy a szállodába visszatérve első dolga volt „valami komolyat enni”, és jókedvűen befalatozta a protokollosok által induláskor gondosan bekészített szalonnát, töpörtyűt és kolbászt.

Mellékszál (a kolbászról jutott eszembe), de Aliga II. étkezdéjének épülete egyben egy saját mozit is magába foglalt, ahol nemcsak azokat a rendszerkompatibilis filmeket vetítették, amiket Aliga I. kertmozijában, hanem a tiltott, bűnös amerikai kasszasikereket is. Sőt, állítólag egyszer a gépész összekeverte a tekercseket, és a főelvtársak gyerekeinek szervezett matiné helyett a legfelsőbb vezetésnek estére bekészített pornófilm indult el a vásznon!

A kommunista vezetés tehát Kádárral az élen kiemelten fontosnak tartotta, hogy a szocializmust építő dolgozók és azok családtagjai szervezet keretek között nyaralhassnak, így biztosítva a munkához szükséges pihenést. Az MSZMP ezért nemcsak Aligán hozott létre pártüdülőt: a Minisztertanács tagjai Arácson, Balatonföldváron, Tihanyban és a kisebb rangú, de a rendszerváltás után sokkal híresebbé vált Balatonőszödön is nyaralhattak. A hűséges pártkáderek pedig Dobogókőre és Leányfalura is kérhettek beutalót, hogy ott tölthessék el a kéthetes szabadságukat. Reméljük, ezeket a rosszemlékű, de fontos történelmi helyeket is fel lehet majd keresni egy-egy várostúra keretében, ahol majd alapos szakértői kommentárral vehetünk részt egy kis időutazásban!

Aliga I. területén ma is sok felújított hotelépület és régi villa várja a nyaralókat. A kertmozi is üzemel, ahogy a bazársor, a sportpályák és a vízibicikli-kölcsönző is, a park legkeletibb végében lévő Castro-villa pedig ma is közkedvelt bulihelyszín. Az egykori Aliga II. üdülőterületen a retrórajongók a XI.-X.-IX.-VIII.-as villákban is vehetnek ki szobát, ahol szinte minden ugyanúgy néz ki, mint amikor gyerekfejjel itt nyaraltunk a lengőtekés-betonpingpongasztalos vállalati üdülőben.

Kádár és Aczél egykori nyaralói (a IV-es és az V-ös villák), a mellettük álló üres épületegyüttes (III-as villa) valamint Aliga II. étterme és mozija azonban zárva van, mert az állapotuk életveszélyes, akárcsak Aliga I. régi uszodája és tekepályája. A balesetek elkerülése végett a Club Aliga vezetősége senkinek sem ajánlja a romos épületekben az egyéni felderítőakciókat és gerillafotózásokat!

Forrás:

• Balatonnál sül a lángos, itt nyaralt a Kádár János – nerdblog.hu (2015.10.12.)